Joey remegve teljesítette a CEO kérését. Nem sokon múlt, hogy ne borítsa rá Kaiba hófehér öltönyére a csokis italt, de meg tudta állni, hogy ne tegye meg. Az állása fontosabb, mint az elégtétel. Miután a szívószálkupac aljáról nagy nehezen sikerült előhalásznia egy kék-fehér színű szívószálat, és újabb adag tejszínhabbal is megspékelte a csokiturmikot, elindult Seto és Mokuba asztala felé. Közben megpillantotta az üzlet vezetőjét, amint Kaibával beszélget.

  – Biztosan ismerik egymást – gondolta a fiú. Már majdnem odaért, amikor hirtelen érezte, hogy megszédül, és egy pillanatra elsötétül minden. Az egész teste elgyengült, a tálca – melyen Kaiba pohara volt – pedig kiesett a kezei közül. Mikor ismét élesen látott, rémülten látta, hogy a pohár összetört, ráadásul mindenki őt nézi.

  – Te ügyetlen! – ripakodott rá az üzletvezető. – Ez már a második alkalom ebben a hónapban, hogy összetörsz valamint.

  – Elnézést uram, nem fordul elő többet – magyarázkodott Joey.

  – Azt garantálom, hogy nem! Ki vagy rúgva! Hasznavehetetlen vagy! És ezek után ne várj egy fillér fizetést sem!

  Joey elkeseredetten bámult maga elé a földre, majd feltápászkodott, és szégyentől piros arccal elszaladt.

  – Hé, takaríts fel magad után! – kiabált utána dühösen a főnöke, de Joey-t már egyáltalán nem érdekelte, mit beszél. A munkaviszonya megszűnt, már nem köteles engedelmeskedni. Kaiba most biztosan jól mulat magában. Ráadásul valószínűleg azt hiszi róla, hogy direkt ejtette el a tálcát. Biztosan nem hinné el, ha azt mondaná, hogy elszédült. Hazaérve Joey arcát a párnájába fúrta.

  – Hogy is lehetek én ilyen szerencsétlen? – sóhajtotta.

Joey másnap reggel unott arccal kullogott az iskolába. Úgy érezte, teljesen magára maradt. Nem elég, hogy a barátaival sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan kellene, ráadásul még az állásából is kirúgták. Az osztályterembe érve azt tapasztalta, hogy már megint utolsónak érkezett meg. Szokásos helye Yugi mellett üres volt, ezenkívül még Kaiba mellett volt egy üres hely. Joey mérlegelte az esélyeit, majd elindult Kaiba padja felé.

  – Ööö… foglalt ez a hely? – kérdezte félénken. A CEO a szőke fiúra emelte hidegkék tekintetét, majd kissé lekezelően azt mondta:

  – Foglalt lesz, ha lefoglalod.

  – Hát izé, kösz – mondta Joey, majd idegesen leült a fiú mellé. Érezte, hogy a lábai remegnek.

  A tanóra elkezdődött. Joey nem tudott mindent leírni, de nem mert Kaiba füzetére nézni. Félt, hogyha megkérdezi, hogy megnézheti-e ezt meg azt, elutasíthatják. Amint kicsengettek, Joey halkan megkérdezte.

  – Izé, beszélhetnénk?

  – Nincs miről beszélnünk, Wheeler. Nem tudom, mit akarsz ezzel elérni, de nem is érdekel.

  – Én csak…

  – Hallgass már el. Nem veszed észre, hogy zavarsz? Egyébként a táskámat szoktam arra a székre tenni.

  – Tessék, nagyszerű, a nagy Seto Kaiba pont azt az egyetlen széket szemelte ki magának, amelyiken én ülök! Miattad veszítettem el az állásom, Kaiba, pedig nekem nagyon nagy szükségem volt rá.

  – Hát jó, ezt nem hallgatom tovább.

  Mielőtt Joey bármit is mondhatott volna erre, Kaiba felkapta ezüst aktatáskáját, és elegáns léptekkel, felemelt fejjel kisétált a teremből. A szőke fiú felállt és sietve Kaiba után futott.

  – Várj, hadd magyarázzam meg, mi történt tegnap!

  – Tűnj már el!

  Joey azonban nagyobb sebességre kapcsolt, és amint utolérte, megfogta Kaiba karját.

  – Figyelj rám, az úgy volt…

  – Nincs szükségem az unalmas kifogásaidra – védekezett Kaiba, miközben szabadulni próbált.

  – Hagyd már, hogy végigmondjam, Seto! – kiabált rá Joey, majd a következő pillanatban ráébredt: nagy hibát követett el.

  – Setoooooo? – ismételte tágra nyílt szemekkel Kaiba. – Mégis mit képzelsz magadról? Mégis ki engedte meg, hogy így szólíts? Mostanában nagyon furcsán viselkedsz. Ha provokálni akarsz azzal, hogy mellém ültél, akkor azt ajánlom, nagyon vigyázz.

  Joey nem válaszolt, hanem csak szomorúan maga elé nézett.

  – Csak szerettem volna elmondani, hogy tegnap nem direkt törtem össze a poharat. Hirtelen elszédültem és kiesett a kezemből.

  – És szerinted engem ez miért érdekeljen? – vetette oda hűvösen Seto.

  – Én csak…

  – Nem érdekel a mentegetőzésed. Egyébként pedig… Tudod, mit? Megengedem, hogy részidőben dolgozz a cégemnél, mint lótifuti.

  – Tényleg? – csodálkozott Joey.

  – Ma délután már kezdheted is a munkát. Vedd úgy, hogy kegyelmet gyakoroltam feletted. De amint hibázol, vége az egésznek.

  Joey a nap további részében meg sem mert szólalni. Csendesen jegyzetelt az órákon. Andalító érzés volt fél napon át Kaiba parfümjének illatát érezni. Tanítás után Joey elindult a Kaiba cég felé. A Joey-nak szánt munka nagyon egyszerű volt, iratokat kellett egyik irodahelyiségből a másikba vinnie, üzeneteket kellett továbbítania, és ehhez hasonló dolgokat végeznie. Kaiba éppen az irodájában ült, és a laptopon dolgozott, amikor Joey benyitott.

  – Hogy jutottál be? Ha jól emlékeszem, nem hívtalak.

  – A titkárnő engedett be.

  Kaiba mérgesen nézett Joey-ra, miközben azon morfondírozott, hogy ideje lenne beszereznie egy alkalmasabb titkárnőt.

  – Mindig csak a munka, igaz? – kérdezte. – Megnézhetem?

  – Most, ne! – mondta Kaiba, de már késő volt. Joey pillanatok alatt ott termett, majd a gép képernyőjére nézve meglepetten felkiáltott.

  – Szóval ez az a nehéz munka, melyet itt végzel, Seto Kaiba? Hiszen ez egy hentai anime! Nézhetem én is?

  – Nem! Tűnj el innen, amíg szépen mondom. Hamarosan egy fontos tárgyalás veszi kezdetét. Nem hallottad, hogy menj innen! Nem tudlak elviselni a közelemben!

  – De hát miért?

  – Mert utállak! – kiabálta Kaiba, majd meglökte a fiút, aki nekiesett az asztalnak, véletlenül meglökve a bútoron álló cukorkásdobozt, mire a cukorkák a földre potyogtak.

  – Szedd össze, te semmirekellő! – utasította Kaiba.

  A szőke fiú sietve szedegette őket, majd bemászott Kaiba asztala alá, hogy felvegye a megmaradt szemeket. Közben hallotta, hogy az ajtó kinyílik.

  – Mr. Kaiba, elkezdhetjük a tárgyalást? – hallotta Joey, majd több ember lépteinek zaját hallotta. Az asztal körül álló székek megteltek, Joey pedig hirtelen nagyon kellemetlenül érezte magát. Gyorsan ki akart mászni, ám Kaiba erőteljesen belérúgott.

  – Most már maradj is ott! – hallotta Seto elfojtott suttogását.

  – De hát mi a fenét csináljak itt?

  – Szopogasd el a cukorkákat!

  A tárgyalás hamarosan elkezdődött. Joey elhelyezkedett az asztal alatt, és hallgatta a beszélgetést. Egy újfajta számítógéptípus piacra dobásáról volt szó. Bár ez először kicsit még érdekes is volt, hamarosan nagyon unalmasnak találta az egészet. Mozogni is alig tudott, így hamarosan zsibbadni kezdett minden tagja. A cukorkákat is elfogyasztotta, s kétségbeesetten várta a megbeszélés végét. Kissé közelebb húzódott Kaibához, hogy megbökdösse: ideje véget vetni ennek az egésznek. Ekkor észrevett valami furcsát: ahogyan Kaiba kissé széjjelebb tárta a lábait, Joey láthatta, hogy a CEO milyen izgatott állapotban van. Bizonyára még a pornófilm hatása alatt áll. Vagy inkább az ő hatása alatt.

  – Ezen könnyen segíthetek – nyalta meg az ajkát Joey. Kezdte már sejteni, mivel is fogja eltölteni az időt.

  Kaiba éppen a cég jövőjéről tartott kiselőadást, amikor érezte, hogy valaki lehúzza a nadrágja cipzárját és kiszabadítja a nemi szervét. Annyira meglepődött, hogy hirtelen meg sem tudott szólalni.

  – Valami baj van, Mr. Kaiba? – kérdezte az egyik üzletfele.

  – Nem, semmi baj – nyelt egyet Seto, majd folytatta, amit elkezdett.

  Közben Joey szenvedélyesen masszírozni kezdte Kaiba hosszú combjait. Ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy bosszút álljon Kaibán, amiért ennyire gonosz hozzá. A szőke fiú előrehajolt, és a szájába vette Kaiba péniszét.

  – Ah! – nyögött fel a CEO, majd egyik kezével lenyúlt az asztal alá és megragadta Joey szőke haját. – Mégis mit képzelsz, mit művelsz, lúzer?

  Joey ártatlanul pislogott.

  – Csak beütöttem a lábam az asztalba – suttogta Kaiba a mellette ülő férfinak. Ennél jobbat hirtelen nem tudott kitalálni.

  Joey-t az előbbi kis fenyegetés nem tántoríthatta el céljától. Újra közelebb húzódott, és elkezdte masszírozni Seto férfiasságát. Élvezte a keménységét, majd a nyelvével ismét megízlelte: nagyon forró volt. Elégedetten tapasztalta, hogy Kaiba lábai vadul reszketnek. A CEO valóban nehéz pillanatokat élt át. Pont akkor kérdezték meg a véleményét, amikor Joey éppen újra az ajkai közé csúsztatta a péniszét, és hevesen mozgatni kezdte a nyelvét, a legérzékenyebb pontokat megtalálva. Tudat alatt azt akarta, hogy Joey és ő legyenek végre egyedül, hogy legyen már vége ennek az értelmetlen tárgyalásnak. Végül remegő hangon válaszolt.

  – Azt hiszem… egyet… értek… az álláspontjával – nyögte ki nagy nehezen.

  Közben Joey egyre mélyebbre vette kedvenc nyalókáját, közben tovább simogatta Kaiba elegáns lábait. Tudta, hogy Seto már nem sokáig bírja, így mindent beleadott. Kaiba egyik keze ismét levándorolt az asztal alá, hogy megkeresse azt a sűrű, finom tapintású moppszerű valamit, melyet Joey hajának vélt. Ezúttal azonban nem akarta őt megállítani, sőt bátorítóan arra ösztökélte a fiút, hogy csinálja erősebben. Úgy tűnik, Kaiba teljesen elveszítette az önuralmát. A CEO tudta, hogy közeledik a vég, majd úgy érezte, mintha a teste elolvadna a gyönyörtől, és erősen az ajkába harapott.

  – Jól érzi magát, Mr. Kaiba? – kérdezte a mellette ülő férfi.

  – Persze… igen – lihegte Kaiba. – Azt hiszem, lázam van. Talán elhalaszthatnánk a megbeszélést.

  – A lényeget már úgyis megtárgyaltuk – mondta rá helyeslően valaki. Valószínűleg nem Kaiba volt az egyetlen, aki már unta az egészet.

  Kaiba hátradőlt a székében, miközben megvárta, míg tárgyalópartnerei kivonulnak. Ekkor hátrébb húzta a székét, így Joey végre kimászhatott rejtekhelyéről. A szőke fiú finom mozdulatokkal masszírozta merev tagjait, majd Kaiba felé fordult.

  – Most már te is láthatod, milyen engedelmes munkaerő vagyok. Remélem, hosszú távra szerződtettél. Követtem az utasításod és elszopogattam a cukorkát. Ráadásul végig csendben voltam.

  Seto kezei ökölbe szorultak.

  – Tűnés innen. Ki vagy rúgva.

Joey elgondolkodva sétált hazafelé a főúton.

  – Tessék, rekordot döntöttem – mondta magának. Két nap alatt két munkahelyről rúgtak ki. Ennek ellenére nem bánom. Kaiba megérdemelte, amit kapott – mondta halkan magának.

  Közben jócskán be is sötétedett, és az eső is esni kezdett. Joey éppen a főutcán sétált nyugodt léptekkel, amikor az egyik kirakat előtt elhaladva döbbenten vette észre, hogy eltűnt a hifi, amit annyira szeretett volna.

  – A fenébe – sóhajtott fel. – Hát erről ennyit. Mindegy, úgysem tudtam volna megengedni magamnak.

  Közben az eső is egyre erősebb lett, valóságos viharrá fokozódott. Látta, hogy gyorsan haza kell jutnia, ha nem akar teljesen elázni. Mehet a szokásos úton, a főutcán is. Viszont ha a parkon keresztül megy, akkor gyorsabban hazaér.

A parkon keresztül megyek.

 

A főúton megyek, az biztonságosabb.