|
4.fejezet-E szív sebeit bekötözni nem lehet?
Morgan 2007.10.18. 18:19
Szerző megjegyzése:
Piton még mindig nem tudja, mi legyen vele, de azért önmagát sem tagadja meg... Csak olyan pitonosan... Hadd szóljon a gúnydal!XD
Piton elgondolkodva haladt a pinceterem felé.
Hogy hálózhatná be Ryant? Szombaton a nő is ugyanúgy megbámulta őt, ahogy mindenki más is.
Talán nem lesz nehéz. Vesz neki virágot… és… jaj. Virágot? Kicsit sem lesz átlátszó.
Aztán a nő valószínűleg meg fogja kérdezni, mit akar tőle.
Kellemes beszélgetés lesz, szólalt meg a hang.
Kuss, jött a válasz.
Na de komolyan: Oh, Perselus, édes kicsi babám, mondd csak, mit szeretnél tőlem?
Erre te: Jaj, csak Dumbi mondta, hogy keressek magamnak egy nőt… nálad jobbat nem találtam… hozzám jönnél?
Nagyon humorodnál vagy, morogta Perselus.
Inkább kezd úgy, hogy megdicséred a ruháját.
Mindig talárban van.
Ó, te jó ég. Akkor a cipőjét.
Nem látszik a talártól.
PERSELUS!
- Mi van? - kiáltott fel mérgesen a tanár, mire egy megszeppent hang válaszolt neki.
- Tanár úr, én csak azt mondtam, vigyázzon, mert fel fog lökni…
Piton megdermedt és jobbra nézett. - Granger?
Hermione felpillantott a tanárra, és bólintott. Volt valami Piton tekintetében, amitől nem mert megszólalni. Bár ez nem volt éppenséggel szokatlan.
Piton nem nézett rá, gondolataiba merülve száguldott tovább a tanterme felé.
A folyosó végén még visszaszólt: - Én a maga helyében igyekeznék. Ha utánam ér be, 150 pontot vonok le a Griffendéltől.
***
Ezüstös pára lengte be a pincét, és halk sistergés hallatszott. Minden nyugodt volt… már amennyire egy bájitaltan óra nyugodt lehet, ha Piton tartja.
Ám a professzor ez alkalommal határozottan olyan volt, mintha ott se lenne. Egyetlen egyszer pillantott fel, akkor is csak azért, mert a kelleténél nagyobb zaj támadt a teremben.
Neville közelebb hajolt Hermionéhoz.
- Mione…
- Hm?
- A te főzeted miért fekete?
- Mert feketének kell lennie, Neville.
- Akkor az enyém miért rózsaszín?
A lány fájdalmas képet vágott a kérdésre, de végül leküzdötte a kísértést, hogy fújjon egy hatalmasat.
- Mennyi kukacvirágot tettél bele?
A fiú ijedt képet vágott. - Kukacvirágot?
- Igen, mennyi kukacvirágot? - ismételte sziszegve Hermione, nehogy Piton meghallja.
- Valószínűnek tartom, hogy Longbottom egyáltalán nem rakott kukacvirágot a főzetébe, Ms. Granger. Már csak azért sem, mert bár nem szokta követni a receptet, most kivételesen mégis szabályosan járt el. Felmerül tehát a kérdés, Ön miért tett a növényből a főzetbe, kisasszony.
Hermione kimeredt szemmel bámult tanárára, aki fél lépésre se volt tőle. Hogy a francba csinálta, hogy észre se vette?
- Ms. Granger? Mondana valamit?
- Nincs mit mondanom - válaszolta a lány szemlesütve.
- Nahát - reagált szenvtelen hangon Piton. - Felírná ezt kérem valaki? Ritka pillanat.
A mardekárosok hálásan röhögtek.
- Felteszem, valamilyen bájitalos könyvben olvasta a módszert, Granger. Ez esetben viszont nem átallom megkérdezni, milyen hirtelen felindulásból alkalmazta azt az én órámon. Ha jól emlékszem, megmondtam, mennyire… nem díjazom ezt.- hangja suttogássá szelídült, ami még félelmetesebb volt, mint mikor kiabált. - Ma este büntetőmunkára jön hozzám. Pontban nyolckor.
Hermione nem feleselt. Nem állt szándékában egy perc alatt mínuszba vinni a Griffendél pontjait.
Piton kezdte élvezni a helyzetet. Azt, hogy Granger nem mer visszaszólni.
Hülye vén kéjenc, szólt a hang.
Piton nem törődött vele.
- Tehát este, Ms. Granger. És most… - az osztály egy pillanat alatt lemerevedett. - Szúrópróba szerint kihozzák hárman a főzetüket… - szája sarka gonosz vigyorra húzódott. - Szúrópróba szerűen Weasley, Potter és Longbottom…
***
Nem nagy dolog az egész. Csak felemeled a kezed és kopogsz. Gyerünk kislány, ez csak egy ajtó! Nem fog magába szippantani, és örökre tömlöcbe zárni… Hisz ez csak egy büntetőmunka… Pitonnal.
Hermione nyelt egy nagyot, és kopogásra emelte a kezét. Ugyanazzal a lendülettel le is eresztette. Ugyan, Granger, nem lehetsz ennyire gyáva! Próbáld újra!
Kéz fel, kéz le. Nem egyszer. Sokszor.
Karerősítő gyakorlataiból egy unott hang riasztotta fel.
- Mondja, Granger kisasszony, fog még a mai nap folyamán kopogtatni azon az ajtón? Csak azért kérdezem, mert lettek volna még egyéb terveim az este hátralevő részére…
Hermione ijedten kapta oldalra a fejét. Alig fél méterre tőle Perselus Piton állt, teljes életnagyságban.
A vén denevér oldalt a falnak támaszkodva figyelte a griffendéles szerencsétlenkedését. Karjait összefonta a mellkasa előtt, s így úgy tűnt, mintha már jó ideje állna ott mozdulatlanul.
- Én… én csak… - kezdte a lány, tétován az ajtóra mutatva.
Piton felvonta a szemöldökét. - Ne is folytassa, kitalálom. Egy törzsi tánc koreográfiáját gyakorolta épp, mivel a karácsonyi bálon ezzel óhajt fellépni a Nagyteremben. Vagy csak engem akart megátkozni egy rituális varázslattal a csukott ajtón keresztül?
Hermione nem felelt, egyrészt, mert nem találta a hangját, másrészt, mert sejtette, ha meg is találna szólalni, Piton egy pillanat alatt úgy kiforgatná a szavait, hogy még nagymama korában is belepirulna.
- Harminc pont a Griffendéltől, kisasszony.
A lány felkapta a fejét. Hogy micsoda? Pontot von le, amikor egy büdös szót sem szólt?
Piton is úgy érezhette, magyarázatra szorul a dolog, mert gúnyosan mosolyogva megszólalt:
- Képtelen megvédeni magát, Granger. Ez hát a híres griffendéles bátorság? Vakmerőség? Ah! Romantikus illúzió csupán. Esetleg tévednék? Bizonyítsa be, hogy igen, és akkor nem kell a hét minden napján idejönnie hozzám.
- Ha most nekiállnék feleselni, még több pontot vonna le a házamtól - válaszolta összeszűkült szemmel Hermione.
- Az biztos - biccentett egy rövidet a tanár. - Ki nem hagynám a kínálkozó alkalmat, ezért is lettem mardekáros. Ez tiszta sor. De maga miért lett griffendéles?
A lány nem adta meg a lehetőséget Pitonnak, hogy még jobban a földbe döngölje, vagy lassanként mínuszba vigye a Griffendél pontjait, így nem szólt. A férfi elunta a dolgot, majd levonta a következtetést:
- Tartok tőle, holnap reggelig itt állhatnánk a válaszon töprengve, de sajnos mást terveztem Önnek erre a szép, holdvilágos éjszakára - itt színpadiasan sóhajtott. - Így hát, fájdalom, mégis be kell lépnie ezen az ajtón, amit vagy tíz perce bűvöl.
Pálcájával az ajtóra legyintett, mire az halk kattanással jelezte, hogy a kint állók beléphetnek.
- Befelé - utasította a lányt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
