Joey a parkon át vezető utat választotta. Igaz, az utóbbi időben hallott néhány durva történetet a parkról, de az is lehet, hogy csak pletyka az egész. Különben is, az a fontos, hogy minél hamarabb hazaérjen. Már így is majdnem átázott az inge. A fiú futásnak eredt a park irányába. A fák félelmetesen magasodtak fölé, miközben végigrohant a csúszós úton. Már majdnem a park közepére ért, amikor beleütközött valamibe. Az ismeretlen férfi belemarkolt Joey hajába és a földre lökte.

  – Add ide a pénzed, és akkor nem fogunk bántani.

  Joey szíve hevesen verni kezdett. Az ismeretlen mögött feltűnt két másik alak is. Egyikük egy hosszú vasrudat tartott a kezében, legalábbis Joey valami ilyesmit vélt sejteni.

  – Nincs pénzem – válaszolta Joey, majd felugrott és el akart szaladni, amikor hátulról megragadták, a következő pillanatban pedig érezte, hogy teljes erőből megütik. Megtántorodott, majd ellentámadásba lendült, és visszaütött. Azonban hamarosan úgy tűnt, minden hiábavaló. A támadók túlerőben voltak. Joey hamarosan éles fájdalmat érzett a bordáinál, a fájdalomtól elszédült és a földre zuhant. Az egyik férfi letépte róla a dzsekijét.

  – Ennek tényleg nincsen semmije – hallott egy csalódott, mély hangot. – Talán mégis. Egész csinos a fiú – mondta az egyik támadó, mire a szőke fiú rémülten kapálózni kezdett.

  – Fogjátok le!

  Mivel Joey tovább kapálózott, érezte, hogy újabb ütések és rúgások záporoznak rá. Közben az inge szétszakadt a mellkasánál, és a nadrágját is lehúzták róla, és simogatni kezdték a fenekét.

  – Fogd erősen!

  Joey sikoltozni kezdett, mire újabb óriási ütést kapott a fejére, és teljesen elkábult. Közben mintha egy autó motorjának berregését hallotta volna.

  – Hagyjátok békén! – hallatszott egy Joey számára nagyon is ismerős hang.

Az egyik támadó elengedte a lefogott fiút. Joey hangosan zihált a sáros földön. Csodával határosnak tartotta, hogy még eszméleténél van egyáltalán. Ahogyan nehézkesen felemelte a fejét, megpillantotta Kaibát.

  – Mit akarsz, selyemfiú? – kérdezte az egyik férfi. – Csatlakozni szeretnél?

  – Engedjétek el!

  – Seto – nyöszörögte a földön fekvő fiú.

  – Joey? – csodálkozott Kaiba. – Várjunk csak, egyedül nekem van jogom téged bántani, senki másnak! – kiabálta, majd kénytelen volt blokkolni egy támadást. A következő pillanatban egy egyszerű rúgással leteremtette egyik ellenfelét. Joey nem tudta, hol tanult meg Kaiba így karatérzni, de kétségtelenül jól jött a tudománya. Miután elintézte az ellenfeleit, Kaiba sietve odalépett Joey-hoz.

  Közben az eső is alábbhagyott. A fiú megpróbált felállni, hogy kissé összeszedje magát, bár rettenetesen szúrt az oldala. Mélyen kapkodta a levegőt, miközben nagy nehezen nekitámaszkodott egy odvas fa törzsének.

  – Wheeler? – kérdezte kissé meglepetten Kaiba. – Te meg mit művelsz itt ilyenkor? Szánalmasabban nézel ki, mint valaha.

  – Látom, megint dől belőled a kedvesség. Ha nem tudsz más mondani, kopj le, Kaiba – vágott vissza Joey, miközben rájött, hogy még a beszédhez is rengeteg energiára van szüksége.

  – Szükséged lenne egy kiképzőre, aki megtanítaná neked, hogyan beszélj a nálad felsőbbrendűekkel. Megmentelek, és ez a hála?

  Joey összeszedte maradék erejét és felállt: nem akart gyengének látszani Kaiba előtt. Nem szükséges, hogy a szokásosnál jobban lealázzák. Remegő lábakkal elindult az úton, miközben arra összpontosított, hogy el ne essen, és valahogyan összeszedje a ruháit.

  – Állj meg, Wheeler! – szólt utána Kaiba. – Hiszen vérzel!

  – Majd elmúlik – mondta Joey, majd tovább ment. – Különben is, mit érdekel ez téged? Mondom, hogy majd elmúlik.

  Kaiba odarohant Joey-hoz, és megfogta a karját. Így közelről Joey zúzódásokkal teli arca és szakadt ruhája nagyon is szembetűnő volt. A szőke fiú megpróbált elhúzódni, majd az oldalához kapott. Kaiba szerencsésen elkapta, megmentve őt attól, hogy elessen.

  – Orvosra van szükséged – mondta Kaiba határozottan, majd elővette a telefonját.

  – Halló, doktor Katawe. Itt Seto Kaiba. Egy barátomnak sürgős segítségre lenne szüksége. Önért küldök valakit. Remélem, tud segíteni.

  Joey feje kábultan Kaiba mellkasára hanyatlott. – Minden rendben lesz, a limuzinom a park bejáratánál van. Támaszkodj rám, és valahogyan eljutunk odáig. Kibírod addig, igaz?

  Joey nem bírt ellenkezni. Elindultak az úton, bár jórészt szinte végig Kaiba vonszolta őt.

  – Miért mondtad, hogy egy barátod vagyok? Hiszen utálsz – kérdezte Joey.

  – Ne beszélj. Tartogasd az erődet – utasította Kaiba.

  Hamarosan elértek Kaiba autójához. Kaiba segített osztálytársának beszélni a kocsiba.

  – Köszönöm, hogy megmentettél, Seto – lehelte Joey, majd amint az autó elindult, Joey előtt elsötétült a világ.

Joey egy meleg, puha ágyban ébredt fel. Amint kinyitotta a szemét, elsőként Kaiba arcát pillantotta meg, majd az orvosét.

  – Látom, végre magadhoz tértél. Sok pihenésre lesz szükséges.

  – Kaiba…

  – Ne félj, itt vagy a házamban.

  Kaiba Joey számára szokatlan módon beszélt, már-már kedvesen. Joey úgy emlékezett, Seto eddig talán csak Mokubával beszélt ilyen hangnemben.

  – Éhes vagy? Mit szeretnél enni? Azt kérhetsz, amit akarsz. De célszerű lenne valamilyen könnyebb ételt választanod.

  – Tényleg Kaiba vagy? – nézett rá nagyra meresztett szemekkel Joey.

  – Hát ki más lennék, te ostoba?

  – Ez már Kaibásabb volt – jegyezte meg Joey.

  – Azt hiszem, az én kötelességemnek vége, Mr. Kaiba – jegyezte meg doktor Katawe. – Szerencsére egy-két sérüléstől eltekintve, csak felületi zúzódásokkal volt dolgom. De néhány nap pihenés ajánlott.

  – Értem. Köszönöm, hogy idefáradt – mondta Seto, majd kikísérte az orvost, ám hamarosan visszatért.

  – Mit szólnál ehhez az eperleveslez? – Kaiba hozott egy tálcát, melyen egy tál finom, tejszínhabos gyümölcsleves díszelgett. Úgy tűnik, azon kevesek egyike volt, akik megengedhették maguknak az ilyen drága dolgokat, mint az eper. Joey megpróbált felülni az ágyon, majd visszazuhant.

  – Majd én segítek. Neked pihenned kell.

  Kaiba körültekintően hozzákezdett Joey etetéséhez. A szőke fiú elfogadta a segítséget, miközben hallgatta, ahogyan Seto beszél hozzá.

  – Katawe doktor megvizsgált téged és ellátta a sebeidet. Van közte néhány elég komoly zúzódás is, ezért még egy ideig nem szabad sokat ugrálnod. Még szerencse, hogy időben érkeztem. Ami a támadókat illeti, gondoskodom róla, hogy örökre börtönbe kerüljenek. Már jó ideje rettegésben tartották a környéket. Joey-nak könnyek gyűltek a szemébe az emlékek hatására. Ha belegondolt, hogy majdnem megerőszakolták...

   – Most már biztonságban vagy.

  – A ruháim hol vannak? – kérdezte Joey.

  – Kidobtam őket. Mind szakadtak voltak.

  – De ugye, nem láttál engem úgy?

  – Most mit szégyenlősködsz? Mindketten fiúk vagyunk. A sérüléseidtől eltekintve, egészen kellemes látványt nyújtottál, Wheeler. Nem hittem volna rólad – felelte hűvösen Kaiba, majd megsimogatta Joey haját. – Még mindig vizes a hajad. Nagyon eláztál.

  – Jólesne egy forró fürdő – sóhajtotta Joey. – De egyedül nem hiszem, hogy menni fog.

  – Majd én segítek – ajánlkozott Kaiba. – Már úgyis láttalak ruha nélkül.

  Kaiba segített Joey-nak felállni, majd a fürdőszobához vezette.

  – Ez a legszebb fürdőszobám.

  – Miért, hány van a házban?

  – Négy – felelte Kaiba. – Kettő az emeleten és kettő a fölszinten.

  – Mi a fenének neked annyi? – tette fel a kérdést Joey.

  – Hogy az ilyen lúzereknek legyen mit kérdeznie – vágta rá bosszúsan Kaiba, majd a meleg vízzel teli kádra mutatott. – Befelé.

  – Igenis, Kaiba mester!

  Joey levette a pizsamáját, majd megnyugodva ereszkedett az illatos habok közé.

  – Ez nagyon kellemes, Kaiba.

  Joey szemei hirtelen tágra nyíltak, és hangtalanul nézte, ahogyan Kaiba egymás után leveszi a ruháit.

  – Mi-mi a fenét művelsz?

  – Elég nagy ez a kád. Ketten is kényelmesen elférünk benne.

  – De hát van másik három fürdőszoba! Használd azokat! – védekezett Joey.

  – Nincs kedvem hozzá – mászott be a fiú mellé Kaiba, majd hozzátette. – Különben is, mit játszod az ártatlant, Wheeler? A lényeget már láttad a megbeszélésen.

  Seto hozzásimult Joey-hoz, majd óvatosan segített neki a mosdásban. A szőke fiú viszonozta a kedvességet, s hamarosan heves csókolózásba kezdtek.

  – Azt hittem, utálsz – lihegte Joey.

  – Így is van – válaszolta Kaiba, majd folytatták egymás kényeztetését. Kaiba lágyan masszírozta Joey formás fenekét.

  – Ott ne, ott érzékeny! – ellenkezett Joey, mire szeretője még szorosabban magához húzta őt.

  – Akarlak – nézett rá komolyan Kaiba. – Mit szólnál, ha mondjuk az ágyamon folytatnánk az ismerkedést.

  – Benne vagyok.  

   Kaiba bólintott, majd segített Joey-nak kimászni a kádból. Az ölébe vette szeretőjét, majd amikor a szobájába értek, óvatosan letette Joey-t a hatalmas ágyra.

  – Húha, micsoda nagy ágy! Ebben akár ketten is kényelmesen alhatnak.

  – Tudom. Érezd otthon magad, Wheeler. De remélem, most nem aludni akarsz.

  – Valami nyomja a derekamat! Valami van a takaró alatt – panaszkodott Joey, miközben az ágyon hevert, és megkereste a probléma forrását.

  – Hahaha! Ezt nem hiszem el! Egy plüss kékszemű hósárkány! Ezzel alszol, Seto? – hahotázott Joey. – Ha ezt az iskolában elmondom...

  – Meg ne próbáld! – figyelmeztette Kaiba.

  – De mégis, hol szerezted? Én is szeretnék egy ilyet! Én is akarok egy kékszeműt!

  Kaiba hirtelen az ágyhoz ment, majd rámászott Joey-ra.

  – Mit szólnál egy különlegesen nagy és domináns példányhoz? – kérdezte szenvedélyesen a CEO.

  – Nem tudom, hogy akarom-e – mondta őszintén Joey. – Hiszen azt mondtad, utálsz.

  – Szeretném, ha megbíznál bennem, Joey. Az első perctől kezdve nagyon tetszettél nekem. Azt hittem, nem lehet nálad esélyem, ezért bántam úgy veled. Talán valóban gyűlöltelek, de csak azért, mert nem viszonoztad az érzéseimet. De az utóbbi hetekben megváltoztál, megpróbáltál közeledni felém. Amikor észrevettem, hogy te is kezdesz engem megkedvelni, az addigi gyűlöletem semmivé apadt.

  – Mi az, hogy kezdtelek megkedvelni? Te is tetszettél nekem kezdettől fogva! – kiáltott fel Joey, majd lehunyta a szemét. – Mekkora hülyék vagyunk. Évek óta tetszünk egymásnak…

  Kaiba meglepődve nézett Joey-ra, majd lassan megszólalt.

  – Akkor most bepótoljuk mindazt, amit eddig elszalasztottunk. Persze, csak ha felkészültél rá. Nem akarom erőltetni.

  Joey magához húzta Kaibát, majd hevesen ölelkezni kezdtek. Mindketten egyre izgatottabbak lettek, ahogyan nedves testük egymáshoz ért. Kaiba végignyalta Joey nyakát, utána elkezdte szopogatni a mellbimbóit, majd ár perc múlva széthúzta a lábait, és gyengéden harapdálni kezdte a belső combját.

  – Kérlek, Seto! – suttogta Joey, mire Kaiba megszánta a fiút, és a szájába vette a férfiasságát. – Ah… Seto, ez hihetetlenül jó – nyögdécselte Joey.

  Kaibának hamarosan le kellett fognia Joey-t, mert a szőke fiú elveszítette az önuralmát a teste felett, és hevesen vonaglott. Látszott rajta, hogy nem sokáig bírja. Amint a csúcsra ért, Seto nevét kiáltotta, Kaiba pedig elégedetten mosolygott, miközben simogatta Joey combjait.

  Joey kissé elkábult az imént érzett gyönyörtől, majd még inkább elmerült benne, amikor Kaiba elkezdte nyalogatni a fenekét. Pár perc múlva a CEO felemelkedett, ujjaival végigsimította szeretője arcát, majd végighúzta őket Joey ajkán. A szőke fiú szopogatni kezdte Kaiba ujjait.

  – Jól van, elég volt. Most próbálj meg ellazulni – mondta Kaiba, majd egy ujjal lassan Joey testébe hatolt. A szőke fiú nagy szemekkel nézett Kaibára. Az érzés egyelőre nem volt fájdalmas, inkább kellemetlen. Amikor azonban egy második ujj is csatlakozott az elsőhöz, Joey felnyögött fájdalmában. Kaiba masszírozni kezdte Joey férfiasságát, hogy elvonja a figyelmét, s szeretője hamarosan ismét megnyugodott.

  Kaiba figyelmesen előkészítette Joey-t, majd a fiú dereka alá rakott egy kispárnát.

  – Szeretlek, Joey.

  – Én is ugyanígy érzek, Seto. Szeretlek.

  Kaiba egy határozott mozdulattal előrenyomult. Joey az ajkába harapott fájdalmában. Kaiba adott neki egy kis időt, hogy megszokja az érzést, majd lassan elkezdett mozogni. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt, Joey pedig egyre hangosabban élvezte az együttlétüket. Annál csalódottabb volt azonban, amikor Kaiba hirtelen elhúzódott tőle.

  – Mi van már?

  – Joey-fiú, lovagoltál már sárkányon? – kérdezte egy gonosz mosoly kíséretében Kaiba.

  Seto hirtelen a hátára feküdt, majd magára húzta Joey-t. Nemsokára újra felvették a ritmust, s Joey úgy érezte, ez a póz még több örömet okoz mindkettejük számára.

  – Ez az! Ez az! – kiabálta hevesen Joey, majd érezte, hogy eléri élvezete csúcspontját. Hamarosan Kaiba is követte őt. Fél perc múlva kimerülten hevertek egymás mellett.

  – Bocsáss meg, Joey. Önző voltam. Biztosan fájnak a sérüléseid.

  – Ha a karjaidban vagyok, semmi sem fáj, Seto. Egyébként mi lesz az állásommal?

   – Mi lenne? Semmi – mondta közönyösen Kaiba.

  – Hogyhogy semmi? Vagyis… vagyis amikor azt mondtad, hogy ki vagyok rúgva… azt komolyan mondtad?

  – Ugyan már. Mellettem nem kell dolgoznod – simogatta meg a kék szemű fiú partnere szőke haját. – Márpedig örökre mellettem maradsz. Holnap reggel elküldök valakit a holmijaidért.

  – Ez most komoly? Nem viccelsz? Tényleg maradhatok?

  – Tudom, mi tesz téged boldoggá. Én majd gondoskodom rólad. Jut eszembe, vettem neked egy kis ajándékot. De csak holnap adom oda.

  – Mondd meg, mi az! Mondd meg! – Joey szorosan odabújt a szerelméhez.

  – Találd ki.

  – Az a kéken világító hifi, amit annyira szerettem volna?!

  – Igen, az – felelte Kaiba, majd megcsókolta Joey ajkát.

  – Mi? Vagyis tényleg az? Megvetted nekem?

  – Láttam, hogy minden reggel megállsz a kirakat előtt. A legfontosabb, hogy örömet okozzak neked. Persze ha később mégis nagyon szeretnél a cégnél dolgozni, akkor benne vagyok. Egyelőre a tanulásra kell koncentrálnod. A legfontosabb, hogy átmenj matematikából.

  – Együtt minden akadályt legyőzünk. Még az ilyen extranehezeket is – mosolygott Joey.

  A két fiú egy forró csókot váltott, majd egymást átölelve álomba szenderedtek.

Vége