Reggel...

- És ezekkel most mi a faszt csináljunk??? - dühöngött Bob.

- Nyugi, ember! Elégetjük és kész. Senki nem tud róla. - csitította, Ray, bár ő maga sem hitte el amit mondd.

- Szerinted nem tud róla? Teljesen nyilvánvaló, hogy csinált belőlük másolatot, és épp most adja el őket jó pénzért! Mindenki látni fogja! Oh, a francba, hogy mért nem tudják visszafogni magukat. - Bob újra a képekre nézett, aztán kis híján a földhöz vágta őket.

- A képek nem is olyan vészesek.

- És a videó?

- Azt nem is láttad. Lehet, hogy nincs is rajta semmi, csak ijesztgetés képen küldte a fotók mellé.

- Akkor nézd meg!

- Én biztos nem nézem. Nézd meg te!

- Azt várhatod!

Nyílt az ajtó, aztán hallották, ahogy becsapódik. Csak Frank és Gee érhettek haza.

- Hé, srácok! Itt vagytok? - Gerard hangja volt.

- Várjuk meg őket. - most Frank.

- Gyorsan! Bújjunk el! - suttogta Mikey és becibálta Ray-t és Bobot a fürdőszobába.

- Várj, a képek és a kazetta az asztalon maradtak! - Bob próbált kiszabadulni Mikey szorításából, de ő nem engedte és gyorsan bezárta a fürdőszoba ajtót.

Gerard és Frank amint beértek Mikey-ék lakásába, nem láttak senkit. Telefonon hívták fel őket, hogy itt találkozzanak, és most kicsit furcsának találták, hogy nincs itt senki. Bementek a nappaliba, de ott sem voltak. A tv és a kanapé között egy kis asztal állt, ott volt pár papír, Frank odament, mert úgy gondolta, talán valami üzenet.

- Gererad, gyere, nézd ezt meg...

- Mikey, vidd arrébb a fejed! Én is látni akarom! - tolta el Bob Mikey-t a kulcslyuk elől.

- Mintha az előbb te mondtad volna, hogy nem akarod látni! - szólt vissza Mikey, és visszatolakodott.

- Azt a kazettára értettem!

- Na, most ott van a kazetta Frank-nél!

- Mi???? - lökte odébb megint Mikey-t.

- Hééé, nyugi. Nyissátok ki egy kicsit az ajtót. - mondta Ray.

- Hogy meglássanak?

- Frank betette a kazettát a lejátszóba, most a kanapén ülnek. - kommentálta Mikey az eseményeket.

- Akkor mért nem nyitod már ki azt a rohadt ajtót??

Mikey óvatosan lenyomta a kilincset, az ajtó pedig csendben moccant. Annyira nyitotta csak ki, hogy kiférjen a fejük. Ray a földön fekve lesett ki, Mikey fölötte térdelt, Bob pedig állt.

- Hé, Bob! Mit csinálnak? - suttogta Ray, de Bob nem hallotta, viszont nem mert hangosabban szólni. Megböködte Mikey térdét.

- Mit csinálnak? - kérdezte most már Mikey-tól, aki először megvolna a vállát, aztán megkérdezte Bob-ot. 

- Hé, Bob, mit csinálnak Gerardék?

- Mért pont nekem kell ezt látnom a legjobban???

- Nyisd ki jobban az ajtót, és akkor nem csak te fogod látni! - Bob kicsit meglökte az ajtót, így Mikey és Ray előtt is feltárult a látvány...

Mindketten jól sejtették: a fotós felvette az egészet.

- Wow, ez a nézés... tényleg nagyon vad. - ismerte be Gerard.

- Hihetetlen hogy képes volt felvenni az egészet. Szerinted csinált másolatokat?

- Nem hiszem. Annyira szemét nem lehet. Ha mégis, akkor nagy bajban vagyunk.

- Gerard, te egy állat vagy. - és Frank a fejével a képernyő felé bökött. - Ez tudod, hogy fájt?

- Bocs. - Gerard vigyorgott, kezét Frank tértére tette, aztán elkezdte felfelé húzni. Frank nem tiltakozott, inkább megcsókolta Gerardot, és élvezte amint a kezével simogatja.

- Imádok baszni veled - mondta egyszer Frank, két nyögés között. Gerard erre csak megcsókolta.

Bobék már nem bírták tovább nézni, és hamar visszavonultak. Mindegyikük talált magának egy helyet. Mikey a kád szélén ült, Bob a WC-n, Ray pedig a mosdó melletti falnak támaszkodva állt. Bob egyszer csak felállt.

- Van egy tervem! - elmondta a haditervet a többieknek, és hogy nagyon óvatosnak kell lenniük. Mindenki megértette. Megint az ajtóhoz mentek, kinyitották, és négykézláb, a lehető legnagyobb csendben kiosontak. Pont a mozgó kanapé mögött kellett elmenniük és mikor odaértek, és már csak ’’lépések” választották el őket a konyhától, hirtelen csönd lett. Nyakukat behúzva megálltak. Biztosak voltak benne, hogy most lebuktak. Lassan, nagyon lassan hátrafordultak, de egyelőre nem láttak semmit. Aztán újra elkezdett mozogni a kanapé, és újra hallatszottak a hangok. Fellélegezve folytatták útjukat egymás után totyogva. Végre elérték a konyhát, befordultak, de nem mertek felállni, akkor is, ha innen már elvileg nem láthatták őket. Elérték a bejárati ajtót, már csak nagyon kicsi hiányzott, és akkor fordult a kilincs, és belépett Alicia...