5. fejezet

Hermione némán és megdöbbenve nézett az ágyon heverő dobozra. Perselus vacsorázni hívott? Majd táncolni is? Mi ütött a férfibe, hogy ilyen elhatározásra szánta el magát? Hiszen Perselus tisztában van azzal, hogy utálom. Azok után, ami történt… – Ezek a gondolatok jártak a lány fejében. Végül úgy döntött, hogy megnézi a doboz tartalmát, de ahogyan levette a doboz fedelét, elakadt a lélegzete. Megfogta óvatosan a ruhát, és kiemelte a dobozból. Sötétkék, pánt nélküli, testhez simuló estélyi ruhát látott. Tartozott hozzá egy pár ugyanolyan színű cipő és kesztyű.
Lassan letusolt és felhúzta magára a ruhát, de olyan óvatosan, attól félt, hogy elszakad a kényes ruha, ha durván nyúlnak hozzá. Haját kikefélte, leheletnyi szájfényt tett az ajkaira és elégedetten belenézett a tükörbe. Kicsit idegesen, lassan lebandukolt a lépcsőn.
Perselus ahogyan észrevette a lányt a lépcsőfordulón, hirtelen felállt a kanapéról. Csodálkozva nézte a nőt. Leengedett hullámos haja végig omlott a vállain, a kék ruha kiemelte karcsú testét és megpillantotta a csodálkozó szempárt.
- Gyönyörű – csúszott ki a férfi szájából.
- Nem kell hízelegni – válaszolt a lány kissé gonoszul.
- De kár, hogy megszólalt! Egy percig azt hittem, hogy a legszebb nőt látom – szomorodott el Perselus. Hogyan tudnám meglágyítani a szívét? Hogyan tudnám helyrehozni a hibát, amit elkövettem? Nagyon nehéz két hónapnak nézünk elébe – gondolta magába.
A lány lassan lejött a lépcsőn, és indult a bejárat felé.
- Hé, hová megy? Előbb karoljon belém! – szólt rá Perselus.
- Miért? – kérdezte megrovóan a lány.
- Mert a mi köreinkben így szokás – oktatta ki a férfi. Vagy azt akarja, hogy megbámulják, mert illetlenül viselkedik?
- Majd az étteremben magába karolok, de itt nem. Nem akarom, hogy feleslegesen hozzám érjen.
Perselus megcsóválta a fejét, majd bezárta az ajtót. Hermione az autó mellett állt, arra várva, hogy a férfi kinyitja neki az ajtót, de amaz megkerült a kocsit és beült. Hermione mérgesen kopogott az ablakon mire Perselus leengedte.
- Mit óhajt hölgyem? – kérdezte tőle higgadtan.
- Maga köreiben nem szokás ajtót kinyitni a hölgyeknek? – fújtatott mérgében a lány.
- Majd az étteremnél – hangzott a válasz.
Hermione mérgesen kinyitotta az ajtót, majdnem kiszakítva, és lehuppant a férfi mellé.
- Vigyázzon a ruhájára! – figyelmeztette.
- Pofa be! – duzzogott a lány.
Egész úton egyikük sem szólalt meg. Perselus ideges volt a lány miatt. Tudta, ha így folytatódik, akkor Hermione képes a házát felgyújtani. Azt is tudta, hogy ha nem csillapodik le, kénytelen lesz kirakni a lányt a házból, új lakást keresve magának. Annyira sajnálta a dolgot, mindenki megváltozott és nem tudta, hogy hogyan kezelje őt. Az-az álarc, ami a lányt takarta nem akart még leesni, de Perselus bízott abba, hogy egy nap felismeri Hermione igazi énjét. Nagyon szerette volna már látni, de a kényes hölgyeménynek még nem akaródzott megmutatkozni.
Hosszú út után megálltak az étteremnél. Perselus udvariasan kinyitotta a lánynak az ajtót, amaz meg durván beléje karolt, hogy a férfinek fájdalmat okozzon, de Perselust kemény fából faragták, számított erre. Lassan beléptek az étterembe, a pincér az egyik asztalhoz vezette őket, és átadta neki az étlapot. A férfi megnézte, majd becsukta, de Hermione ki sem nyitotta.
- Maga nem rendel semmit? – kérdezte tőle csodálkozva.
- Nem vagyok éhes – hangzott a duzzogó válasz.
- Ne bohóckodjon! – Elnémult, mert odament hozzájuk a pincér. – A szokásosat kérem, és ön? – nézett rá a lányra.
- A legdrágábbat kérem.
- Biztos ebbe? Nekem mindegy. Akkor ezeket kérünk – fordult a pincérre.
- Remélem, nem sajnálja a pénzét – nézett rá mélyen Hermione.
- Pénz számomra nem fontos, ön akarta, meg is kapja.
- A barátnője mit szólna, ha meglátna minket? – gúnyolódott.
Perselus figyelni kezdte a többi asztalnál ülő vendégeket, ügyet sem vetve a lányt.
- Hallja?
- Mit, kisasszonyt? – A férfinek már fogytán volt a türelme, ezért ő is gúnyolódott a lánnyal.
- Mi lesz, ha a barátnője meglát minket?
- Ehhez magának semmi köze! – kerülte a témát a férfi.
- De igenis van közöm. Mi lesz, ha egyik nap betoppan magához, és meglát engem a házába?
- Feleslegesen aggódik, talán féltékeny? – vigyorgott rá.
Hermione makacsul elhallgatott és várta a vacsoráját. Hamarosan a pincér megérkezett két tányérral. Egyik tányért Perselus elé tette, a másikat meg a Hermione elé. A lány fintorodva nézte a tányér tartalmát, gyanús kinézetű volt, nem tudta, hogy mit rendelt.
- Nem eszik? – kérdezte tőle a férfi.
- De igen – Lassan falatozni kezdte az ismeretlen ételt, de esze ágában sem volt megkérdezni a férfit, hogy mi ez.
- Ez a kedvencem – mondta mellékesen a férfi, és lassan eszegetni kezdte a homárt.
További fél órában egyikük sem szólalt meg. Befejezték a vacsorát, utána pezsgőt ittak a kellemes zene mellett.
Lassan visszamentek az autóba és elindultak Perselus házába.
- Jó estét! – búcsúzott el a lánytól.
- Nem lesz az. – Hermione köszönés nélkül felsietett az emeletre, és maga után vágta az ajtót. Perselus felsóhajtott és lassan ő is indult a saját szobája felé. Aznap éjjel egyikük sem tudott jól aludni.

***

Másnap reggel Hermione miután felkelt, lement a lépcsőn a konyhába. Nem is nézett körbe, egyenesen indult a hűtő felé tejet inni.
- Jó reggelt! – hangzott egy vidám hang.
Hermione ijedtében leejtette a tejet tartalmazó dobozt, és annak tartalma lassan kiömlött. Gyorsan ránézett a férfire, figyelmesen megjegyezte, hogy jól állt rajta a fekete öltöny és a barna ing.
- Ne ijesztgessen! – mordult Pitonra.
A férfi megcsóválta a fejét, előhúzta a pálcáját és eltüntette a tejet. Hermione szótlanul felbontott egy másik tejet és csinált magának kávét. Perselus közben figyelmesen nézte a lányt. Kék póló, sötét farmer volt rajta, a haja fel volt gumizva. Csodálatos volt számára a látvány, csak bántotta, hogy belülről nem olyan szép, mint kívülről.
- Köszönöm! – Elvette a lány elől a kávét. Hermione duzzogva csinált magának másikat.
- Hogy érezte magát tegnap este?
- Ahogy vesszük. Nem baj, hogy a legdrágább ételt rendeltem? Ez a tervem a következő két hónapra.
- Nem félek, van annyi pénzem, hogy akár egy éven keresztül párolt sertésherét vacsorázzon – felelt teljes nyugalommal a férfi.
- Hogy… mit?
- Sertésherét. Azt rendelt, vagy nem tudta?
Hermione érezte, hogy a gyomra abban a pillanatban felfordul, izzadni kezdett, szeme előtt karikák táncoltak.
- Hol a… mosdó… – nyögte.
- A folyosó végében – hangzott a válasz.
A lány éppen, hogy beért, máris lehúzta a tegnapi vacsora maradékát a WC-n. Megmosta az arcát, ivott egy kicsit, hogy a háborgó gyomrát megnyugtassa. A düh és a gyűlölet elhatalmasodott benne, és elszántan viharzott ki a mosdóból, hogy lekeverjen egy hatalmas pofont Perselus Pitonnak, amiért ilyen galádul elbánt vele.
A konyha azonban üres volt. Hermione ledőlt a díványra, tenyerébe temette az arcát és sírt. Lassan felocsúdott a sírásból, elővett egy pergament és levelet írt Ginnynek. Kiment a hátsó udvarra a bagolyházhoz, megkereste Perselus baglyát. Szép barna macskabagoly lábához kötötte a levelet, és útjára engedte.
Egész nap magányosan járta körbe a házat. Benézett mindegyik szobába, helyiségbe. Lassan felismerte a házat és tudta már, hogy hová és merre kell menni. Legnagyobb örömére megtalálta a könyvtárszobát, ahol estig bújta a könyveket.
Perselus este hazaérkezett a munkájából, és nagyon furcsának találta a csöndet a házban, amikor belépett. Mindenhol sötétség és csend honolt. Lepakolta a cuccait, majd elindult az emeltre. Meglepetten megállt az ajtaja előtt, mert meghallotta az éneket a könyvtárszobából. Lágy, kellemes dallamok hangozottak, a férfi lassan ajtóig sétált, majd résnyire benyitott. Mosolyogva figyelte a lányt, aki éneklés közben végignézett a könyvek között.
Hermione nem is sejtette, hogy valaki figyeli őt, továbbra is éneket, majd abbahagyta, mikor megtalálta az egyik érdekesnek tűnő könyvet. Levette a polcról, belelapozott. Figyelmesen körülnézett, fogta a könyvet, óvatosan kiosont a szobából, és elindult a saját szobája felé. Közben Perselus elbújt az ajtó mellett szekrény mögé és figyelte a lányt, közben magában mosolygott. Cserfes tolvaj… – vigyorgott magába.
Bement a szobába és megkereste, hogy mit lopott el a lány, és hamarosan rájött, melyik a hiányzó könyv. Magában mosolyogva leellenőrizte, hogy valóban nincs-e meg a Hogyan szeressük, vagy bosszuljuk meg az ellenségünket? című kötet máshol.
A férfi lement a konyhába, hogy kávét főzzön. Maga elé nézett, és elgondolkozott a gyönyörű lányon. Hamarosan meghallotta a neszt, meglepetten vette észre, hogy Hermione a sötétben tapogatózik villanykapcsolót keresve.
- Lumos – suttogott a lány, de ijedtében majdnem eldobta a pálcáját. – Meg van őrülve? Miért nem használja a villanyt? – hápogott.
- Néha spórolok, kisasszony – mondta Perselus a szót kihangsúlyozva.
- Minek? Gazdag, sose fog elfogyni a pénze – mondta a lány magabiztosan.
- Hát, nem teljesen igaz. Nekem is jönnek a számlák, mint másoknak, de megdolgozom a pénzemért.
Hermione ügyet sem vetett a férfire, a hűtőhöz ment, kivette a tejet és csinált magának kávét. Azon gondolkozott, hogy hogyan álljon bosszút meg a tegnapi estéért. Kitalált valamit.
- Jut eszembe, ami a tegnapi estét illeti…
- Maga rendelte a… – vigyorgott a lányra Perselus.
- Ki ne mondja, mert megbánja…
… a sertésherét – fejezte be a mondatot a férfi.
A lány megpróbálta legyűrni a hányingerét. Perselus hátravetett fejjel nevetett rajta, és ez olaj volt a tűzre. Hermione megragadta a kávéval teli bögrét, és Perselus barna ingére öntötte. A férfi ordítva rohant a mosdóba. A lány mosolyogva iszogatta a saját kávéját, de közben azon tűnődött, hogy nem vitte túlzásba ezt a büntetést? Hamarosan Perselus visszajött a folyosó végéről meztelen felső testel. A lány ügyet sem vetett rá.
- Maga nem normális! Az a kávé forró volt! – kiabált a lányra.
- Tudom! – felelte nemtörődöm hangon.
Próbálta elrejteni a szégyenét, miközben mélyen egymás szemébe néztek, és mindkettőjük tekintetében gyűlölet lángolt. Perselusban feltört a vágy, hogy megcsókolja a lányt, de nem merte ezt a veszélyesnek látszó boszorkányt ilyesmivel tovább dühíteni. Attól félt, hogy békává változtatja.
A lány fejében is hasonló gondolatok jártak, meg kicsit bűntudata is volt. Piton volt az, aki feleszmélt, és lement a laborba bájitalt főzni az égett mellkasára. Hermione szégyentől lesütött szemmel felbandukolt az emeletre, lassan maga után zárta az ajtót. A könyv sem kötötte le, csak hanyatt fekve bámulta a plafont és gondolkozott. Néhány óra múlva elaludt.