3. fejezet

Ron Weasley lépett be a szobába. Hermione egy sóhajtással felállt, és kinézett az ablakon.
- Hello, Ron – köszönt vissza fáradtan. Ginny nézte a párost, kíváncsi volt, hogy mi fog ebből kisülni.
- Ginny, menj ki! – szólt a húgának Ron.
- Ne menj! – riadt meg Hermione.
- Akkor mit is csináljak? – kérdezte Ginny meglepetten.
- Hallgass rám! – mondta kórusban Hermione és Ron. Ginny csak megszeppenve nézett rájuk, majd Hermionénak elege lett és kirohant.
- Hermione… – szólt utána szomorúan Ron.
- Ezt jól megcsináltad! Így is elég baja van nélküled! – kiabált Ginny, és kiment, ott hagyva bátyját megsemmisülten.

Hermione gyorsan odament Mrs. Weasley-hez és segített neki mosogatni, hogy valamivel elterelje a figyelmét a Ronnal való találkozásról.
- Te lány, mi ez a kapkodás? – lepődött meg Mrs. Weasley, mikor Hermione összetört egy tányért, amit az asszony egy intéssel újra összeragasztott.
- Bocsánat, Molly – válaszolt szemlesütve Hermione.
Ekkor lépett a háta mögé Ginny.
- Hermione, hagyd az edényeket! Gyere egy kicsit sétálni! Beszélgetnünk kellene… – szólt hozzá a lány.
- Jól van, menjetek – nézett rájuk nevetve Mrs. Weasley.

A lányok nem is húzták az időt, elmentek egy kis friss levegőt szívni. Néhány percig egyik sem szólalt meg, aztán Hermione kezdte.
- Ezt nem fogom kibírni, Ginny! – fakadt ki.
- Nyugi! Holnap elmész Pitonhoz… – szájához kapta a kezét, rájött, hogy mit mondott.
- Semmi gond – nyugtatta meg Hermione, és a földet nézte. – Elegem van a férfiakból! Sose tudom elfelejteni a múltat.
- Mi történt ? – kérdezte meglepetten a barátnője.
- Te nem is tudsz róla? Ja, akkor voltál nyelvet tanulni Franciaországban – felelt Hermione.
- Nos? – kérdezte a vörös hajú kíváncsian.
- Hát… ez nem mese, ami velem történt. Szerencsére kevesen tudnak róla – szólt Hermione szomorúan. – Jól van, látom kíváncsi vagy, akkor elmesélem. Három évvel ezelőtt… – kezdett mesélésbe Hermione.
Fél óráig mesélt, nem is vették észre, hogy nagyon messze elmentek az Odúból. Amikor Hermione befejezte a mesélést, Ginny olyan mérges volt, hogy majdnem kiabált. Nem Hermionét hibáztatta, hanem az elkövetőit.
- Te jó ég! Már este hat óra van? – nézett az órájára meglepetten Hermione.
Lassan visszabandukoltak a házhoz. Ginny egész úton magában szitkozódott, de mire a házhoz értek, már lecsillapodott valamennyire.

Hamarosan bementek a házba, ahol ínycsiklandozó vacsorával várt rájuk. Mrs. Weasley, aki remek ételeket készített mindenkinek. Távollétükben gyarapodott a Weasley család., mivel megérkezett Bill és Fleur a kicsivel, és az ikrek is hazaértek. Charlie még mindig Romániában dolgozott, Percy pedig meghalt még a háborúban. Hermione körülnézett a vidám társaságon.
- Szervusz, Hermione! – üdvözölték kórusban ikrek.
- Hello! – köszönt neki Fleur még mindig francia akcentussal, de már remekül beszélt angolul.
- Hogy vagy? – kérdezte tőle Bill mosolyogva.
Hermionénak gyanús volt, hogy mindenki jókedvű. Gyanította, hogy Mrs. Weasley szólt nekik a jelenlétéről.
- Köszönöm, jól vagyok – válaszolt Bill kérdésére, és csak akkor vette észre Ront, aki a kandalló előtt ült, és elmélyülten gondolkodott.
- Jól van gyerekek! Most már itt vannak a lányok, gyerünk vacsorázni – szólította fel őket Mrs. Weasley.
Mindenki asztalhoz ült, és szinte néma csendben kezdtek el vacsorázni. A vacsora végzetével Ron megszólította Hermionét, és bár látszott rajta, hogy halkan akart kérdezni, de mégis hangosabbra sikerült, mint tervezte.
- Hermione, nem alszol nálam? – bukott ki belőle a kérdés.
A kérdezett felpattan, adott neki egy pofont, majd felsietett az emeletre. Ron elképedve nézett utána, majd visszafordult a többiekhez, akik bosszús arccal tekintettek rá.
- Normális vagy, Ron? Azok után… – hápogott Ginny, és Hermione után ment.
- Szerintem nem – válaszolt húga kérdésére Fred.
- Ron, szégyellheted magadat a viselkedésért! – szólt hozzá mérgesen Mr. Weasley.
- Jól van, kisfiam – mondta Mrs Weasley, és elvette előle a tányért –, ha nem érted Hermione problémáját, akkor a jövőben ne szólj hozzá! – mérgelődött.
- Bocsánat! – mondta mindenkinek Ron.

- Jól vagy, Hermione? – kérdezte tőle óvatosan Ginny.
- Igen, csak Ron kicsit kiakasztott – válaszolt a lány. – Csak azt nem tudom, hogy fogom kibírni vele holnapig. Tudod, mégis jobb lenne Pitonnál, mint itt vele. Pitont úgyis bosszantani fogom, de Ron meg engem piszkál.
- Nincs semmi baj – nyugtatta őt Ginny. – Holnap elmész hozzá és meglátjuk, hogy mi lesz. Lehet, hogy más a szándéka, mint amire gondolnánk.
- Remélem! – sóhajtott fel Hermione, és kinézett az ablakon.
Figyelte a lemenő nap fényét, és ahogyan alkonyodik – mindig is szerette a napnyugtát. Tovább nem beszélgettek Ginnyvel, és lassan készülődni kezdtek az alváshoz. Miután lefeküdtek, Hermione gondolkodni kezdett a sötétben. Hallotta, hogy Ginny forgolódik, amiből rájött, hogy még ő sem alszik.
- Alszol? – kérdezte a biztonság kedvéért barátnőjét Hermione.
- Nem tudok. Nem megy ki a fejemből a múltad – hangzott a felelet.
- Akkor beszélgessünk egy kicsit. Ugyebár te a Minisztériumban dolgozol? Akkor láthattad Pitont. Milyen lett?
- Hú, Hermione. Jót kérdeztél – nevetett Ginny. – Hát, nem sokat láttam, de az biztos, hogy sokat változott az elmúlt három év alatt. Nem csak belsőleg mondom, hanem külsőleg is. Nem olyan modortalan, a külseje is jobb. Néha mosolyog, mostanában szoktam látni őt társaságban is – foglalta össze röviden tapasztalatait a lány.
Azt már nem akarta megmondani barátnőjének, hogy volt már pár nő rajongója is egykori professzoruknak, nehogy ráijesszen ezzel Hermionéra.
- És külsőleg milyen változásokon ment át? – kérdezte tőle kíváncsian a lány.
- A haja nem két oldalt van már elválasztva, a ruházata sem sötét és az arca sem olyan fakó, mint régen.
Hermione elképzelte maga előtt Pitont és nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? – kérdezte tőle Ginny meglepett hangon.
- Semmi – kuncogott Hermione.
- Na, áruld el! Mert ha nem… – fenyegetőzött Ginny nevetve, mire Hermione hozzávágtott egy kispárnát, de célt tévesztett a sötétben. – Meg akarsz dobni? – kérdezte tettet sértődöttséggel barátnője. – Na, aludjunk! Holnap nehéz nap vár ránk – szólt a fal felé fordulva és elaludt.
Hermione még sokáig nem hunyta le a szemét. Ideges volt a másnapi találkozó miatt. Milyen lehet most Piton?

***

Másnap reggel Hermione fáradtan és kicsit ziláltan ébredt. Alig aludt valamit az éjszaka, mivel álmában újra lejátszódtak a múlt jelenetei. Észrevette, hogy Ginny már nincs az ágyában. Biztosan el kellett mennie korán dolgozni, gondolta. Hermione lassan felöltözött és lement a földszintre, ahol a konyhában Mrs. Weasleyvel találkozott.
- Jó reggelt, Molly! – köszönt Hermione.
- Jó reggelt, drágám! Mit kérsz reggelire? – kérdezte tőle az asszony.
- Egy kis pirítóst ennék, nem vagyok annyira éhes – válaszolt a lány.
Mrs. Weasley gyorsan elkészítette neki a reggelit. Hermione unottan rágcsálta a pirítósát, és érezte, hogy egy falat sem akar lemenni a torkán idegességében. Egy bagoly röppent be a nyitott ablakon, csőrében egy levéllel, Hermionénak címezve. A lány felnyitotta, és egy sóhajtással félrerakta, majd folytatta a reggelizést. Mrs. Weasley sejtette, hogy mi állhatott a levélben.
- Mikor kell elmenned a Minisztériumba? – kérdezte Hermionétól.
- Egy óra múlva – hangzott a válasz.
Hermione feladta az evést, és felment készülődni. Egyszerű, de ünnepélyesebb ruhát húzott fel. Tudta, hogy hová kell mennie, még előző nap Ginny útba igazította. Lassan elkészült, majd a konyhában elbúcsúzott Mrs. Weasleytől.
- Vigyázz magadra! – kiáltott még utána, de a lány már dehoppanált.

Hermione hamarosan a Minisztérium főcsarnokában találta magát. Lifttel lement a negyedik szintig, kiszállt, és befordult jobbra a második folyósóra, ahol megtalálta a Külsőségi Balesetbizottságnak nevezett termet. Egy kis segítséggel megtalálta az igazgatói irodát is.
- Jó napot kívánok – köszönt a titkárnak. – Hermione Granger vagyok, és az igazgatóval van megbeszélésem.
- Egy pillanat – felelte a titkár, és bekopogott az igazgatói irodában.

- Tessék – szólt Piton.
- Miss. Granger várja önt odakint.
- Fáradjon csak be – hangzott a felelet.
Kint a titkár intett Hermionénak, hogy bemehet. A lány egy sóhajtással megfogta az ajtó kilincsét, és benyitott.