Manapság mindenki azt hiszi, hogy boszorkányság nem létezik. Pedig nem így van, csupán senki sem foglalkozik vele, mert az idő rohan. Ki ér rá ebben a nyüzsgő világban hosszan meditálni? Ráadásul meg kell hozzá ismernünk önmagunkat, ami bizony a legfélelmetesebb dolog a világon. Sokan nem is hinnék, mi mindenre képes egy ember. Pedig ez a teremtmény a legcsodálatosabb mind közül. Én tudom. Különleges képességet kaptam, ezért módomban állt megismerni a mágia minden fortélyát. Nem tudok aludni. Egyszerűen nem megy, nem fáradok el. Van pár ilyen ember, akik ezzel születtek, de ők tragédiaként fogják föl. Én viszont, amíg más rendes tinik az ágyukban alusszák az igazak álmát, addig a mágia törvényeit lesem. Összejövetelekre járok, ahol olyanok vannak, mint én, persze egyikük sem ilyen fiatal. Különleges emberekkel tartom a kapcsolatot a világ minden pontján. Persze olyanra még nem akadtam, aki teljesen olyan lenne, mint én, hisz mindannyian egyéniek vagyunk. És hogy a szüleim mit szólnak ehhez? Örülnek, hogy valamilyen csoda folytán élek, ráadásul nem szenvedek depresszióban, ilyen nagy nyomás alatt.

Ez mind elég ijesztően hangzik, ugye? Pedig első ránézésre teljesen átlagos vagyok. Nappal suliba járok, és rendesen tanulok is. Érdekelnek a fiúk, a divat, az együttesek és még sok más. Ha valaki beszól, jól visszaszólok, aztán éjszaka következik a bosszú. Elképesztő dolgokat tudok művelni, de tényleg, és oltári vicces! Belefészkelem magam az illető tudatalattijába, és onnan irányítom őt. Vicces, hogy az ember hová el nem megy, mit meg nem eszik, és hová nem nyúlkál álmában. Az álmokat is előszeretettel irányítom, kutatok az emlékekben és hallucinációkat keltek. Igen, már rá jöhettél: az erőmet legtöbbször saját cél érdekében használom fel, dehát mi mást csinálhatnék vele?

Nem is olyan rég óta, figyelemmel kísérek egy bizonyos bandát. Kitaláltátok már? Ja, bocs, ti nem tudtok olvasni a gondolatokban... vagy igen? Azért elmondom: My Chemical Romance. Tetszik ahogy az élethez hozzáállnak, a zenéjük király, ők maguk pedig imádnivalók. Volt egyszer, hogy őket is elküldtem egy kis éjszakai nasira, hát nem sült el túl jól. De az TÉNYLEG véletlen volt. Meg hát az a kenyérpirítós ügy sem sikerült épp a legjobbra, pedig egy csomót meditáltam előtte, hogy tökéletesen ráhangolódjak a testére szegény fiúnak, de úgy sokkal nehezebb, ha közben ébren van. Igazából Gerard-ot és Frank-et bírom a legjobban, mert mikor rá akarom őket venni egy kis bulira egymással, akkor az elméjük nem sokat ellenkezik. De eddig nem sokat tettem, mert tudom, hogy ez csúnya dolog. És milyen izgalmas... Most már viszont meguntam a várakozást. Ma éjszaka megteszem, imádni fogják. Vasárnap délután van, tegnap végig meditáltam, a házban egyedül vagyok, telihold van, a hangulatom pedig épp megfelelő. Szóval képes leszek megcsinálni. Lefeküdtem az ágyamba, behunytam a szemem, és összpontosítottam. Először is meg kellett keresnem őket. Egy szállodában voltak, mint általában, ha egy-egy fellépés között alapos pihenésre vágytak. Mindenki a saját szobájában és Frank épp zuhanyozni készült. Nagyszerű. Gerard egy fotelben ült, és olvasott. Rákapcsolódtam az elméjére, aztán Frank fürdőszobájába irányítottam, közben szépen lassan, megvált a ruháitól. Frank rendesen megijedt, mikor Gerard bemászott mellé és nekiállt ölelgetni.

- Gerard?? Mit csinálsz itt?? Hé, oda ne... Uh, Gerard!! - szakadtam a röhögéstől, bár azt még nem kockáztattam meg, hogy kinyissam a szemem. Elengedtem Gerard-ot. Ő zavartan pislogott, szegény nem értette, hogy mért is jött ide tulajdonképpen. Sok-sok gondolat árasztotta el. Először is kiborult, mert egy zuhany alatt állt Frankie-vel, aztán elpirult, megint csak azért, mert egy zuhany alatt állt a meztelen Frankie-vel, aztán rájött, hogy a meztelen Frankie-nek nagyobb a @-a, mint neki és ez kis irigykedéssel töltötte el. Különben nem tartotta a helyzetet olyan borzasztónak. Egy ideig csak meredtek egymásra, aztán Frank elzárta a vizet. Így most már víz nélkül meredtek egymásra.

- Gerard? - bizonytalanul megpróbált a szemébe nézni, de ő csak a kinti törölközővel szemezett. Aztán gyorsan kilépett, felkapta a törölközőt, magára csavarta és megindult kifelé. Frank követte.

- Várj, mi volt ez? - nem engedte kimenni Gee-t.

- Én... nem tudom. Bocsi, tényleg. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Felejtsük el az egészet. És most engedj ki. - Frank félreállt az útból, Gerard pedig visszament a szobájába felöltözni. Azon gondolkodott, hogy tényleg ennyire nem bírt uralkodni magán? Kellett neki Frank, de ezt nem tehette...

Át Frank-hez: már ő is felöltözött és ő sem bírta kiverni a fejéből a zuhanyozós jelenetet. Az ágyon hanyatt feküdt, és arról álmodozott, hogy milyen jó is lett volna, ha Gerard nem rohan el. Nem értette, hogy mi ütött a barátjába, de tetszett neki ilyenkor, és akarta folytatni. De csak akarta. Nem tett semmit! Nem igaz, hogy mindent nekem kell intéznem. Nagyon élethűen eszébe jutottam Gee simogató kezeit, és ettől mindjárt jobb belátásra tért. Elindult Gerard szobája felé. Nem akartam túl sokat irányítani őket, azt akartam, hogy ők is akarják. Itt-ott persze kell egy kis lökés, de úgy az izgalmas, ha szabad akaratukból gerjednek egymásra.

Frank kopogott az ajtón, aztán benyitott. Szó nélkül leült Gerard mellé az ágyra. Egy ideig csak némán ültek egymás mellett, aztán Gerard elkezdett magyarázkodni. Frank rettentően megértő volt, és baráti! Egyszer sem gondolt a zuhanyban történtekre, csak együtt érzett Gee-vel, aki épp a stresszről beszélt neki. Már megint bele kellett avatkoznom. Ismét fölemlegettem benne azokat a bizonyos simogató kezeket. Ellenállt. Elhessegette a gondolataimat! Oké, én türelmes vagyok. Akkor most azt nézzük, hogy mi történt volna, ha Gee ott marad. Na igen, erre már jobban odafigyelt. Már nem is hallotta, hogy mit mondd Gee, csak a mozgó száját látta. Ahogy félrehúzódik, aranyosan formálja vele a hangokat, néha a nyelve végigfut a száján, azokon a gyönyörű ajkakon, amiket olyan jó csókolni. Amint magyaráz, viccesen hadonászik az egyik kezével, a másikkal a keresztbe tett lábát simogatja idegességében. Nemrég még egy szál semmiben kínálta fel magát neki, ő pedig erre csak ledöbbenten állt. Ki kellett volna használnia a pillanatot. (Gerard-ot kihasználni?) Mindig is szeretett volna egyszer együtt zuhanyozni vele... Végre önszántából csinált valamit: elkezdett közeledni Gerard-hoz. Egyre közelebb és közelebb dőlt...

- Frank?

- Ne... - megcsókolta, és ez most nem én voltam. Esze ágában sem volt abbahagyni, teljesen rágerjedt. Gerard gondolataiba férkőzve megtudtam, hogy nem tudja eldönteni, hogy most ellökje magától Frank-et, vagy rámásszon. Segítettem neki egy kicsit. Ez az, sínen vannak. Most már kinyitottam a szemem, és a nagyobb élvezhetőség kedvéért az egészet rávetítettem a szemközti falra. Olyan volt, mint egy óriás tv. Kényelmesen hátradőltem, ahogy kell, és elégedetten vigyorogtam.

Hihetetlen, hogy két férfi mit képes egymással művelni. Én ehhez még kicsi vagyok! Oké, talán nem... Látszott rajtuk, hogy élvezik, tényleg. Ja, ti is szeretnétek látni, mi? Hát igen, olyan látvány, amire a legjobb szó, a leírhatatlan. Na nem kell aggódni, szerencsétek, hogy szorult belém egy kis írói tehetség, szóval megpróbálom bemutatni. Akkor tehát az elejéről: Miután Frank rámászott Gee-re, eléggé felgyorsultak a dolgok. A nagyobb élvezhetőség kedvéért kicsit elhúzva írom le. Tehát: Frank kiéhezetten csókolta Gerard-ot, olyan vad volt, és olyan szenvedélyes... Közben a kezével lent matatott, simogatta Gee derekát, egyre följebb ment vele, így a póló is följebb húzódott. Mikor elszánta magát, hogy lefejtse róla, azt olyan gyorsan tette, hogy szinte látni sem lehetett. Csak pár mp-re szakadtak el egymástól az ajkaik, mégis a manőver befejeztével úgy estek egymásnak neki, mintha már évek óta nem találkozhattak volna. Frank szája lejjebb haladt, sok-sok pici-puszival árasztva el a felhevült testet. Nagy nehezen az ő pólója is lekerült, aztán mikor Gee övét kapcsolta ki, Gerard hirtelen felült és hátrébb mászott. Frank értetlenül nézett rá, de látszott rajta, hogy alig gondolkodott, csak ment utána úgy, hogy akár egy falat is képes lett volna átvinni. Gerard azonban nem engedte közel magához. Lefogta, és maga alá nyomta őt. Lassan megcsókolta. Nagyon lassan... Frank követelően vissza akarta kapni előző pozícióját, de Gerard erősen lefogta, így mozdulni sem bírt. Minden apró érintésbe beleborzongott, ugyanis Gee olyan érzékien pásztázta végig a testét a nyelvével és a hozzá kötött leheletekkel, hogy attól egy kődarab is elélvezett volna. Valósággal felhevült a szoba levegője, mintha 100 fok lett volna odabent, de megérte. Gerard rátelepedett Frank térdeire, és ujjaival Frank nadrágja gombját simogatta, úgy mintha csak egy kisbaba lenne. Frank türelmetlen lett, úgy érezte, azon nyomban szétfeszíti valami a testét, ha nem kaphatja meg Gee-t méghozzá most rögtön. Felült, de ezzel csak azt érte el, hogy Gerard visszamászott rá, és újból a száján kezdte csókolgatni. Aztán kezdte az egészet elölről, végighaladva megint a testén. Frank most már nem próbált meg ellenállni, mert tudta, hogy akkor még több időt vesztene. Inkább szenvedett. Hátra szegte a fejét, várt és próbált uralkodni magán. Érezte a kezeket alul, amik lassan bontották le róla a nadrágot. Már csak az alsónaci, már csak azt kellett kibírnia, de nem, Gerard újra felfelé haladt. Nem bírta. Tényleg nem. Felpattant és nekiesett Gerard-nak. Leválasztotta először saját magáról, aztán Gerard-ról is a megmaradt ruhadarabokat. Érőszakos volt és vad. Semmi perc alatt a falhoz nyomta Gerard-ot és hátulról beléhatolt. Gee-nek ettől egy igen férfias nyögés hagyta el a száját, mi Frank-et még jobban felizgatta és még erősebben csinálta. Most Gee tűrt. Az ágyon térdelt, ujjaival a csupasz falat markolta, homlokáról verejtékcseppek gyöngyöztek le. Frank keze szorosan fogta a hasát, de aztán gyengült a szorítás, és a kéz lejjebb csusszant, finoman simogatva Gee férfiasságát. Gerard erre hátrahajtotta a fejét Frank vállaira, aki így most a fülébe lihegett. A forró lehelet szinte égette a fülét, de olyan izgató volt, hogy pillanatnyilag a világ összes kincséért sem vette volna el onnan a fejét. De gyengült, nem bírt tovább térdelni, egész súlyával ránehezedett Frank-re. Ő nem bírta tartani, és hátra esett. Óvatosan kicsusszant belőle, és hagyta, hogy Gerard kényelmesen lefeküdhessen, aztán ismét rávetette magát. Hamarosan már ott volt Gee férfiassága a szájában, ő pedig elégedetten élvezkedett rajta. Gerard szemeit befedte az élvezet homálya, majd hirtelen egy pillanatra kitisztult, ekkor a teste megfeszült, aztán újra elernyedt. Frank szorgalmasan nyelt, aztán mikor már ő sem bírta, fehér csíkot hagyva a nyelve nyoma után, felért Gee szájához, amire még egy utolsó csókot lehelt, aztán rádőlt és elaludtak.