Érzem, hogy a Dimenziók Kapujának a vonzása nagyon erõs. Szinte már kezdem feladni a harcot, és elbúcsúzok a világtól. Ám ekkor a Vanarx megszólal:
- Tudjátok, valaha én is X-Men tag voltam, ám a Professzor elzavart.
- Micsoda? De hisz ez lehetetlen! – kiált fel Kitty. – A Professzor sosem tenne ilyet. Neki a mindene az, hogy az újoncokat kiképezze.
- Igen, az újoncokat. De én több ezer éves vagyok.
- Nem is látszik rajtad! Olyan vagy, mint Apokalipszis? – kérdezem.
- Ne mondjátok, hogy csak õt ismeritek a fajtánkból! – mordul fel.
- Miféle fajtátokról beszélsz? – kérdezi Rahne.
- Mi vagyunk a Dimenziók Kapujának az õrzõi. A Fényõr barátotok tudna mesélni rólunk. Most már csak én maradtam meg az 5 õrzõ közül. És most bosszút fogok állni rajtatok.
Látom, hogy Rahne már nem sokáig tudja tartani magát. Én is alig bírom.
- Honnan tudtad, hogy hol vagyunk? – kérdezi Kitty.
- Ezer köszönet érte Mystique-nek, aki régi barátom. Õ adta ide nekem az összes adatot rólatok. A Cerebroról szedte le õket.
- A Cerebroról? És Mystique? – kiáltunk fel egyszerre, de Rahne a nagy ijedség közepette elengedi a vasat, amibe eddig kapaszkodott, és zuhan a nagy semmi felé, a dimenziók közé.
- RAHNE!!! – kiáltok utána, fölöslegesen.
Ekkor meglátom, hogy a csõnek (amibe kapaszkodunk) van folytatása, amit egy kapocs tart össze az eredetivel. Belekapaszkodok a csõbe, és hagyom, hogy beszippantson a Dimenziók Kapuja. Rahne valahol elõttem „lebeg”, de nem látom. Pár másodperc, vagy esetleg perc múlva tûnik fel elõttem, ájultan. Megragadom a kezét, és elkezdek visszafelé mászni a csövön, de a kapocs kezd kilazulni.
- Kitty! - Kiáltok fel, pedig tudom, hogy nem hallja. Azért még egyszer megpróbálom, hangosabban:
- KITTY!
Meglátom, hogy Leonak sikerült bejutnia valahogy, biztosan azért, mert Fényõr. Most éppen farkasszemet néz Vanarxszal.
- Lám, lám. Csak nem a Fényõrhöz van szerencsém? – kérdezi Vanarx.
- De igen, és jól nézz meg, mert most látsz elõször és utoljára! – mondja Leo, majd egy energiagömb segítségével betaszítja a Dimenziók Kapujába.
- Aaaaaaaahhhhhhhhhhh! – kiált fel, valószínûleg utoljára.
- Leo, segítsetek! Mindjárt bezárul a kapu! – kiáltok fel nekik.
Leo odarohan, és megfogja a csõ végét.
- Tartsatok ki még egy kicsit! – szól le Kitty is.
Lassan sikerül kihúzniuk minket, bár nekem éveknek tûnt.
- Ez nagyon meleg volt! – sóhajtok fel. – Rahne, te hogy vagy?
- Kicsit még remegek, de azt hiszem túl élem. – mondja mosolyogva.
- Akkor minden rendben. – mondja Leo.
Pár perc múlva bezárult a kapu is.
- Végre vége ennek a rémálomnak! – kiáltunk fel egyszerre Rahneval és Kittyvel.
- Még ne örüljetek! – jön be a Professzor.
- Miért? – kérdezem.
- Mert az ötök átka lesújt ránk az elkövetkezendõ hetekben! – mondja Hank.
Valamiért úgy érzem, hogy ez nem lesz egy egyszerû menet…