8. fejezet

Perselus Piton berontott a konyhába, mire a fiatalok hirtelen felpattantak.
- Apa – fordult hozzá Troy, és nem látszott félelem a szemében. – Összevesztem anyával és gondoltam, hogy meglátogatlak.
- Arról volt szó, hogy három hónap múlva találkozunk. Fel is hívom anyádat – morgott és elindult a hallba telefonálni.
- Anne… Igen, nálam van… Nem érdekel, hogy összevesztetek, hazaküldöm… Oké – letette a telefont. – Holnap hazautazol – mondta fiának.
- De, apa! Kéne egy kis pénz – mondta konyhából kijövet Troy.
- Nem kapsz. Ha nem tanulsz, nincs pénz.
- Ki érdekel az a hülye suli? Elegem van Tottamból – csattant fel Troy.
Hermione meglepetten látta, hogy a két férfi mennyire hasonlít egymásra.
- Roxfortba kellett volna járnod. Az jobb, mint a másik varázslóiskola – morgott magában Piton, majd elindult a lépcsőn felfelé, és az emeletről ajtócsapódás hallatszott.
- Na, ennyit apából – mondta szomorúan a fiú Hermionénak.
- Miért nem tudtok kibékülni? Mi történt? – kíváncsiskodott a lány.
- Semmi, csak suli miatt van berágva – felelte, de Hermione érezte, hogy a fiú titkol valamit.
- Jól van, mentem aludni. Jó éjt! – búcsúzott a lány, és nem faggatózott tovább.
- Hé! –fogta meg a csuklóját. – Baráti puszit nem kapok?
Hermione rámosolygott a szinte gyerek Troyra. Adott neki egy búcsúpuszit és felsietett az emeletre. Troy magában motyogott, mikor ő is felsétált az emeletre.
- Hermione, milyen szép név. Apának nagy szerencséje, hogy itt van a csaj. Nem baj…

***

Másnap reggel Hermione reggelizni indult, és látta, hogy Troy már a konyhában van.
- Hol van az apád? – kérdezte tőle.
- A laborban – hangzott a válasz. – Miért érdekel?
- Már megint – suttogta magában. – Ó, semmi – mentegetőzött Hermione. A fiú furcsán nézett rá.
- Jól vagy?
- Igen.
- Nem akarsz velem sétálni? Meghívhatlak fagyizni – javasolta Troy.
- Ó, nem. Tanulnom kellene.
- És este?
- De hiszen ma mész haza – mondta meglepődve a lány.
- Apával megbeszéltem, hogy még egy kicsit maradhatok. Nos?
- Oké, akkor este. Ha nem bánod, megyek fel – mondta, és felvitte a reggelis tálcáját.
Miután megreggelizett, leült az egyik asztalhoz és levelet írt Ginnynek.

Szia Ginny!

Már mindent tudok, amit tegnap el akartál mondani. Képzeld, tegnap váratlanul megjött Piton fia. Troynak hívják, nagyon kedves srác. Nem olyan mogorva, mint az apja, de külsőleg nagyon hasonlítanak egymásra. Troy ma estére meghívott randizni. Nekem valami itt gyanús. Van egy olyan érzésem, hogy titkolnak előlem valamit. Remélem, hamarosan ezt is megtudom. Légy jó, vigyázz magadra! Ölel:

Hermione

Összehajtotta a pergament, és magához hívta a baglyát. Felkötötte a levelet a lábára, és útnak indította, majd leült az ágyára és elkezdett tanulni.

Estefele készülődni kezdett. Egy egyszerű fehér pólót és farmert választott magának, és a nappaliban találkozott Troyjal.
- Szia – köszönt a lánynak.
- Hello. Hova megyünk? – kérdezte tőle.
- Valahová, gyere – megfogta a csuklóját és kivonszolta az utcára.

Egy közeli gyorsétterembe vitte a lányt. Megvacsoráztak, beszélgettek és lassan indultak visszafelé.
- Hm, finom volt a szendvics – mondta Hermione.
- Igen – mosolygott rá. – Ó – nézett az egyik megvilágított ablakra. – Látod? A te szobádban van a fény, gyere. Megnézzük, hogy mit csinál.
- De… Troy! Ezt nem szabad. Az ő háza, ő szobája…
- Nem, Hermione. Jelenleg az a te szobád. Gyere! – szinte futva tértek vissza a házba.

Halkan beléptek, és lassan felsétáltak az emeletre. Szerencséjükre nyitva volt a szoba ajtaja. Troy intett a lánynak, hogy nézze meg, mi történik a szobájában. Hermione majdnem felsikoltott attól, amit látott. Piton az egyik párnáját ölelgette, és a szemében a gyűlölet lángja helyett valami mást látott, bár még ő sem tudta, hogy mi az. Piton hirtelen felállt, a lány lépett kettőt hátra ijedségében, mikor véletlenül nekiment az egyik széknek, és elesett.
- Ki van ott? – kérdezte Piton, és már ott is termett előttük. – Szóval ti vagytok? Jöttetek, hogy leskelődjetek utánam? Troy! Holnap utazol! – kiáltott rá, majd elindult a szobája felé, és bevágta az ajtót.
- Kösz, ezt jól megcsináltad – mérgelődött Hermione.
- Nem kellett volna megijedned. Bocs – mentegetőzött Troy. Hermione mérgesen nézett rá, majd ő is bevágta a szobája ajtaját Troy előtt.
- Hermione, bocsi – szólt az ajtóba. Látta, hogy nem nyílt ki, elment ő is aludni.

***

Mind a hárman rosszul aludtak az éjjel, és Hermione álmában a következő jelenet játszódott le:
- Na, Hermione? Melyikünket választod? – kérdezte tőle Troy.
- Én… – hebegett a lány.
- Nos, kisasszony? – nézett mélyen a szemébe Piton.
- Ö, nem akarom megsérteni senkit, de…
- Ó, értem. Szóval Troy… – mondta szomorúan Piton és kiment a szobából.
- Ne… – nem tudta befejezni a mondatát, mert Troy megcsókolta…

Troy és Piton álmában is érdekes események zajlottak:
- Nyertem, papa – vigyorgott rá. – Enyém Hermione.
- Igen – mondta megtörten Piton. – Akkor legyetek boldogok! – szólt, és elhagyta a nappalit.
- Köszönöm, papa. Segítettél, hogy elhoztad a lányt! – kiáltott utána Troy. Piton undorodva nézett rá…

Mind a hárman egyszerre riadtak fel álmukból. Hermione és Piton megborzongott, Troy pedig magában nevetett. Rájöttek, hogy szomjasak, de nincs mellettük víz. Hermione kibújt az ágyából, felvette a köntösét és elindult a konyhába. Hamar elérte, majd töltött magának vizet, de a következő percben leejtette a poharat, amikor meglátta a felbukkanó fiút.
- Troy! Ne ijesztgess! – szólt rá, és egy varázslattal eltakarította a poharat és a vizet, majd töltött másikat.
- Bocsánat. Miért nem alszol? – kérdezte tőle, és ő is töltött magának vizet.
- Szomjas lettem, és nem volt nálam víz.
- Én is így voltam vele.
- Ti mit csináltok itt? – kérdezte tőlük egy új hang. Piton lépett be, ő is inni érkezett.
- Iszunk! – mondták kórusban.
- Akkor mindenki menyjen aludni! – parancsolta nekik, mikor ő is ivott egy pohár vizet.
Mind a hárman lassan visszabújtak az ágyukba, és újra elaludtak.

***

Másnap mindenki el volt foglalva; Hermione az Akadémián volt, Piton bement a munkahelyére, Troy pedig otthon maradt. Délután majdnem egyszerre ért haza Hermione és Piton.
- Troy! Hogy-hogy nem vagy a gépen? – rivallt rá Piton a fiúra.
- Lekéstem. Hermione, beszélnünk kell – mondta neki komolyan.
- Oké, akkor gyere a szobámba – felelte a lány, és indult a lépcsőn felfelé. Piton féltékenyen nézett utánuk, és ő is felment a szobájába.
- Tudsz táncolni? – kérdezi a lánytól Troy.
- Hát, egy kicsit igen – mondta neki félszegen.
- Oké – egy pálcaintéssel bekapcsolta a magnót, abból Celestina Maggica énekelt. – Gyere! Érezd a dalt! – súgta, majd átölelte a lányt, és táncolni kezdtek.

Piton a szobájában idegesen járkált fel-alá. Gyanús volt neki a csend, aztán a felhangzó lágy, bús dallam. Felrémlett előtte egy kép, hogy a fiatalok egy ágyban fekszenek… Elöntötte őt a féltékenység, kirontott a szobájából és betört hozzájuk, mire azok ijedten szétrebbentek. Troy nem is húzta az időt, és szájon csókolta a lányt.
- Vesztettél, papa – vigyorgott rá. Hermione és Piton megdermedtek. Valóra vált az álmuk.
- Oh, bocsánat – mondta szomorúan Piton és becsukta az ajtót.
Hermione egy pofont adott a fiúnak, mire amaz meglepődve nézett rá.
- Ezt mé…
- Megérdemled. Ezzel apádat sérted meg, szégyelld magad! – Elővette a pálcáját, minek láttán Troy rémülten kimenekült a szobájából.

Hermione lehuppant az ágyára, és sírni kezdett, majd álomba szenderült, és csak estefelé ébredt fel. Lement a nappaliba, és meglepetten látta, hogy Piton ott ült elmerengve. A férfi, mikor meghallotta a lépteit, felnézett rá. Arca bosszús volt, de a lány látta szemében a fájdalmat.
- Miss. Granger…
- Hermione – mondta neki csendesen.
- Akkor Hermione – préselte ki nehezen a szót. – Troyt hazaküldtem, már a gépen van. Szeretnék magának elmesélni valamit. Kérem, üljön le, és mindent elmagyarázok! – Hermione engedelmeskedett és leült a férfivel szembe. – Egy éve történt… Troy elhozta a barátnőjét. Sylvia idősebb volt nála néhány évvel, helyes, kedves lány, és nagyon értett a férfiakhoz. Minden egyes mondatával, mozdulatával csábított, én pedig kis híján elvesztettem a fejem. Egyik reggel megcsókolt, és én hagytam. Legalábbis néhány pillanatig. A fiam barátnője volt, nem akartam, hogy legyen köztünk valami, és ezt meg is mondtam neki. Hazautaztak, de a lány néhány nap múlva visszajött azzal, hogy otthagyta Troyt, és velem szeretne élni. Csak két hétig volt itt, aztán vége lett. Nem illettünk össze, de Troy azóta sem bocsátott meg. Azt mondta, elszerettem tőle Sylviát. Remélem, most már érti a tegnapi eseményeket – mondta szomorúan Piton.
Hermione maga elé nézett és gondolkozott. Most már értette, hogy miért mondta Troy, hogy Vesztettél, papa! Kissé megsajnálta a férfit, ahogyan ránézett. Pitonnak nehezére esett, hogy meg ne csókolja a lányt. Olyan szép volt, olyan okos, és ő érzete, hogy ez a lány az elmúlt napokban megmozgatta a szívét.
- Értem – válaszolta csendesen Hermione. Felállt és elhagyta a nappalit.