Frank álmában:

Egy zöld szempár fürkészte a messzi távolt. A város fényei visszacsillogtak a szemében. Távolra el lehetett látni onnan föntről. Gyönyörű volt. Az erkély korlátnak támaszkodó alak énekelni kezdett egy mcr számot. Fura volt az ő hangával, de úgysem hallotta senki. Legalábbis ő így gondolta...

Gerard Frank szobája felé igyekezett, hogy lehívja vacsorázni, de a kopogásra senki sem felelt. Óvatosan benyitott, nehogy felébressze, abban az esetben, ha elnyomta volna az álom. A szobában azonban égett a villany, Frank ágya pedig üres volt. Ekkor Gerard fülét egy ismerős dallam ütötte meg. Az erkély felől jött, ahol meg is látta Frank alakját, amint a hátára rávetül a szoba fénye. Közelebb ment, vigyázva, nehogy az árnyéka elárulja őt. Nem tévedett, valóban az egyik számuk volt az. Csöndben hallgatta, és néha el-elmosolyodott, mikor Frank elrontott egy dallamot. Mikor vége lett, nem kezdett újba. Gerard csalódottan nézte, amint barátja némán rágyújt egy cigire. Hiába várt, nem kezdett új dalba, pedig Gerard úgy szerette volna még hallgatni... Úgy döntött, felfedi kilétét. Kilépett az erkélyre, és Frank mellé támaszkodott a korlátnak, épp úgy, mint ő.

- Énekelj még nekem. - kérte Gerard. Frank ránézett, egyenesen a szemeibe, hosszan és nyugodtan, aztán elmosolyodott. Elnyomta a cigijét, aztán megkínálta egy újjal Gerard-ot, aki elfogatta. Frank belekezdett egy viszonylag lassú számba. Így most már 2 zöld szempár figyelte az éjszakába nyúló épületeket. Finom szellő cirógatta meg Gee arcát a hajtincseivel. Teljesen elbűvölte Frank hangja. Most jutott csak eszébe, hogy milyen régen hallotta Frank-et énekelni. Hátrahajtotta a fejét, szemét becsukta, kifújta a füstöt, és eldobta a csikket. Élvezte, amint a zene szinte átjárja a testét. Ez a hang csodálatos volt, szebb, mint valaha. Akár egy angyalé. Ráhajtotta a fejét Frank vállára, majdnem el is aludt, de akkor véget ért a szám. Érezte amint Frank karja a dereka köré fonódik. Erre fölemelte a fejét, hogy ránézzen. Mélyen elmerültek egymás szemeinek zöld tengerében, szinte még a morajlást is hallották... ja, az csak Gerard gyomra volt. Ez visszarántotta őket az erkélyre, és Gerard-nak eszébe jutott, hogy mért is jött.

- A többiek már várnak minket a vacsival.

- Gerard... - mutatóujját Gerard álla alá támasztotta, hüvelyk ujjával végsimított az alsó ajkán, aztán lágyan megcsókolta azt. Lassan bekerültek a szobába, ott pedig az ágyra, közben egy pillanatra sem engedve el egymást.

Frank hosszan nyújtózott egyet, de akármerre tapogatózott a kezével, nem találta Gee-t. Álmosan kinyitotta a szemét, és sajnálattal vette tudomásul, hogy Gerard tényleg nem volt ott. Körülnézett a szobában, hátha elment zuhanyozni, de a fürdő ajtaja nyitva volt, és semmi hang nem hallatszott ki onnan. Valószínűnek tartotta, hogy miután ő elaludt, visszament LynZ-hez a saját szobájukba. Az az egy szerencséjük van, hogy LynZ-t nem zavarja a Frerard. Nemhiába szeretett bele Gerard, hisz remek lány. A felesége, tehát Frank teljesen megértette, ha Gee inkább vele töltötte az éjszakát. Biztos volt benne, hogy Gerard is élvezte az estét, szóval nem volt csalódott, hogy végül is reggel nem ébredhetett mellette.

Annyira élethű volt ez az álom, és annyira egybevágott mindennel, hogy Frank azt hitte, valóság volt. Pedig nem volt az, sőt...

- Frank még mindig alszik? - kérdezte Ray, miközben a gitárját hangolta.

- Már itt kéne lennie. 3 óra múlva kezdünk. Lehet, hogy vissza kéne menni egyikünknek felébreszteni.

- Már nem. Nézd, ott jön. - mutatott a közeledő kocsi felé, amiben ha minden igaz, Frank-et hozták. Amint az autó leparkolt, és kiszállt belőle egy alak, ez be is bizonyosodott. Gerard gyorsan megállította a mellettük elhaladó hangtechnikust.

- Ugye elintéztétek Frank mikrofonját?

- Ne aggódj, nem lehet majd hallani semmit.

- Akkor jó. Köszi.

Hamarosan odaért Frank is, feltűnő vigyorral az arcán.

- Sziasztok.

- Nem sietted el a kelést.

- Fárasztó estém volt. - Gerard háta mögé osont, és belemarkolt a seggébe, de úgy, hogy senki se láthassa. Gerard kikerekedett szemei jelezték meglepődöttségét, de mielőtt magyarázatot követelt volna Frank-től, ő már odébb állt. Későbbre már el is felejtette, tehát nem került szóba a dolog.

Már minden kész volt, kezdhettek. Sorban felmentek a színpadra, és miután Gerard üdvözölte a közönséget, el is kezdődött az első szám. Mindenki jól érezte magát, főleg Frank. Nagyon jó kedve lett az este történtektől, attól a legjobban, hogy kiderült, van, aki még nem felejtette el, hogy nem csak gitározni, hanem énekelni is tud. Ennek örömére elég sokat segített be Gerard-nak az éneklésben. Egy idő után azonban feltűnt neki, hogy nem sokat hallani a hangjából. Néhányszor már észrevette, utána mindig jól le is kiabálta a hangtechnikusok fejét. Ők azt mondták mindig, hogy valami meghibásodott, és ezért nem szólt az ő mikrofonja, de mivel Frank logikája határtalan, kikövetkeztette, hogy nem lehet minden alkalommal műszaki hiba a felelős ezért. Elhajította a mikrofonállványt, ahogy szokta ilyenkor dühében, aztán Gerard felé vette az irányt. Közben megígérte magának, hogy ezért még nagyon le fogja tolni a felelősöket. Megkeresi, hogy ki felel ezért, és annak nagyon csúnyán megfizet. Most viszont az egyetlen lehetősége Gee mikrofonja volt, szóval a közelébe férkőzött, megsimogatta Gee vállát, aztán ’’kezelésbe” vette a mikrofont. Sajnos így elég kényelmetlen volt, mert közben ugye gitároznia kellett, egy hangfal ott volt a lába előtt, meg az a sok zsinór is, ráadásul Gerard is egyre araszolt arrébb és vitte magával a mikrofont is! Frank nem adta föl: abbahagyta a gitározást, egyik kezével lefogta Gerard-ot, hogy ne tudja elvinni a mikrofont, a másik kezével meg magát a mikrofont fogta, egyben Gerard kezét is, mert ugye abban volt a mikrofon.

Gerard-nak most lett elege. Frank hangja... nem akarta soha megmondani neki, hogy milyen szörnyű, nem véletlenül csak gitározásra osztották be a bandába. Fogalma sem volt, hogy mi üthetett Frank-be, hogy ilyen hirtelen, egyik napról a másikra, feltámadt benne, ez az énekelhetnék. Minden esetre ez most iszonyú, még menekülni sem tudott, mert Frank teljesen lefogta. Valamit muszáj volt viszont tennie, mert hamarosan elmenekül a közönség. Megpróbált túlkiabálni rajta, de így csak még rosszabb lett. Frank-re nézett, aztán a mozgó szájára, és akkor eszébe jutott a megoldás. Eleresztette a mikrofont, belemarkolt Frank hajába, magához húzta, és megcsókolta őt. Na végre, erre befogta. Hallotta a lányok őrült sikolyát, érezte amint Frank egy pillanatra visszacsókol, aztán eltaszította magától Gee-t. Aranyszabály volt ugyanis, hogy Frerard után a lehető legmesszebb kerüljenek egymástól. Így tehát sikerült elüldöznie Frank-et, aki úgy döntött, hogy nem próbálkozik többször. Ismét bizonyságot kapott, hogy Gee imádja a hangját, hisz mi másmért csókolta volna meg? Már megint nem tudott ellenállni... Gee, Gee... Frank úgy döntött, ha vége a műsornak, és kettesben lesznek, akkor majd méltóképpen viszonozza azt a csókot.