7. fejezet

- Szeretlek – suttogott egy női hang.
- Én is téged.
A két test újból összefonódott a nyári éjszakában.

***

- Ron, nem tudom, mi van, de nem vagyok terhes.
- Nyugalom, kedvesem, ha nem most, akkor később. Van még időnk. Szeretlek, Hermione.
- Én is téged – suttogta neki szomorúan.
Mind a ketten tizenkilenc évesek voltak. Már egy éve éltek együtt, és Hermione már vágyott egy kisbabára, de nem tudott teherbe esni. Nem tudta, hogy miért.
- Holnap megyek vizsgálatra. Lehet, hogy bennem van a hiba, de ki tudja… – mondta a lány, miközben vállat vont.
- Nem muszáj – rémüldözött Ron, de ezt szerencsére nem látta Hermione. – Talán túl fiatalok vagyunk, később biztosan lesz. Egy kisbaba elég sok gondot okoz.
- Nem érdekel! – csattant fel a lány. – Ha én akarom, akkor lesz. Ha nem, akkor…
- Megcsalsz? – kérdezte tőle, mikor arcát kezdte fürkészni. – Nem hinném.
- Ne légy ebbe ennyire biztos! – mondta magabiztosan a lány. Ron megrémült. Nagyon szerette Hermionét, és nem akarta elveszíteni, de nem akarta a babát, még nem…

***

- Hölgyem, ön tökéletesen egészséges. Szerintem a párját is ki kéne vizsgálnunk – mondta egy kedves gyógyító.
- Akkor lehet, hogy Ronban van a baj, és nem bennem? – kérdezte Hermione.
- Az is lehet. De az is lehet, hogy a kedvese ideges. Mert ha egy férfi ideges vagy stresszes, akkor nemzőképtelen lehet. Természetesen nem mindenkinél van ilyen, de van egy bájital is, ami terméketlenné teszi az embert.
- Ron nem szokott ideges lenni – mondta inkább magának, mint a gyógyítónak.
- Nem iszik semmiféle bájitalt?
- Úgy tudom, hogy nem…
- Akkor próbáljuk meg a vizsgálattal.

***

Tisztelt Miss. Granger!

Az Ön kívánsága szerint elvégeztük Mr. Weasleyn a vizsgálatot. Minden vizsgálat azt mutatja ki, hogy Mr. Weasley tökéletesen egészséges. Ha óhajtja, nyugodtan jöhet, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Lenne egy tanácsom: nézzen Mr. Weasley után, hogy nem vesz-e be valamilyen bájitalt.

Tisztelettel:
John Hurter, nőgyógyász

***

- Hova mész? Hiszen szabadságon vagy – mondta a lány Ronnak.
- Egyik barátomhoz – hangzott a felelet. Ron felvette a köpenyt és kiment az ajtón.
Hermione nem várt, ő is felvette a köpenyt és kiábrándító-bűbáj segítségével utána ment. Látta, hogy Ron csak sétál, és csodálkozott, hogy miért nem hoppanált. Mentek még úgy kétutcányit, majd befordultak jobbra, és Ron hamarosan megállt az ötödik háznál. A lány kissé meglepődött, mivel még soha nem jártak itt, és nem tudta, ki lehet az a barát, akihez kedvese igyekszik. Ron gyorsan körbenézett és belépett a kapun, Hermione pedig követte. Nézte a házat, de nem volt neki ismerős. Ron hármat koppantott a rézkoppantóval, mikor kinyílt az ajtó. A lány épp idejében bepréselte magát a nyíláson, mielőtt az lassan becsukódott. Egy nagy, tágas csarnokfélébe kerültek. Tele volt mindenütt polcokkal, és azokon üvegekkel. Több helyen látott könyveket, serlegeket és mindenféle furcsa növényt. Hermione rájött, hogy ez a helyiség bájitallabor. Vajon kié ez a labor? – tűnődött magában, de hamar meg is kapta a választ.
- Á, Mr. Weasley. Honnan tudta, hogy ma itt dolgozok? – jött egy férfihang az alagsorból, ami Perselus Piton hangja volt.
- Ha jól emlékszem, épp maga mondta nekem, hogy ma kivételesen itt lesz – mormolt Ron.
- Elnézést, elfelejtettem – nézett rá kissé ridegen. – Sok a dolgom mostanában, és sokan keresnek… – ezt a szót szinte sziszegve mondta. Hermione csodálkozva nézte őket. Meglepődött, hogy Ron tartja a kapcsolatot Pitonnal, pedig jól emlékezett a régi időkből, hogy utálta a bájitaltan tanárát.
- Szükségem van a bájitalra – mondta nemes egyszerűséggel Ron.
- Elfogyott? – nézett rá megütközve Piton. – Hiszen sokat adtam. Nem elég, hogy így is kínozza a hölgyet? A minap jártam Mungóban, mikor véletlenül hallottam, hogy Miss. Grangert emlegették. Tudok arról, hogy volt vizsgálaton, és nem lett még most sem terhes. Ezt meg fogja bánni! – fenyegetőzött Piton, de Ron a legkisebb jelét sem mutatta, hogy félne Pitontól.
- Tessék, ez majd elhallgatja … – belenyúlt a zsebébe, kivett egy marék aranyat és egy kis asztalra tette.
- Mr. Weasley, nem helyes, amit csinál. Egy főzet, amit azért iszik, hogy ne ejtsen teherbe egy nőt… – csóválta a fejét, és Hermione megütközve nézett rájuk. Hát ezért nem esett teherbe? Igaza volt a gyógyítónak, talán az is gyanított valamit? Ez a két ember, kihasználja őt?
- Adjon, vagy megátkozom – fenyegetőzött Ron, szinte nyugtalanul.
- Úgyse merne – most Piton próbálkozott fenyegetőzni. – Sajnos rossz hírem van, elfogyott.
- Nem igaz! – csattant fel Ron.
- Jól teszi, Piton professzor – suttogott egy hang, ami a lány szájából hangzott el. – Finite – magára koppintotta a pálcáját és láthatóvá vált.
- Hermione – lepődött meg Ron, teljes rémülettel. – Mit keresel itt?
- Inkább én kérdezném tőled, hogy te mit keresel itt? – kérdezte tőle dühtől remegő hangon. Piton hátrálni próbált, hogy elmeneküljön. – Maga nem megy sehová! – kiáltott neki.
- Hermione, ezt nem értheted… – magyarázkodott Ron.
- Tökéletesen megértettem mindent, Ron! Bevettél egy bájitalt, hogy ne lehessek terhes? Normális vagy egyáltalán? Miért nem mondtad nekem, hogy nem akarsz gyereket? Jobb volt hazudni nekem? – Ron ledöbbent akérdések áradatától és kezdte szégyellni magát. – Maga pedig – fordult Pitonhoz –, okos ember, professzor és mégis engedte, hogy szedjen egy ilyen bájitalt? – mondta ki undorodva a szót.
- Hermione…
- Hallgass, Ron! Ezt sose bocsátom meg neked! Megyek haza és pakolok. Kettőnknek vége, remélem, lesz majd egy tisztességes férfi, akinek szülhetek gyereket! – ezzel kiviharzott a házból és egy pukkanással eltűnt.
- Előre figyelmeztettem magát – szólalt meg Piton, és szinte undorodva nézett Ronra. – Vigye a pénzét és viszontlátásra! – mondta, és elsétált az alagsor felé.
Ron még mindig nem tért magához a döbbenettől. Sokáig állt egy helyben, míg a gondolatok csak kavarogtak a fejében. Tudta, hogy súlyos hibát követett el, de arra számított, hogy ez nem derül ki. Várni akart még öt évet a babával, erre elveszítette azt, akik szeretett. Lassan megindult a kijárat felé…