|
10. fejezet
- Tőle kérdez! – ránéztem Áronra - mond el nyugodtan az igazságot! De most megyek a szobámba
Bátyám rögtön oda ült Áron mellé és feszülten figyelte a haverját, hogy most mi van.
Föl mentem MSN-re, hogy hátha valaki eltud engem szórakoztatni, hogy ne unatkozzam, de ilyen kor persze, hogy senki.
Tv-t néztem mikor Milán jött be a szobámba
- Tényleg Áron ütött meg?
- Igen! De igaza volt én vagyok a hibás!
- Hát… igen, de ebbe nem szólok bele ez a kettőtök dolga! Ja amúgy ha nem haragszol áthívtam pár csaj!
Csak vállat rántottam és akkor már eléviharzott. Próbáltam Atit felhívni, de ki volt kapcsolva a mobilja, de jó.
Csak 8 fele jöttem ki a szobámból akkor is mert ma nem ettem semmit és farkas éhes voltam. Amikor elmásztam a hűtőhöz akkor láttam, hogy Áron egy csajjal elég közelről meg ismerkedet. Na egy picit felidegesített ilyen könnyen elfejtet végül is meg érdemlem én voltam a barom. El is ment az ét vágyam csak becsaptam a hűtőszekrényt és felrohantam a szobámba. De ott se tudtam sokáig maradni így fogtam a mobilom, a kulcsomat és a pénztárcám és ki rohantam köszönés nélkül. Gondoltam Atihoz megyek az szívesen lát vendégül. Becsengetem vártam türelemmel, hogy kinyissa az ajtót.
- Szia!
- Szia! – akkor a fénybe léptem
- Te jó ég mi történt az arcoddal?
- Hát… az a lényeg meg érdemeltem!
- Mert?
- Áron megtudta!
- És ő ütött meg?
- Aha – akkor lépett Atesz mellé Katka – bocsi nem tudtam, hogy itt vagy akkor én megyek is!
Majd elrohantam onnan pedig Atesz az kiabált utánam, hogy álljak meg de nem. Utána mikor már tuti nem követ lassítottam. Na most hova a francba menjek haza tuti nem. Ott nagyon szar a lékkör. Nándihoz ilyenkor nem csöngetek be nem akarom zavarni így a zeneteremnél döntöttem itt van nálam a kulcs és ott senki nem zavar. Még beugrottam egy boltba, hogy cigit vegyek most egyszerűen vagonszámra, szívtam és elindultam a terembe. Be ültem a kényelmes fotelba akkor csörgött a mobilom Milán hívott kinyomtam direkt és utána kikapcsoltam. Hagyjon engem mindenki békén és ott megint elkapott a sírógörcs. Milyen, hülye voltam most meg vége Áronnal és ennyi. Nándi meg szerintem csak játszott velem, de nem akarom őt se okolni egyszerűen én vagyok a hibás és meg kell értenem Áront is, hogy így reagált rá. Na egy darabig nem akarok semmi fiúval járni eddig is csak 16 évig nem volt senkim és túl éltem meg nem volt probléma most meg van és egyre több minden szakad a fejemre. Ott ültem a sötétbe és gondolkoztam amikor beugrott, hogy nekem Nándival abba maradt egy beszélgetésünk. Ha nem hozza föl akkor én se kérdezem tőle ennyi.
Két óra telhetett el, mikor hallottam valaki járkál a folyóson. Próbáltam nem mozogni ne hogy észre vegyen, de utána nyílt a kilincs és Nándi lépett be rajta. Ő meg mit keres itt már éjfél van.
- Na végre meg vagy? Bátyád már minden hol keresett! Engem is föl hívott már. Már Atesznál is kerestek, csak mondták, hogy onnan elrohantál.
- De úgy nem bátyámmal jöttél?
- Nem! Csak eszembe jutott, hogy sok esélye van, hogy ide menekültél el!
- Honnan tudtad, hogy itt leszek?
- Én is ide menekültem el a világtól.
- De ne szólj bátyámnak, most nem akarok beszélni vele se haza menni! De most már nyugodtan menj haza megtaláltál
- Nem ennyivel csak tartozok, hogy itt maradok veled. Csak én okoztam a problémát! Ki szúrtam veled!
-------------------------------------------------------------------------
- Jó, de nem csak te vagy az mert én meg simán ellökhettelek volna vagy tehetem volna valamit!- nem láttam, hogy –hogy reagál rá mert sötét volt csak a hold fénye szűrődőt be az ablakon. Nagyon hűlt már a levegő, vagyis elégé fáztam nagyon remegtem szerintem ez az ideg is volt.
- Te fázol! – majd odaült mellém és átkarolt, hogy felmelegítsen – Amúgy miért rohantál el otthonról?
- Hát… édes bátyám ma hozott a egy pár csajt haza és persze Áron is ott volt. Rájöttem ezért nem szabad bátyám haverjával kapcsolatba bonyolódni!
- Hát én nem vagyok!! – mosolygott most már láttam az arcát, hogy közelebb jött, vagyis hozzám bújt, de nem reagáltam semmit rá
- Na igen én direkt a szobámba fel vonultam, mert nem voltam kíváncsi mit művelnek. De muszáj volt lemennem mert nem ettem ma semmit és éhes voltam és akkor megláttam Áront egy másik csajjal nagyon elvoltak merülve a témába!
- Féltékeny voltál?
- Nem inkább csak az zavart, hogy hamar túl lépet rajtam meg legalább nem a nálunk kellett volna ezt csinálnia! Végül is visszakaptam! Végül is jobb ez így mert tőlem úgy se kapta volna meg egy darabig amit az csaj egy éjszaka alatt odaadja neki! – hoppá lehet, hogy nem kellett volna ezt elmondani – mindegy ez nem lényeg!
Október 13. (Kedd)
Hajnali 6 óra volt már világosodott beszélgetésünk csak azért maradt abba, mert elnyomott az álom. A fotelbe aludtunk el összebújva. Álmunkat csak az szakította meg, hogy Imi jött már a próba terembe. Mikor már magamhoz tértem akkor jutott az eszembe, hogy nekem ma suliba kellett volna mennem.
- Te jó ég mennyi az idő?
- 1 óra!
- De jó nekem suliba kellett volna mennem! Honnan a francból szerezek igazolást! Anyáéktól tuti nem mert azok kiakadnának ha kiderülne minden. Még Áronról se tudtak.
- Roxi ne aggódj majd Apámtól szerzek igazolást úgy is orvos!
- Komoly? Megtennéd?
- Persze! – majd a Nándi nyakába ugrottam, de gyorsan el is engedtem mert zavarba lettem
Eszembe jutott a mobilom így bekapcsoltam és vagy 30 nem fogadott hívásom volt, de nem tudott érdekelni.
- Leugrok ide a boltba veszek valamit enni utána jövök vissza.
- Rendben!
2 percnyire volt a bolt gondoltam veszek valamit a fiúknak is így néhányféle péksüteményt vettem meg üdítőt ha már ilyen rendesek velem. 10 perc alatt végeztem is a vásárlással mentem vissza a próbaterembe nyitva volt az ajtó és halottam pont rólam beszélgettek, de akkor már Leó is ott volt. Megálltam az ajtó mellett, hogy hallgatózzak.
- Na, mesélj történt valami jó dolog az éjszaka?
- Nem. Csak megvigasztaltam, mert nagyon ki volt akadva a pasija miatt!
- Persze! Látom, hogy bejön neked a csaj! Ne tagad!
- Hát…
A befejezést már nem hallottam mert megcsörrent a mobilom így egy picit hátra léptem és úgy csináltam mit ha most jöttem volna. De mikor megnéztem, hogy kihív csak az asztalra ledobtam Áron volt az.
- Miért nem veszed föl?
- Áron az és most mit beszéljek vele!
- Lehet, hogy aggódik mert tegnap óta nem hallottak rólad!
- De én nem veszem fel! Az tuti!
- Akkor majd én! – elvette az asztalról a mobilt
Nem is tudott érdekelni a dolog legalább akkor bátyám is megnyugszik, hogy megvagyok hadd higgye azt, hogy Nándival töltöttem az éjszakát végül is igen vele töltöttem most jöttem rá! Hoppá!
- Na mit akart? - mikor lerakta a mobilt
- Veled akart beszélni!
- Minek?
- Hogy megbánta az egész dolgot és megtud neked bocsátani! – de töklehangoltan mondta – és ha haza mész beszélni akar veled?
- De én nem! De jó akkor megint nem otthon fogok aludni! – közbe pakoltam ki a kajákat –Hoztam nektek is!
- Köszi nem kellett volna!
- Semmiség szívesen hoztam!
Nándi még ott állt a kezében a telefonnal.
- Amúgy fiúk nem gond, ha ma is itt maradok?
- Nem – vágta rá Imi meg Leó
- De! – akkor már adta vissza a mobilom
-------------------------------------------------------------------------
- Mert? – és egymást néztük
- Jut eszembe, kint hagytam a mobilom a kocsiba – bökte oldalba Leó Imit
- Ja tényleg! – majd fölálltak és kimentek
- És miért baj?
- Gyere inkább hozzám, mint hogy itt fagyoskodsz!
- Á nem! Nem szeretnék senki terhére lenni!
- De én szívesen látlak!
- Nem tényleg megleszek itt! – keresgéltem közbe a zacskók között a cigis dobozomat
- Nem nincs ellenkezés, jössz hozzám! – nem tudtam már ellenkezni a szép szemeivel elbűvölt
- De egy feltétellel!
- Mi az?
- Ha felugrasz nekem ruháért! Mert tényleg nem szeretnék Áronnal találkozni! Nekem nincs rendjén, hogy képen vág és most meg megbocsát nekem! De nekem ebből kösz nem kell!
- Rendben megbeszéltük!
Akkor ő is meg én is leültünk enni Leó meg Imi is visszajött és ők is folytatták a kajálást. Utána tök jókat röhögtünk majd 2 órán keresztül próbáltunk, hát most nem tudom, de nagyon felemelő élmény volt most nagyon hoztam a formám és nem hagytak békén így az én számomat is el kellett énekelnem, de most a fiúk kisérték és így nekem is jobban tetszet! Robi is megjelent a próbán, mert kíváncsi volt mennyire szoktunk össze de ő is nagyon meg volt elégedve velünk idézem így mondta „Olyan mintha évek óta egy összeszokott banda lennétek” Ez nekem is jól esett és mondta, hogy bemutat valami ismerősének aki menedzser és hátha meghallgat minket. Na akkor már mindenki tök boldog volt
- Na látjátok csak nem fogjuk egyhamar lecserélni az énekesünket! – mind a hárman rám mosolyogtak
- Ez nem csak rajtam múlik! Ti meg jó játszatok!
Összeszedtem a cuccom jó nem sok volt, de akkor is bedobáltam a cuccomat és irány hozzánk. Ha szerencsém van akkor nem lesz otthon bátyám és akkor nem kell össze futnom Áronnal sem. Olyan jókat röhögtem és közbe összefutottam Atesszal is és olyan más volt egy picit haragudhatót rám vagy nem tudom!
- Szia! – mosolyogtam rá
- Szia! –de ő semmi
- Mi van veled?
- Á semmi csak halárra aggódtam itt az egész éjszakát meg napot, és arra sem voltál hajlandó, hogy egy sms dobj, hogy élek!
- Jaja ne haragudj de nagyon kiborultam!
- De akkor is már azt hittem elszöktél otthonról!
- Hát nem is haza megyek!
- Akkor hova!
- Nándihoz!
- Mert?
- Azért mert Áron kiakar békülni, de én már nem szeretnék és ma tuti ott lesz nálunk!
- Ja értem! Holnap jössz már Suliba?
- Nem tudom majd meglátom!
- De honnan fogod leigazolni!
- Már el van intézve – rá mosolyogtam Nándira – A tanárok nem kerestek?
- Úgy tudják beteg vagy mert azt mondtam nekik! Na de most már megyek mert találkám van!
- Jaj kösz mindet és a nyakába ugrottam és adtam neki egy puszit!
- Érted bármikor, de legközelebb szólj, mert ennyivel nem úszod meg! Megérteted?
- Igen – azzal el is ment, de akkor már mosolygott
Már megijedtem, hogy valami rosszat tettem. Odaértünk a házunk elé akkor nem volt ott Áron kocsija így bementük a szobámba és a szekrényemből kiszedtem párcuccot meg pénzt vettem magamhoz és indultunk a szobámból, amikor megjelent Áron és Milán a nappaliba nem tudtatok volna még 2 percet várni. Nem akartam semmit mondani csak a lakásból eltűni.
- Na végre húgi, hogy meg vagy! De mi ért van nálad táska?
- Mert nem vagyok hajlandó itthon aludni és bocs de, most dolgom van! – indultam az ajtó felé amikor Áron megfogta a kezem
- Beszélni szeretnék veled?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
