A volt Griffendélesen tiszta ruha volt, s segítettek neki megfürödni is. Olyan nyugodtnak tűnt most így, aludva. Mintha mindent borzalmat elfelejtett volna. Arcán, még a zöldeskék foltok ellenére is, felfedezte ugyanazt a szépséget, amit diákkorában látott. Alsó ajkát végig egy hosszú seb borította. Hermione váratlanul kinyitotta a szemét, s rémülten nézett Dracora. Egy percig némán meredtek egymásra, majd a fiatal nő szólalt meg először.

- Malfoy… miért hozattál ide? – kérdezte riadtan.

- Nos – a fiú elvigyorodott, majd levette a talárját, s keresztbe font karokkal ismét a lány felé fordult. - Szerinted?

A boszorkány összeszűkítette a szemeit, majd pillantása az ajtóra siklott. Malfoy követte a tekintetét.

- Ne aggódj, nem fog megzavarni minket senki sem – szólalt meg gúnyosan, miközben leült az ággyal szemközti kanapéra, majd pálcáját letette maga mellé.

A lány félelemmel nézett a fiúra, aki ettől kicsit meglepődött, hisz a régi időkben Granger mindig élesen visszavágott neki, sosem riadt meg tőle, bármilyen helyzetben feltalálta magát. Persze a boszorkány állapotát tekintve nem számított semmi heves reakcióra.

Hermione feljebb akarta tolni magát, mert szinte teljesen vízszintes helyzetben feküdt, azonban a csuklói nem bírták a terhelést. Felszisszent fájdalmában, ahogy visszaesett az ágyra. A fiú nem tett semmit, csak nézte a lány próbálkozását.

- Jól mulatsz Malfoy? - kérdezte dühösen.
- Hát, ami azt illeti nem eléggé – mondta miközben felállt, és odament az ágy végébe, majd végigpásztázta Grangert.
- Malfoy, kérlek… ne bánts még te is ma, ne süllyedj az apád szintjére – Hermione szemei megteltek könnyekkel.
- Ha olyan lennék, mint ő, akkor nem itt lennél, hanem egy halálfaló kezében.
- Ezt hogy érted?
- Ahogy mondom. Ma apám rendezett egy összejövetelt, és úgy gondolta, hogy rád szabadít valakit.
- Nem is vártam mást tőle, de így se jártam jobban… egy másik halálfalóval.
- Még mindig nem érted, ugye? Azért vagy itt, mert én így akartam. Jobb lenne, ha inkább köszönetet mondanál.
- Viccelsz? Azért, hogy te fogsz megkínozni a szörnyeteg apád, vagy más valaki helyett?
- Granger, Granger – csóválta meg a fejét Draco. – Amilyen jól nézel ki, olyan ostoba vagy. Nem foglak bántani, már rég megtehettem volna, ha akarom. Azért hozattalak ide, hogy ma ezt más se tehesse meg.
- Ittál Malfoy? Vagy elfelejtetted bevenni a gyógyszered? – kérdezte hihetetlenkedve Hermione.
- Ami azt illeti, ittam igen, de annak semmi köze ehhez. Mi történt a száddal?
- Miért érdekel?
- Csak kérdeztem. Ha nem akarsz, ne válaszolj.
- Mégis mit vársz tőlem? Hogy elcseverészek veled, mert nincs jobb dolgom? – a lány közben több-kevesebb sikerrel, de egy kicsit feljebb tolta magát – Képzeld, tegnap majdnem átharaptam a szám fájdalmamban, és nem tudom apád milyen átkokat alkalmazott tegnap, de most úgy érzem, hogy mindjárt meghalok. Azt hiszem az összes csontom pillanatokon belül szétroppan. Remélem, most boldog vagy.

Draco sötét arckifejezéssel meredt a lányra. Nem számított ilyen szóáradtra, ami láthatólag a boszorkányt teljesen legyengítette, ugyanis erősen hunyta be a szemét, és kapkodva vette a levegőt.

- Nem, nem vagyok az, képzeld. Én nem tehetek róla, hogy itt vagy.

Hermione gúnyosan felhorkantott.

- És mi az a seb a hasadon? – kérdezte Draco.
- Mi ez, kihallgatás? Amúgy nem tudom, miről beszélsz.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy ne válaszolj nekem, azt hiszem.

A fiú odament a lány mellé, s fel akarta húzni a blúzát, de Hermione elkapta a csuklóját.

- Ne érj hozzám!
- Granger, ne gyerekeskedj! – azzal az egyik kezével összeszorította a fiatal nő csuklóját, aki ettől felkiáltott.
- Azt ne mondd, hogy ez fájt – mondta gúnyolódva, majd felhúzta a boszorkány felsőjének két ujját.

Ahogy meglátta a lány két csuklóját, résnyire szűkültek a szemei, és úgy nézte tovább őket. Körbe végig vörösek voltak, és valahol a bőr is le volt teljesen horzsolódva.

- Ez a bilincstől van ugye? – tudakolta.
- Szerinted? – kérdezett vissza Hermione.

Draco odament a kanapéhoz, majd a pálcájával tért vissza.

- Mit akarsz? – kérdezte remegve a lány.

A fiú nem szólt semmit, csak megragadta Granger két karját, s egy varázsigét mormolva a csuklóira célzott, amik így, ha csak egy kicsit is, gyógyulásnak indultak, majd a szájára A vörösesség valamelyest halványult.

- Ennyit tudtam tenni – mondta hanyagul, majd lassú léptekkel visszament a kanapéhoz, és leült.

Hermione szemével követte minden mozdulatát, és értetlenül nézett rá. Hosszasan, több percig meredtek egymásra. Mindegyikőjük próbálta kitalálni, mire gondol a másik. Végül ismét Draco törte meg a csendet.

- Szóval láttad azt a sebet a hasadon?
- Nem – felelte tömören a lány.
- És nem is érdekel?
- Nem.
- Hm. Rendben – mondta Draco, miközben beletúrt a hajába, aminek következtében felszisszent.
Tenyerére nézve rájött, hogy igaz a kendőt már leszedte róla, de azon kívül a sebesülésével még semmit sem kezdett.
- Mi történt a kezeddel? – kérdezte hirtelen a lány.
- Nem hinném, hogy érdekel.
- Igaz.
- Látom, nem fogunk tudni értelmesen beszélgetni.
- Ne is várd.

A fiú elhúzta a száját, majd bement a fürdőszobába. Tenyerét a csap alá tartotta, lemosva róla a rászáradt vér, majd ugyanazzal a varázsigével, amivel Granger sebeit próbálta meggyógyítani, eltűntette a néhány karcolást, amit az üveg okozott. Váratlanul egy nagy huppanást hallott kintről. Rögtön visszasietett a szobájába, ahol az ágyát üresen találta. Abban biztos volt, hogy Granger nem juthatott ki innen, már csak az állapota miatt sem. Halk nyöszörgéseket hallva, megkerülte a fekvőalkalmatosságot, s a földön találta a lányt.

Draco csak megcsóválta a fejét, majd lehajolt, felemelte a boszorkányt és lefektette az ágyra. Miközben tartotta, szinte érezte a csontjait, a fiatal nő vékonyabb volt, mint ahogy gondolta.

Hermione ahogy megérezte a puha felületet maga alatt, az oldalára fordult, s összekuporodott. Úgy érezte, menten elájul a hasfájástól Fogalma sem volt róla, mi okozhatta ezt a nagy görcsöt.
- Rosszul vagy? – kérdezte Draco.

- Nem – szűrte a szót a fogai között a lány.
- Azt látom, fordulj vissza – mondta a fiú, ám a szólított nem reagált semmit.
Az ifjabb Malfoy átment a másik oldalra, s feltérdelt az ágyra, Hermione mellé.
- Vedd el a kezedet Granger, mert különben nem tudok segíteni.

A boszorkány hasára szorította a karjait, s szemét erősen becsukva tartotta. Minden erejével azon volt, hogy ne kiáltson fel fájdalmában.

- Na jó, ebből elég – a fiatal férfi megragadta Hermione karjait, majd felemelte őket.
A másik kezében tartott pálcával pedig több varázslatot is küldött Grangerre, aki ezektől mintha jobban lett volna. Szapora levegővétele is lelassult. Draco átült az ágy végébe, és onnan figyelte a lányt.
- Te tényleg azt hitted, hogy megszökhetsz innen? – kérdezte szinte lenézően a fiú. – Az ajtót eleve bezártam, de ha még ki is jutottál volna, akkor sem lennél előbbre. A házat több őr védi, és olyan varázslatok, amelyeket csak apám és én tudjuk feloldani. Plusz az állapotodat tekintve… reménytelen.

- Most már ezt is tudom - szólalt meg Hermione, miközben kinyitotta a szemét.
- Rendben, most, hogy újra beszélő iszonyban vagyunk, megnézném azt a sebet a hasadon.
- Nem.
- De igen.
- Malfoy, kérlek…
- Ne aggódj, nem nyúlok hozzád – mondta Draco, mintha csak megérezte volna, mitől tart a lány.

A fiú újból közelebb mászott a boszorkányhoz, és kissé feljebb húzta a blúzát. Hermione elfordította a fejét, s behunyta a szemét. A köldöke mellett több vörös csíkból álló seb volt látható. Malfoy szemöldök ráncolva meredt rá, ilyet még életében nem látott, s ezen nagyon elcsodálkozott. Miért nem ismeri ezt az átkot, ami ezt okozhatta? Még néhány pillanatig elmerengve nézte, aztán felállt, s odament a kanapéhoz. Visszanézett a lányra, hogy még mondjon, aki azonban már aludt is. A kimerültségtől, a fáradtságtól fél pillanat alatt álomba merült. Halotta halk, egyenetlen szuszogását.

Draco elfeküdt a ma éjszakára kijelölt alvóhelyén. Feje alá tette a kezeit, s úgy kémlelte a plafont. Nem várta a holnapot, legfőképpen azért, mert reggel az apjával és a halálfalókkal el kell mennie. A másik ok pedig az, hogy Grangert vissza kell majd vinni a cellába. Mielőtt jobban belemerülhetett volna a gondolataiba, a fiú elaludt.