Joey nagy levegőt vett.

  – Én tényleg szeretlek Kaiba – mondta őszintén, miközben a CEO kobaltkék szemeibe nézett. – Már az első napon is tetszettél kicsit, amikor először találkoztunk. Barátkozni akartam veled. De aztán, hogy olyan hidegen viselkedtél, és senkit sem engedtél közel magadhoz, arra gondoltam, úgysincs esélyem. Amikor minden megváltozott köztünk, akkor én is furcsán éreztem magam. Az utóbbi napok voltak életem legszebb napjai. Tudom, hogy hozzád képest mindenben béna vagyok, de tényleg nem a pénzed miatt vagyok veled. Ha kifogynál a milliókból, akkor is melletted maradnék. Az elviselhetetlen természeted ellenére is. Még akkor is, ha Yugiék utána soha többé nem állnak szóba velem. Nem tudom, létezik-e örök szerelem, csak azt tudom, amit most érzek – mondta Joey, miközben Kaiba felé hajolt, hogy megcsókolja.

  – Azt hiszed, hogy ezzel az ártatlan tekintettel most leveszel a lábamról, igaz? – kérdezte összeszűkölt szemekkel Seto.

  – Jól van, csak a vagyonodat akartam, kész, vége – mondta fásultan Joey. – Úgyis ezt akartad hallani. Végül is jól jött volna egy ilyen szegény fiúnak, mint nekem az a sok pénz. Hiába, lelepleződtek a szándékaim. Most, hogy nem jött be a tervem, elengednél végre?

  Kaiba hirtelen Joey háta mögé került, és nekilökte a kerítésnek, majd hátulról csókolgatni kezdte a nyakát.

  – Mi van, azt hittem, szakítottunk?

  – Majd akkor szakítunk, ha én azt mondom – mondta Kaiba, miközben lerángatta Joey-ról a nadrágot.

  – Mit művelsz, mi van, ha valaki meglát? – rémüldözött Joey.

  – Te akartál nyilvános kapcsolatot! Azt is mondtad, képes lennél elviselni minden szeszélyemet.

  – Igen, de ez azért túlzás! – panaszkodott Joey, majd elakadt a hangja, amikor Kaiba hátulról beléhatolt. – Az előjátékról még lenne mit tanulnod, te balfék! Ez fáj! - a szőke fiú erősen kapaszkodott a kerítésbe, miközben Kaiba egyre hevesebb ritmusához próbált alkalmazkodni. – Különben is, mit akar ez jelenteni?

  – Próbára akartalak tenni, te ostoba – felelte remegő hangon Kaiba. – Látni akartam, tényleg ragaszkodsz-e hozzám.

  – Hogy mi? – csodálkozott Joey, miközben egyre inkább az élvezetre koncentrált. Kaiba hirtelen maga felé fordította Joey-t, felemelte, majd teljesen magához húzta, és úgy folytatta az aktust.

  – Igen, igen! – kiabálta Joey, miközben az ajkaik összeforrtak egy csókban. Már nem érdekelte, ha bárki is meglátja őket. Különben is, ki járna erre ilyenkor?

  – Szeretsz? – zihálta Joey, miközben érezte, hogy mindjárt eléri a csúcspontot.

  – Nem mindegy? – kérdezte Kaiba, miközben elkezdte masszírozni Joey merev férfiasságát.

  – Még szép, hogy nem! Ismerd be!

  – Mit? – játszotta az ártatlant Kaiba.

  – Hogy lehetsz még most is ekkora kretén, Kai… – Joey nem tudta folytatni. A testében áramló élvezet elérte végső határát. Joey hangosan felkiáltott, majd félájultan Kaiba karjaiba borult. A CEO még párszor Joey-ba hatolt, majd ő is elélvezett. Joey még akkor is kába volt, amikor Seto segített neki megigazítani a ruháit.

  – Szeretlek, Joey. Szerelmes vagyok beléd – simított végig a szőke fiú hátán Kaiba.

  – Miért csak most mondod? – pislogott fáradtan Joey.

  – Mert az előbb olyan állapotban voltál, hogy meg sem hallottad volna.

  – De igen, ezt az egyet biztosan meghallottam volna. Különben is, folyton azt mondtad, hogy csak egy játékszer vagyok neked.

  – Úgy van. Egy olyan játékszer, melyet sosem unok meg, annyira fontos számomra.

  – Még mindig nem tudom elhinni, hogy próbára tettél – mondta Joey, miközben kézen fogva elindultak az iskola kapuja felé.

  – Nem a szerelmedben kételkedtem, Joey. Hanem abban, mennyire szeretsz.

  – Nagyon! – mondta Joey, majd szenvedélyesen átkarolta Setót.

  – Bocsáss meg, amiért nem hittem benned igazán, Joey. Féltem attól, hogy ha túlságosan magamhoz kötlek, nagyon fog fájni, ha elhagysz. Mivel sokat voltam egyedül, nehéz megbíznom másokban.

  – Sosem hagylak el. Nem olyan könnyű tőlem megszabadulni.

  – Remélem is. Ez gondolom, azt jelenti, hogy hozzám költözöl.

  – Hát…

  – Nem kérdés volt, hanem parancs – mosolyogott Kaiba, majd beszálltak az autóba. – Még valami, Joey. Hazudtam neked. Mármint amikor azt mondtam, hogy sok szeretőm volt. Igazából te voltál nekem az első.

  – Seto, ez komoly? – csodálkozott Joey. – De hát akkor honnan tanultad azt a sokmindent, amitől olyan jó vagy az ágyban?

  – Természetadta tehetség vagyok – büszkélkedett Kaiba.

  – Valahogy számítottam erre a válaszra – ölelte át Joey a szerelmét, miközben a limuzin elindult immáron közös otthonuk felé.

Vége