Joey úgy érezte, betelt a pohár.

  – Elegem van belőled, Kaiba! Egy elkényeztetett semmirekellő vagy! Jobb lett volna bele sem kezdeni ebbe a kapcsolatba! Ha annyira okos vagy, hamarabb is közölhetted volna, hogy nem illünk össze. Különben is, elegem van a lekezelő stílusodból. Kibírhatatlan vagy! – kiabálta Joey.

  – Szóval akkor végeztünk, Wheeler? – kérdezte komolyan, nyugodt hangnemben Kaiba.

  – Mint láthatod, igen!  

  Amint Joey hazaért, sírva az ágyára vetette magát. Nem hitte, hogy ilyen gyorsan vége lett a kapcsolatuknak. De be kell látnia: Seto Kaibával nem lehet közös jövőjük.

  A szakítás után a dolgok visszatértek a normális kerékvágásba. Joey sikeresen munkát talált egy cukrászdában, s a munka is egyszerűbb volt: az üzletet kellett takarítania. Mivel ez egyszerűbbnek és kevésbé fárasztónak bizonyult, mint a pizzériában, Joey az iskolai akadályokat is sikeresebben vette. A barátaival is újra rendeződtek a dolgok. Előttük már majdnem úgy érezte, mintha minden rendben lenne. Néha mintha látta volna, hogy Kaiba őt figyeli a szeme sarkából, de elhatározta, hogy nem foglalkozik vele. Bár amikor egyedül volt, sokszor eszébe jutott az a végzetes nap, amikor Seto és az ő útjai elváltak. Sokat morfondírozott azon, mi lett volna, ha akkor nem kapja fel a vizet. Néha még sírt is miatta, ha eszébe jutott. Még mindig érezte, hogy vonzódik Kaibához, de nem volt bátorsága változtatni, mert túlságosan félt a visszautasítástól.

  Kaibával már nem piszkálták egymást, helyette inkább kerülték egymás társaságát. Bár minden más azt mutatta, semmi sem változott, Joey jól tudta, hogy már semmi sem lesz olyan, mint régen.

Vége