Kaiba érdeklődő arcot vágott.

  – Az egyenruhámat?

  – Hát igen… azt.

  – Talán van rajta valami?

  – Nem… nincs.

  – Te ostoba! Mégis mi olyan érdekes ezen az iskolai egyenruhán? Ugyanolyan, mint a tiéd, csak én legalább megkíméltem. 

  – Izé… pontosan azt néztem, milyen jól nézel ki benne– mentegetőzött Joey, miközben tudta, hogy összevissza beszél. – Persze nélküle is jól nézel ki…

  – Hogy mi?

  Kaiba szemei villámot szórták, s Joey rájött, hogy nagy butaságot mondott. Elárulta magát. Elárulta az érzéseit. Kaiba biztosan ki fogja nevetni. Vagy itt helyben megfojtja és eltapossa őt. Joey megpróbált menekülni, de a másik fiú nagyon erősen szorította.

A következő pillanatban Joey-nak valóban elakadt a lélegzete: Kaiba kezei a nyakáról az ágyékára vándoroltak.

  – Áh, szóval van erről van szó, Wheeler.

  Joey érezte, mindjárt elsüllyed szégyenében, ugyanakkor kezdte élvezni is a dolgot, mivel a másik fiú pont ott kezdte el simogatni, ahol annyira akarta.

  – Kérlek, Kaiba – zihálta Joey.

  – Mit kérsz? Csináljam erősebben? – kérdezte gonoszul Seto.

  – Hagyd abba… mi van, ha bejön valaki? Mi van, ha… ne, ne ott! – kiáltott fel a szőke fiú, amikor a másik fiú egy különösen érzékeny pontra tapintott.

  – Csend legyen – parancsolta Kaiba, majd még közelebb hajolt a másik fiúhoz, és szenvedélyesen megcsókolta. Joey eleinte ellenkezni akart, de hamar megadta magát. Ahogy a csókjuk elmélyült, Joey átkarolta a másik fiú derekát.

  – Mégis mit képzelsz? Ki engedte meg, hogy hozzám érj? – lökte félre zihálva Seto Kaiba Joey kezeit.

  – De hát…

  – Hallgass, inkább feküdj fel az asztalra! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Kaiba, majd erőszakosan lenyomta a szőke fiút az egyik iskolai padra, majd sietve lehámozta róla a nadrágot.

  – Várjunk csak, nekem ez a tempó egy kicsit gyors! – kiabálta Joey, miközben megpróbált felülni, de a kék szemű fiú gondoskodott róla, hogy újra fekvő helyzetbe kerüljön.

  – Méghogy gyors! Hiszen évek óta ismerjük egymást! – mérgelődött Kaiba, miközben kigombolta a sliccét. Joey-nak feltűnt, hogy a CEO nem visel alsónadrágot. Valahogy nem tudta elképzelni Kaibáról, hogy kicsi szerszámmal rendelkezik, s hála az égnek, nem kellett csalódnia. Seto Kaiba nemi szerve csakis tökéletes lehet, olyan, mint ő maga.

  – Tetszik, amit látsz, Wheeler? – mosolyodott el gonoszul Kaiba. – Szeretnél jobban megismerkedni vele?

  Joey nem akart hazudni magának: természetesen nagyon is tetszett neki, amit látott. Egészen addig, míg bele nem gondolt, hogy mit ért Kaiba ismerkedésen. Mert Joey részéről igencsak fájdalmas találkozásnak néznek elébe, főleg ilyen kevés előjáték után.

  – Kaiba, tudod, hogyan kell ezt egyáltalán csinálni? – rémüldözött Joey.

  – Persze, hogy tudom, te idióta. Ne hidd, hogy te vagy az első az életemben – hordta le arrogáns hangnemben Kaiba.

  – Kaiba, tudom, hogy téged nem érdekel, de ez nagyon fájni fog.

  – Csak neked – vigyorodott el a CEO, majd hűvös hangnemben hozzátette. – Az pedig engem a legkevésbé sem érdekel. Különben is, magadnak köszönheted. Te kezdtél ki velem. Említettem már, hogy megőrülök a szőkékért? – kérdezte, miközben belemarkolt Joey szőke hajába, és jó erősen meghúzta.

  – Aúcs! Ezt meg miért csináltad?

  – Látom, nem bírod a fájdalmat. Jól van, nem bánom, előkészítelek, de ne várj nagy dolgot. Nem vagyok híve az előjátéknak.

  – Van nálad valami? – kérdezte kissé ijedten Joey, majd látta, hogy Kaiba elővesz a zsebéből egy kis üveget.

  – Miért van olyan érzésem, hogy te készültél erre? – tudakolta Joey.

  – Csak a megfelelő alkalomra vártam, Joey-fiú.

  – Aú, ez hideg! – kiáltott fel a szőke fiú, miközben a hűvös anyag a fenekéhez ért. – Egyáltalán mi a fene ez? 

  – Mandulás naptej. Más nem volt nálam – felelte Kaiba, miközben két ujjával beléhatolt Joey testébe.

  – Fáj… – suttogta Joey.

  – Kibírod, nem? – kérdezte hidegen Seto.

  – Jobban bírnám, ha egy kicsit óvatosabban csinálnád! – vágott vissza Joey. – Én nem vagyok ehhez hozzászokva! Hagyd abba, hallod!?

  – Ahogy akarod – hagyta rá a kék szemű fiú, majd kezeit Joey combjaira helyezte.

  – Mit művelsz? Nem úgy értettem az előbb! – nyögött fel Joey, de Kaibát nem igazán érdekelték a kifogások. Egy rántással szélesre tárta a másik fiú lábait, majd beléhatolt. Az égő fájdalom hatására Joey azonnal felüvöltött, a CEO azonban nagyon is élvezte a dolgot. Joey belülről forró volt és szűk.

  – Húzd ki azonnal, te szemét! Nagyon fáj! – nyögött fel a szőke fiú, miközben az egész teste reszketett a fájdalomtól.

  – Majd hozzászoksz – válaszolta szokásos stílusában Kaiba, majd mozogni kezdett. Előbb lassan, majd egyre gyorsabb ritmusban csinálta. Közben elkezdett játszadozni Joey rózsaszín mellbimbóival, hevesen nyalogatta és harapdálta őket. – Ez jó, igaz? – kérdezte a könnyeivel küszködő fiútól, majd tovább folytatta a műveletet.

  Joey el sem akarta hinni, hogy mindez vele történik. Kaibával esküdt ellenségek, és be kell vallani, Seto most sem túl kedves hozzá, pedig igencsak bensőséges szituációban vannak. De el kell ismerni, partnere nagyszerűen érti a dolgát: Kaiba mélyen és gyorsan hatolt belé, megtalálva a különleges pontot, melynek hatására Joey csillagokat látott.

  – Igen, ez az! Gyorsabban! – kiabálta a szőke fiú.

  – Nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgass! És ne hangoskodj! – mondta Kaiba, majd a nyelvét ismét Joey ajkai közé tolta, aki teljesen átengedte magát a másik fiúnak.

  Mindketten közeledtek a csúcshoz. Joey érezte, hogy buzogni kezd benne valami, majd Seto nevét kiáltva elélvezett. Partnere nem sokkal később követte őt a mennyországba.

  Seto azonnal felállt és felöltözött, Joey-nak azonban időbe telt, míg magához tért. Nehézkesen feltápászkodott az asztalról.

  – Kérhetek egy zsebkendőt, Kaiba? – tudakolta kissé szégyenkezve, mire Seto odaadta neki a sajátját.

  – Öltözz már fel! – utasította a kék szemű fiú.

  – Jól van na, alig bírok járni. Rengeteg vért vesztettem – panaszkodott Joey.

  – Azért ne ess túlzásokba – vetette oda félvállról Kaiba.

  – Könnyű neked, de nem így beszélnél, ha fordított helyzetben csináltuk volna! Úgy érzem, szédülök egy kicsit.

  – Az a te bajod.

  – De ugye hazaviszel? – lépett oda Kaibához Joey, mire a CEO olyan lenéző tekintettel nézett rá, hogy a szőke fiúnak kétsége sem volt a válasz felőle. – Jó, oké, értem. De… de ugye szeretsz?

  – Haha! Hát persze! – nevetett fel gonoszul Kaiba.

  – Komolyan kérdeztem – mondta Joey, majd Kaiba vállára tette a kezét.

  – Mégis mit képzelsz magadról? – húzódott el Seto. – Csak nem képzeled, hogy nyilvánosság előtt mutatkoznék egy ilyennel, mint te? Szánalmas vagy, Wheeler. Csak egy játékszer voltál, semmi több. Diszkréten kezeljük, ami az imént történt, és kész. Csak nehogy azt mondd, hogy többre számítottál.

  – Hát… őszintén szólva… – kezdte Joey, miközben lehorgasztotta a fejét, de mielőtt folytathatta volna, Kaiba már kilépett az ajtón. Joey érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Hogy is képzelhette, hogy Seto Kaiba valódi, mély érzéseket tartogat számára? Csakis önmagát hibáztathatja, hogy így történt.

Joey másnap reggel legszívesebben nem is ment volna iskolába, de muszáj volt. Az órákon abszolút nem tudott az anyagra koncentrálni, végig a tegnapi eseményeken járt az esze. Kaiba a nap során egyszer sem nézett rá, sőt, a két utolsó órán meg sem jelent, így Joey úgy érezte, nincs értelme küzdeni. Lassú léptekkel haladt hazafelé, amikor megállt mellette Kaiba limuzinja. Amint Seto kiszállt az autóból, Joey látta, hogy a CEO ezúttal fehér öltönyt visel, melyet nagyon szexinek talált. Kaiba bizonyára valamilyen tárgyalásról tartott hazafelé.

  – Hová mész, Joey-fiú?

  – Hová mennék szerinted? Haza.

  – Mit szólnál hozzá, ha kocsikáznánk egyet? – kérdezte Kaiba, majd amikor Joey továbbra is értetlenkedve álldogált, Kaiba erőszakosan magával rángatta a limuzin felé. – Ez nem kérdés volt, hanem parancs, ha nem vetted volna észre.

  Kaiba limójának nagyon kényelmes volt a hátsó ülése. Amint az autó elindult, Kaiba hevesen csókolgatni kezdte Joey-t.

  – Mi a fenét csinálsz? – nyöszörögte a szőke fiú. – Hisz tegnap azt mondtad, csak egy játék vagyok neked.

  – Úgy van – felelte Kaiba. – De még nem untam rád, szóval szórakozhatnánk egy kicsit.

  – Kaiba, nekem tanulnom kell matekból. Különben megbukok.

  – Van egy ajánlatom, Wheeler. Te adsz nekem valamit, és én is adok neked cserébe valamit. Mondjuk korrepetállak, ha kedves leszel hozzám.

  Joey Kaiba azúrkék szemeibe nézett. Ki tudja, talán a CEO jobban magyaráz, mint Yugiék. Ráadásul nagyon ramaty helyzetben van a matek jegyeit illetően.

  – Rendben, mit kell tennem?

  Kaiba megnyomott egy gombot, mire a vezetőülést hamarosan egy válaszfal takarta el előlük. Joey kezdte sejteni, hogy mit akar tőle Kaiba.

  – Nincs szükség zavaró tényezőkre – csókolta meg a CEO Joey ajkát, majd megfogta a fiú kezét és az ágyékához vezette. Joey érezte, hogy Seto nagyon kívánja őt. A kék szemű fiú kigombolta a sliccét, majd magához vonta szeretőjét.

  – Szeretném, ha megmutatnád nekem, hogy a nyelved a beszéden kívül valami másra is jó. Ugye érted, miről beszélek?

  – Lehet, hogy nem vagyok éltanuló, de ennyire nem vagyok hülye, Kaiba – felelte Joey.

  – Akkor meg mire vársz? – mondta bátorítóan Seto, Joey pedig nem tudott ellenállni a lehetőségnek. Miután kényelmesen elhelyezkedett, óvatosan a szájába vette Kaiba nemi szervét. Furcsa, kicsit sós íze volt, de Joey nem találta rossznak. Sőt, egész finomnak érezte, a helyzetet pedig még izgatóbbá tette, ahogyan lüktetett az ajkai közt.

  – Ízlik, Joey-fiú? – kérdezte szenvedélyesen Kaiba. A megszólított nagy, csokoládészínű szemeivel felnézett, mire Kaiba végigsimította szeretője szőke haját. – Akkor folytasd.

  Joey mohón végignyalta Kaiba férfiasságának oldalát, majd visszavette a forró péniszt a szájába. – Ez lesz életed kedvenc nyalókája – mosolygott a fiatal CEO, miközben bátorítóan simogatta a szőke hajat.

  Joey közben érezte, ahogyan a saját teste is felhevül, így kiszabadította saját lüktető férfiasságát is, majd elkezdte dörzsölni. A következő pillanatban Kaiba megragadta Joey kezét, megakadályozva, hogy örömet okozzon magának.

  – Nem engedtem meg, hogy magadhoz nyúlj! – jelentette ki kissé remegő hangon Kaiba.

  Joey mély levegőt vett, miközben egyik kezével gyors ritmusban masszírozta Kaiba péniszét. – Gondolhattam volna, hogy még ilyenkor is egy szemét vagy – mondta Joey.

  – Arra sem adtam engedélyt, hogy beszélj – folytatta Kaiba. – Nem vagy olyan helyzetben, hogy ne engedelmeskedj, Wheeler.

  – Igazán? Akkor mit szólnál hozzá, ha mondjuk leharapnék egy darabot az édes kis nyalókádból? – vicsorgott Joey.

  – Akkor vége az életednek – hangzott a komoly válasz.

  – Az életem nem érdekel. De kár lenne egy ilyen szép darabért. Mostantól ez a kedvenc ételem – mondta Joey, majd folytatta az előbb elkezdett munkáját, miközben finoman fel-alá masszírozta a CEO reszkető combjait.

  – Lazítsd el a torkodat. Úgy mélyebbre be tudod venni – suttogta Kaiba.

  – Ennél mélyebbre? Te viccelsz? – méltatlankodott a szőke fiú. – Akkor megfulladok! Tisztában vagy vele, mekkora ez az izé?

  – Csináld, amit mondok – nyomta vissza Joey fejét a megfelelő pozícióba Kaiba, miközben igyekezett mélyebbre hatolni. Joey megpróbálta ellazítani a torokizmait, miközben küszködött a reflexeivel. Hamarosan minden eddiginél mélyebben magába tudta fogadni Kaiba férfiasságát, miközben élvezte annak vastagságát és hosszát, majd sietve mozgatni kezdte a nyelvét, hogy még több élvezetet okozzon partnerének. A jóképű CEO hamarosan hangosan nyögdécselni kezdett, majd elvesztett minden kontrollt, és döfködni kezdett Joey szájába.

  – Igen! Mindjárt! – hallotta a szőke fiú Kaiba kiabálását, és élvezte a helyzetet: elérte, hogy a CEO elveszítse a józan eszét. Seto Kaibát mindvégig olyannak ismerte meg, mint aki minden szituációban kontrollhelyzetben van. Joey összeszedte magát, hogy még forróbbá tegye a helyzetet, és mindent beleadott a finálé előtt. Kaiba erősen megragadta Joey haját, hogy egy helyben tartsa, majd hangosan nyögdécselve kieresztette magából a felgyülemlett szenvedélyt.

  – Szeretlek, Joey! – hallotta a szőke fiú Kaiba extázisban kimondott szavait, miközben megízlelte a másik fiú ízét, és mivel Kaiba erőszakosan tartotta a fejét, kénytelen volt lenyelni az összeset. Bár utóbbit nem bánta, igaz, kicsit furcsa íze volt. Joey felemelkedett, majd Kaiba ziháló mellkasára hajtotta a fejét, de nem sokáig pihenhetett így, mert a CEO erősen maga felé fordította arcát, majd a nyelvét az ajkai közé csúsztatta.

  – Ah – nyögte Joey, miközben csókolóztak.

  – Kíváncsi voltam, milyen az íze – mondta Kaiba. – Neked is ízlett, igaz?

  – Igen, de mi lenne, ha viszonoznád a szívességet? – kérdezte Joey, miközben saját férfiassága fájdalmasan lüktetett.

  – Viszonozni? Szívességet? Ugyan már, ez nem szívesség volt, Wheeler. Megállapodtunk, hogy cserébe segítek matekból.

  – Miii? – kiabálta felháborodottan Joey. – Így nem tudok koncentrálni… és nem hagyhatsz így itt! Ez még tőled is extra durva lenne!

  Kaiba nem válaszolt, Joey pedig nem tehetett mást, felhúzta a cipzárját. Hirtelen az autó megállt.

  – Megérkeztünk – mondta Kaiba, s amint Joey átkozódva kiszállt a kocsiból, Kaiba hatalmas házát látta maga előtt. – Kövess! – parancsolta a CEO, majd a szobájába vezette Joey-t.

  – Oké, akkor matekozni fogunk? – kérdezte fájdalmasan, majd hirtelen elállt a szava: Seto szobájának berendezése bizonyára milliókba kerülhetett.

  – Te jó ég, mekkora ágy! – suttogta Joey. – Ezen szoktál aludni?

  – Miért, szerinted hol máshol alszom? Talán a szőnyegen? – gúnyolódott Kaiba, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve ledöntötte Joey-t az óriási ágyra. Sietve kigombolta a fiú nadrágját, majd a szájába vette Joey forrón izzó nemi szervét.

  – Seto… – nyögdécselte Joey.

  – Változott a terv, Joey-fiú – mondta Kaiba, majd Joey teljes péniszét eltüntette a szájában. A szőke fiú felsikoltott. Nem tudta, Kaiba hol tanulta ezt a technikát, de úgy tűnik, hozzá képest ő béna kezdőnek tűnik. Már majdnem a csúcson volt, amikor szeretője abbahagyta a processzust, és felült az ágyon.

  – Most mi van már megint? – kérdezte, miközben érezte, hogy Seto lerángatja róla a nadrágot és az alsóneműjét, majd hasra fekteti őt. – Ez nem járja! Fejezd be, amit elkezdtél!

  – Akkor matekozzunk, Wheeler! Hadd halljam a képletet, amit már két hete gyakorlunk az órán!

  – Nem tudom, fogalmam sincs! – kiabálta dühösen Joey, mire Kaiba erőteljesen a fenekére ütött.

  – Rossz fiú. Hol járt az eszed?

  – Nem tehetek róla, hogy folyton rád gondolok, és téged nézlek órán!

  – Nem érdekelnek a kifogások, halljam a választ! – parancsolta Kaiba, miközben további ütéseket mért Joey fenekére. – Formás feneked van, Wheeler, de ez nem ment meg a bukástól!

  Joey közben azon vette észre magát, hogy Kaiba büntetése még jobban felizgatja.

  – Ne csináld, így még rosszabb lesz a helyzet! – könyörgött Joey.

  – Akkor mondd meg mondjuk a kocka felszínét! – masszírozta végig Kaiba Joey fenekét.

  – Jól van, jól van: 6a².

  – Szóval mégis van tudásod! Valahol nagyon mélyen – mosolygott a kék szemű fiú. – Amiért eddig rejtegetted, büntetésből még jobban elfenekellek.

  Kaiba nagyokat ütött Joey fenekére, közben néha az ütések helyét lágyan végignyalta, hogy enyhítse a fájdalmat. – Ha az „a” mondjuk 2, akkor mennyi is a kocka felszíne?

  – 24! – üvöltötte Joey. – Nem bírom tovább, kérlek! Kérlek!

  Kaiba érezte, itt az ideje megkegyelmezni. Vadul a hátára fordította szeretőjét, majd újra a szájába vette a férfiasságát. Hamarosan hangos sóhajok és nyögések töltötték be a szobát. Mivel Joey túl szenvedélyesen hánykolódott a selyemlepedőn, Kaiba kénytelen volt lefogni a derekát. Kisvártatva Joey elérte a nirvánát, és Seto nevét kiáltva elélvezett.

  Miután Joey magához tért, hozzákezdtek a korrepetálás hagyományos módszeréhez, s kiderült, hogy Seto valóban okosabban magyaráz, mint Yugi, Tristan és Téa együttvéve. Este hatkor beiktattak egy kis szünetet, hogy kényelmesen megvacsorázhassanak. Joey úgy teleette magát a megrakott asztalról, hogy utána alig bírt megmozdulni.

  – Talán ideje hazamennem – kezdte Joey, de Kaiba félbeszakította.

  – Ma itt alszol! Azt csinálod, amit mondok. Majd akkor mész el, ha megengedem, hogy elhagyd a házat.

  – Tényleg maradhatok? – vidult fel Joey, majd szeretője nyakába ugrott, és szorosan odabújt hozzá.

  – Szállj le rólam. Ez nem jelent semmit. Különben is, még a végén eltévednél a sötétben.

  – Aludhatok az ágyadban?

  – Talán – mosolyodott el Seto, majd megcsókolta a másik fiút.

  A következő napokban Kaiba rendszeres korrepetálásban részesítette Joey-t. szükség is volt rá, mivel a héten két dolgozatot is írtak. Joey barátai nem tudták mire vélni, amikor meglátták, hogy Joey Kaiba limuzinja felé veszi az irányt.

  – Mit akar ez jelenteni, Joey? – kérdezte Yugi. – Azt hittem, utáljátok egymást.

  – Így is van – felelte Kaiba. Korrepetálom Joey-t matekból. Cserébe kitakarítja a házam.

  – Micsoda? De hát én nem is… – fortyant fel a szőke fiú, azonban Kaiba erősen fejbe vágta.

  – Talán kifogásoljátok?

  – Nem, dehogy! – mondta Téa.

  – Ugyan már, Joey, tudod, mi ingyen is korrepetálunk – fordult barátja felé Yugi.

  – Tőletek akár meg is bukhat, olyan rosszul magyaráztok – nevetett fel arrogánsan Kaiba. – Wheeler végső elkeseredésében fordult hozzám, mint magasabb rendű intelligenciához. Szóval ha megbocsátotok, akkor indulunk.

  Azzal Kaiba és Joey beszálltak a limuzinba. A matekozás a szokásos módon zajlott, azonban Joey-t nagyon bántotta Kaiba lekezelő stílusa. Ráadásul Kaiba az órákon sem volt vele valami kedves, főleg amióta melléült. Matematika órán békén hagyta, viszont más órákon szokásává vált, hogy az óra közepén elkezdte simogatni Joey combját, majd ágyékát. Egyszer-kétszer a dolog odáig fajult, hogy Joey nem bírta tovább, és elélvezett, Kaiba pedig méltóságteljesen vigyorgott magában, míg Joey csak imádkozhatott, hogy nem vette őket észre senki.

  A félév előtti utolsó napokban derült ki, hogy Joey-nak mindkét matek dolgozata négyes lett, így Tamashi-sensei kijelentette, hogy megkapja a kegyelemkettest, sőt le is szidta tisztességesen, hogy miért csak most képes ilyen teljesítményt nyújtani. A hír hallatán Joey örömtelien szökdelt Kaiba felé, aki éppen az iskola kerítése mellett álldogált. Mivel az udvar egyik kihaltabb részén voltak, nem volt senki, aki zavarja őket.

  – Ma is korrepetálsz? – kérdezte, miközben hozzásimult a CEO testéhez.

  – Minek? Megkaptad a kettest, vagy nem? És ne ölelgess így! Nem hiányzik, hogy valaki meglásson!

  – Nem értelek, Seto, miért nem vállaljuk nyíltan a kapcsolatunkat? Manapság elég gyakori, hogy két fiú együtt van.

  – Egy: nem hívsz Setónak nyilvános helyen. Kettő: ha nem tetszik így, ahogy van, akkor elmehetsz.

  – De hiszen azt mondtad, te is szeretsz – mondta Joey. – Akkor, amikor a limuzinban…

  – Sosem mondtam ilyet – fordult el Kaiba, majd indulni akart. Dolgom van, ma este ne zavarj. Majd érted küldök, ha kellesz! – jelentette ki Kaiba, majd Joey meglepődött arcát látva folytatta. – Mégis mit vártál tőlem, Wheeler? Csak nem gondoltad, hogy felvállallak? Nincs kedvem minden nap vesződni egy ilyen kolonccal, mint te! Azt hittem, legalább ennyit fel tudsz fogni a nullás IQ-dal: vagy titkoljuk az egészet és szólok, ha szükségem van rád, vagy befejezzük. Leléphetsz, ha kedved tartja.

  – Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de te talán az vagy? Félted a karriered, igaz? Erről van szó! Csak mert fiú vagyok! – Joey érezte, hogy mindjárt elsírja magát.

  – Nem az a baj, hogy fiú vagy, te ostoba! – vetette oda arrogánsan Kaiba, miközben nekinyomta Joey-t a kerítésnek. – Hanem az, hogy egy vasad sincs, Wheeler! Az ilyenek általában mindig ugyanazt akarják.

  Joey legszívesebben megütötte volna Kaibát. Hogy képzelheti azt Seto, hogy csak a pénzére hajt? Na jó, természetesen ez sem mellékes dolog, de ő tiszta szívéből szereti Kaibát, és tessék, ezt kapja. Most mit tegyen? Szakítson vele? Hiszen egyértelmű, hogy Kaiba csak kihasználta őt. Vagy próbálja meg Kaibával megértetni az érzéseit. És mi van, ha ezzel csak még jobban megalázza magát?