12. rész
Magma 2004.11.17. 00:28
Lassan elérkezik a délután is. Nagyon izgatott vagyok, de bízom Leo érzéseiben, és a sajátjaimban. - Nos Boom-boom, készen állsz a harcra? – kérdezem kihívóan. - Igen drágám, és ne hidd, hogy könnyû dolgod lesz! – válaszol hasonló hangnemben. - És mik lesznek a feladatok? – kérdezem. - Nos, megkértem Logant és Shayerat, hogy készítsenek nekünk egy kis akadálypályát, utána Leoval kell beszélgetned egy kihúzott témáról. Ez így rendben lesz? - Tökéletes. – válaszolom magabiztosan, pedig nagyon félek. Már javában tart a verseny, amikor meghallom Leo gondolatát: - <> - üzeni. - <> - üzenem vissza. Ekkor a sötétbõl elõbukkan Tabitha, és belelök a legmélyebb gödörbe: - Tabitha! Mit mûvelsz? Mikor leérek az aljára, egy reccsenést hallok, majd egy éles fájdalom hasít a könyökömbe. - LEO! – kiáltom el magam, hátha ideorbolál. Leo tényleg hamar odaér hozzám, és leszól: - Amara, minden rendben? Nem fáj semmid? - Semmi sincs rendben, a karom szerintem eltört. - Mi történt? – kérdezi, majd leorbolál. - Tabitha belelökött a gödörbe, mert nyerni akart nálad. - Ezzel? – fakadt ki, majd beteleportál az Intézetbe, egyenesen a szobájába. Ugyan úgy gyógyítja meg a törést, mint anno a kezemen a vágást. - Köszönöm dicsõ lovag! – mondom neki. - Egy ilyen hölgynek bármit! – mondja. Ekkor mélyen a szemembe néz, közelebb hajol hozzám, majd gyengéden megcsókol. Rám mosolyog, majd még egyszer megcsókol: - Most menj, pihenned kell. – mondja. Örömtõl dagadva megyek végig a folyosón, de egy hirtelen ötlettõl vezérelve bemegyek Rahne szobájába: - Rahne, valamit el kell mondanom! Nagyon fontos! - Mi történt? – kérdezi aggódva. - Tudod Tabithával rivalizálunk… - kezdek bele. – És a végén Leo megcsókolt! Rahne felsikkant örömében: - Tényleg? Gratulálok! - Annyira boldog vagyok! – mondom neki. - Elhiszem. Bárcsak én is átélhetném végre… - sóhajt fel. - Miért Robertoval nem állnak jól a dolgaid? – kérdezem. - Sajnos nem. Úgy érzem, hogy Tabitha jobban tetszik neki. – mondja szomorúan. - Mi? Már itt is Tabby zavarja a vizet? – kérdezem mérgesen. Kirohanok a barátnõm szobájából, és szó szerint berúgom Robbancs szobájának az ajtaját: - Te hárpia! Jól esik, hogy tönkre tehetd más emberek kapcsolatát? – kérdezem idegesen. - Igen, nagyon is! – mosolyog rám gonoszan. - Azt hittem, hogy legalább annyi jóérzés van benned, hogy a szilárd kapcsolatokba nem zavarsz bele. – ordítozok vele. - Hát Amara, tévedni emberi dolog, egyébként hogy lehet, hogy minden karcolás nélkül megúsztad azt a zuhanást? - Tehát örültél volna, hogy ha komolyabb bajom esik? Arról álmodtál, hogy akkor tiéd lehet Leo is? Akkor nagyot tévedtél, egyébként Leo gyógyított meg. – adom meg a kegyelemdöfést. - Hát, tudod Amara Leo ezerszer jobbat érdemel, mint te! - Mondjuk, mint te? – kérdezem epésen. - Telitalálat! – mondja. - Hát akkor további szép álmodozást Tabitha. Ugyanis ezek tényleg csak álmok maradnak. Viszlát! – mondom, majd becsapom magam mögött az ajtót. De a mai napban volt valami jó is: Leo szerelme!
|