19. rész
Magma 2004.11.17. 00:36
Nem tudom, hogy milyen nap van, hogy hány óra, és hogy miért vagyok a kórteremben. Aztán meglátom Rahnet a másik ágyon, és minden eszembe jut: Tabitha, a fal, Rahne és Jean, ismét Tabitha és a fa. - Rahne! – suttogom. Magamban imádkozok, hogy õ is magánál legyen. - Amara! – kiált fel. – Hát magadhoz tértél? Az örömtõl meg se tudok szólalni, tehát csak bólintok. Ekkor megérkeznek a többiek is. Roberto, Jubes, Kitty, Ororo, Shayera, a Professzor… De Leot sehol sem látom. Kezdek ideges lenni. Shayera, Jubes és Kitty odajön hozzám. - Leo hol van? – kérdezem rögtön. - Ööö… Tudod Amara… - kezdi Jubes, és érzem, hogy valami nincs rendben. - Tabithat vigasztalja már napok óta. – fejezi be Kitty. - Tabithat? És napok óta? – nézek rájuk értetlenül. - Igen Tabithat, mert összeomlott, a tette miatt. És napok óta. – magyarázza Shayera. - Tulajdonképpen hány napja fekszem itt? – nézek rájuk kérdõ tekintettel. - 3 hete. – harap a szájába Kitty. Úgy érzem, mintha forogna velem a világ. Leo nem látogat meg, mert Tabithat vigasztalja és 3 teljes hétig kómában feküdtem… Semmi értelme ennek az egésznek. De nem idegesítem magamat. - Értem. – mondom gépiesen. Shayera aggódva néz rám. - Jól vagyok. – mondom, mielõtt még bármit is kérdezhetne. Bólint, majd kitereli a többieket, csak a Professzor marad velünk. - Gondolom kíváncsiak vagytok rá, hogy mi történt. – kezdi. - Én nagyon is. – mondom duzzogva. - Akkor, íme a teljes történet: Mikor Leonak feltûnt, hogy pont ti hárman hiányoztok, az Intézet összes tanulója kirohant ahhoz a fához, ahol Jean utoljára látott titeket. Megtaláltunk egy fa alatt, és Leo próbált meggyógyítani, de nem hatott rátok a képessége. Itt a kórteremben Jean ellátott titeket, és 3 teljes hétig feküdtetek kómában. Néha már úgy tûnt, hogy nem tértek vissza közénk, és Tabitha kezdett ideges lenni. - És Tabitha miért akart engem kétszer is megölni? – kérdezem. - Miért kérdezel olyat, amire úgyis tudod a választ? – néz rám a Professzor mosolyogva. Rahne csöndben figyeli az eseményeket, nem nézek oda, de érzem, hogy engem vizslat. - Tabitha miért olyankor próbálta megölni Amarát, amikor más is volt a közelében? Miért nem olyankor, amikor senki sem látja, és csak ketten vannak? – kérdezi. - Ez egy nagyon jó kérdés Rahne. És valószínûleg az a válasz rá, hogy nem akarta megölni, csak valami komolyabb balesetet akart okozni, ezért is akadt ki annyira. - Szóval csak annyi idõre akart „kiiktatni”, hogy megszerezze magának Leot? – kérdezem Rahnetól, miután kimegy a Professzor. - Gondolom. Viszont akkor lehet, hogy sikerült is neki… - jegyzi meg halkan. Elgondolkozom ezen, majd eszembe jut valami: - << Leo! Magamhoz tértem, nem jönnél be hozzám?>> - üzenem neki gondolatban. Várok, ám semmiféle válasz nem érkezik. Vagy a képesség nem mûködik, vagy nem akar válaszolni. Ekkor hirtelen egy csokor vörös rózsa pottyan az ölembe, egy kis cédulával együtt: ”Jobbulást egy gyönyörû lánynak!” P Megmutatom Rahnenak, aki értetlenkedve nézi: - Ki küldhette? - Nagy P, azaz Pietro. Csak õ képes ilyen sebességgel behozni dolgokat… - mondom elmélázva. Majd arra gondolok, ha Tabitha és Leo háborút akar, akkor háborút kapnak…
|