6. rész
Magma 2004.11.15. 19:48
Lassan elérkezett az este, és vacsora közben a Professzor beállított egy 16 év körüli sráccal. Nem mondom, még a szám is tátva maradt. Sötét barna felzselézett haj, mélyen ülõ zöldes szem, izmos test… és még sorolhatnám. - Bemutatom Leo Wyatt-ot. – mondja a Professzor. - Hello! – köszön nekünk. Mi visszaköszönünk neki, de én a szememet nem tudom levenni róla. - Neked mi a képességed? – kérdezi Tabitha. - Hadd, ne soroljam. – kéri a fiú. Tabitha kikerekedett szemekkel néz rá: - Olyan sok képességed van? - Tudod Tabitha õ Fényõr. – válaszol a fiú helyett Shayera. Látom a többieken, hogy õk sincsenek tisztában e fogalommal, de nem firtatjuk. A vacsora után a Professzor megkér, hogy kísérjem fel a szobájába Leot. - Üdvözöllek a Mutáns Paradicsomban! Az egyenruhádat az ágyadon találod. Remélem, jól fogod érezni magadat nálunk. – mondom, majd kiindulok a szobából, de nem hagy nyugodni egy kérdés, ezért visszafordulok: - Nem mutatnál néhányat a képességeidbõl? – kérdezem. - Végül is, miért ne? – kérdezi. - Tudok levitálni… - mondja, majd a magasba emelkedik. - … orborálni… - folytatja, majd elteleportál. - Woow. – csak ennyit tudok mondani, mert azt hittem ennyi az összes. - Ez csak egy töredéke a képességeimnek. – mondja. Most már tátott szájjal nézek rá. - Ennyire meglepõ ez a sok képesség? – kérdi. - Igen… Lehet egy kérdésem? – kérdezem. - Már megvolt. – válaszolja egy szédítõ mosoly kíséretében. Értetlenkedve nézek rá, mire nevetésben tör ki. - Már megkérdezeted, hogy lehet-e egy kérdésed… - adja a magyarázatot. – De kérdezz. - Ok, szóval mi is az a Fényõr? – kérdezem. - Tudod a földön élnek démonok, és angyalok. A démonok õrei az Árnyõrök, míg az angyaloké a Fényõrök. Én két Fényõr gyereke vagyok, ezért rendelkezem olyan sok képességgel. - Értem, nos azt hiszem rád fér egy kis pihenés. Magadra hagylak. – köszönök el. - Már most jól érzem itt magamat. – mosolyog rám, és én erõsebben érzem a frissont nála, mint Ray-nél. Sõt, ez már nem is frisson, hanem több… Egész este Leon gondolkozom, és nem hagy nyugodni, amit az angyalokról és a démonokról mondott… Másnap reggel fáradtan nézek ki a fejembõl. Majd egy velõt rázó sikítást hallatok…
|