Az utolsó szám is lement a Projekt Revolution-ön. Az este bulit rendeztek, igaz mindenki kimerült volt már, de ettől függetlenül jól érezték magukat. Rendezők, előadók, segédek, mindenki, aki csak részt vett a Projekt Rev.-en, az ott volt. Gerard Lyn-Z-t kereste a tekintetével a tömegben, mikor valaki hátulról belemarkolt a seggébe. Megpördült és örömmel nyugtázta, hogy csak barátnője az. A tetovált karok rácsavarodtak a derekára aztán odahajolt hozzá és adott neki egy csókot.

- Te nem unod ezt az egészet? Menjünk el innen.

- Jó ötlet. - Gerardot már egyébként is idegesítette, hogy folyton alkohollal kínálják, szóval örömmel követte a lányt, akivel kézen fogva kisurrantak. A Mindless Self Indulgence turnébuszába mentek, ami teljesen üres volt. A hálóban rávetették magukat az ágyra, és hevesen csókolták egymást.

- Várj - szólt Lyn-Z. Behajolt az ágy alá, kotorászott valamit, aztán visszatért, kezében egy tűvel. Gerard teljesen összezavarodott, valami egész másra számított.

- Mit akarsz ezzel???

- Ettől jobban fog menni. Add a karod.

- Ezt nem hiszem el! Te tényleg drogozol? Mikor akartál szólni nekem? Ne! Ne válaszolj. És ne gyere utánam. - kimászott az ágyból, fölvette a nadrágját és dühösen kiment, maga után becsapva az ajtót. Lin-Z megrántotta a vállát aztán beadta magának a szert.

Gerard enyhén szólva szarul érezte magát. Tudnia kellett volna, mindig elcseszi, már sosem jut neki egy normális csaj? Azt sem tudta merre megy, csak dühöngött magában. Egyszer csak különös érzés kerítette hatalmába. Hátrafordult, de nem látott senkit. Talán csak a telihold miatt és mert a házak olyan kísértetiesen tornyosulnak fölé, de mégis úgy érezte, hogy követik. Sietősebbre vette, és mivel az érzés nem múlt el, hamarosan futni kezdett. Egy másik úton indult vissza, de amint bekanyarodott a következő utcasarkon, valami berántotta egy sikátorba. Fekete ruhák, festett arcok, piercingek és hörgés. Aztán éles fájdalom a fején és minden elsötétült.

Kezdett magához térni. A földön feküdt, körülötte sötét. Felült és várt hogy a szeme hozzászokjon a sötéthez. Hamarosan már sokkal jobban látott. Egy pincében lehetett. A falakon és plafonon csövek, néha hátborzongató hangok töltötték meg a helyiséget és éles villanások. Egy árnyék bontakozott ki a sötétségből, majd visszahúzódott, aztán ismét előbújt több másikkal. Alakok közeledtek, Gerard hunyorgott, hogy ki tudja venni az arcukat. Húszas éveik környékén jártak, legtöbbjük férfi. Ki voltak festve, ki jobban, ki kevésbé. Piercingek álltak ki az arcuk legkülönbözőbb részeiből. Hajuk természetellenes színekben játszottak. Vékonyak voltak, mintha már hónapok óta nem ettek volna rendesen. Nem lehettek többen 10nél. Élükön egy vörös hajú ember állt aki most felszólalt.

- Gerard Way! Megtiszteltetés hogy találkozhatunk veled. Amint tudtunkra jutott, hogy közénk tartozol, azonnal tudtuk hogy rád van szükségünk. Ma éjszaka leveheted az álcád és végre önmagad lehetsz! - intett egyet, mire a sötétből előre zuhant egy test Gerard elé. Ruhája véres cafatokban csüngött róla. Még lélegzett, de nem bírt felkelni.

- Mi a… ? - megpróbálta hanyatt fordítani, de akkor az egyik tag odakapott, térdre állította a fiút és a hajánál fogva felszegte a fejét. Arcából dőlt a vér, a szemét sem tudta kinyitni. Ha ezt ők tették vele, akkor nagy bajban van. Gerard elszörnyedve nézett föl az alakokra, akik úgy néztek vissza rá, mintha várnának valamire.

- Mit akartok?

- Engedd meg hogy bemutatkozzam - szólt ismét a vörös hajú -. Scott vagyok, a csapat jelenlegi vezetője, de haldoklunk. Szükségünk van egy erős vezérre. Ezt az embert neked hoztuk, hogy ihass a véréből. Mi magunk sajnos alig tudunk táplálkozni, de te vagy a legfontosabb.

- Engedjetek el - hol a fiúra, hol Scottra nézett, de nem tudta eldönteni, hogy melyik a szörnyűbb.

- Most nem kell színlelned. A fajtársaid között vagy. Egyél, aztán induljunk és keressünk még áldozatokat.

- Nem vagyok vámpír! Nem fogom bántani ezt a fiút! És most elmegyek. - felállt és elindult valamerre, de akkor karok fonódtak a testére és visszarántották.

- Sajnálom. Bizonyára olyan rég ittál vért, hogy teljesen elfelejtetted hogy milyen jó. De ne félj, újra emlékezni fogsz. - intett a többieknek, akik úgy lefogták, hogy nem tudott mozogni. Akkor Scott felvett egy tálat a földről és a tartalmát megpróbálta Gerard szájába önteni. Közben fogta az állát, hogy ne fordíthassa el a fejét. A nyakán végigcsorgott a vér, és hamarosan az egész pólója olyan lett elöl. Sokat nyelt és mikor végre kiürült a tál, akkor elengedték, mire ő a földre esett. Pár percig a könyökére támaszkodva feküdt és mélyeket lélegzett. A többiek elégedetten figyelték Scott pedig úgy döntött, hogy szónoklatot tart.

- Fajtársaim! Végre eljött a mi időnk. Egyesült erővel megkeressük a többi vámpírtársunkat. Táplálékunk mindig lesz, soha többet nem majd kell éheznünk. Gerard vezetésével mi leszünk az új faj, ami uralkodni fog a földön! - hirtelen elkapta valami Scott nyakát és elroppantotta. Meghalt, de nem esett a földre, mert valami hátulról tartotta, aztán ez a valami beleharapott a nyakába és elkezdte inni az onnan kicsorduló vért. Többen meghökkentek, de az egyikük felemelte a kezét, hogy megnyugtassa társait.

- Szüksége van az erőre. Scott már nem a vezérünk, tekinthetjük őt áldozatnak, az úgy vezérért cserébe. - ekkor ő is megmerevedett, ugyanolyan roppanás hallatszott, mint az előbb. Gerard belőle is elkezdte szívni a vért. Néhányan a kijárat felé szaladtak, a többiek reszketve ugyan, de ott maradtak annak reményében, hogy ez csak egy próba, és a vezér csak azokat fogja a szolgájának tekinteni, akik hűségesek hozzá, és nem félnek. Őket nem is bántotta, hanem elindult azok után, akik elmenekültek, de mire kiért, addigra egyiküket sem látta. Ennek ellenére megindult az egyik irányba és hamarosan egy parkba ért, ahol egy alak sétált az úton. Gerard megnyalta a száját és felé iramodott. Nem látta ki az, csak ráugrott, és miután a földön landoltak, megpróbált hozzáférni a férfi nyakához, aki erősen ellenállt. Dulakodtak, aztán addig gurultak a földön egymással harcolva, amíg egy lámpa fénykörébe kerültek

- Gerard! Mi a francot csinálsz?? - Gee nem ismerte föl Frank hangját, hanem továbbra is próbálkozott, közben pedig eszelősen morgott. Frank nagy nehezen le tudta szedni magáról és sikerült feltápászkodnia is, így most szemben álltak egymással. Észrevette, hogy valami nagyon nincs rendben vele. A ruhája és az arca tiszta véres, pedig láthatóan nem sebesült meg. A szeme is valahogy más volt. Gerard megint közeledett, de Frank most nem engedte, hogy ráugorjon. Behúzott neki egyet és remélte, hogy ettől észhez tér. Pár pillanatig hátrafordulva tapogatta az állát az ütés helyén, de aztán visszafordult és mérgesen neki akart rohanni Frank-nek, de ő oldalra lépett, közben megfogta Gerardot és nekinyomta a lámpaoszlopnak. Így közelebbről vette csak észre, hogy mért volt olyan furcsa a szeme. A pupillája úgy összeszűkült, mint a macskáknak. Ha nem róla lett volna szó, valószínűleg már ordítva menekülne, de őt nem tudta volna itt hagyni. Nagyon aggódott érte, és fogalma sem volt, hogy mit tegyen. Gerard hörgött és mikor kivillantotta a fogait, Frank észrevette, hogy a szemfogai is megnőttek. Gee egyre türelmetlenebb lett, végül sikerült eltaszítania magától Franet, aki szerencsére gyorsan reagált és még idejében visszanyomta őt az oszlophoz.

- Gerard, mi van veled?? Ébredj! Hallod? - semmi hatása nem volt. Ugyanúgy csattogtatta a fogait, mint eddig és az volt a legborzasztóbb, hogy egyszer sem nézett Frank szemébe. Végig a nyakát nézte. Frank belátta, hogy lehetetlen a helyzet. Nem állhat itt egész éjszaka, különben sem tudja már sokáig tartani, ilyenkor meg nem jár erre senki, szóval úgy döntött, hogy feladja. Kétségbeesetten belenézett még Gerard szemeibe, de semmi érzelmet nem látott viszont, így fájdalmasan behunyta a szemeit, hozzábújt Gee-hez és megcsókolta. Ő egy kicsit még rángatózott, aztán hirtelen elnémult. Pupillái kitágultak egy normális alakot öltöttek. Halványan emlékezett azokra amiket tett és borzasztó rosszul érezte magát, de ott volt Frank. Tudta, hogy ő az, és megnyugtatta a közelsége. Behunyta a szemeit és visszacsókolt.