AJÁNLOM AZ OLDALT
-Igen én is ezt akartam kérdezni- lépett ki a hálóból egy szál semmiben Sabrina.
Leonon halálfélelem lett úrrá. Ezerszer elátkozta magát ezért az ocsmány félrelépésért.
Mikor végrehajtották az Angyalok táncát, akkor vette észre Sorát. Akkor beleszeretett és az óta egyre csak mélyül a szerelme a lány iránt, csupán attól, ha meglátja, erre most megint el fogja veszíteni azt, akit szeret.
-Hogy tehetted ezt Leon?!-kiabálta kétségbe esve a fiatal star.
-Félreérted!-próbálta menteni a helyzetet, bár tudta hogy Sora sem vak, ezt egyszerűen nem lehet elmondani, annak hogy: félreérted a helyzetet, nem az történt amire gondolsz..
-Menj a francba-kiáltott, majd a tálcát a földhöz vágva elrohant. Egészen a partig szaladt, ott talált egy olyan eldugott kis helyet, ahová még a madár sem jár, így hát leült és csak nézte a tengert.
“Hogy tehetett ilyet?! És még ő vádolt meg engem, azzal hogy megcsalom Nathaniellel! Nem is érdemes emiatt idegesítenem magam!”
Így próbálta magát nyugtatgatni, mondhatni kevés sikerrel. Pár másodperc után el is eredtek a könnyei. Addig sírt, míg el nem aludt a meleg homokban.
Eközben Leonnál:
Leon még mindig nézte Sora hűlt helyét, kitudja mióta.
“Nem, ezt nem hiszem el! Ez csak valami rossz álom és hamarosan fölébredek.”
De érezte hiába áltatja magát.
-Hát, ami történt megtörtént-mondta, még mindig hátát mutatva a lánynak.
-Most már nem fog bezavarni az, a kis fruska-nevetett kárörvendve.
Leonnak az egész teste megfeszült erre a mondatra, de tartotta magát.
-Most, hogy újra összejöttünk, megyek, veszek valamit neked.-mosolygott rá, bár legszívesebben vicsorgott volna.
-Júj Leon! Egy ajándék-ugrott annak nyakába, mire az elfintorodott-de drága vagy.
Meg akarta csókolni a férfit, de az eltolta magától bement a szobába, hogy fölöltözzön.
-Majd jövök-jelentette ki fagyosan, majd távozott.
Sora eközben fölébredt, majd a diákszálló felé tartott. Ott találta szemben magát a rá mosolygó Nathaniellel.
-Szépségem! Még mindig nem tudtuk megejteni azt az italt. Mindenképpen be kell, hogy pótoljuk, mit szólnál a mához? A főnök azt mondta, nem kell ma menni, próbálni. De ez lényegtelen. Szóval akkor indulhatunk?Sora mit sem törődve a fecsegésével, kikerülte és tovább ment.
A szobában aztán lerogyott az ágyra. Ekkor megjelent Fantom.
-Mi a baj Sora? Mit szólnál egy jó kis fürdéshez, ha akarod a vizet is megengedem neked és megmosom a hátad.
Sora, mint aki meg sem hallotta, tovább feküdt az ágyon.
-Hjaj, ha már ezzel sem tudlak felidegesíteni, ott nagyobb baj lehet, mint gondoltam. -nézett rá aggódva.
Sora csak pár perces hallgatás után szólalt meg.
-Igazad volt Fantom! Összetörték a szívemet- hangjából is az hallatszódott, mintha a világ fájdalma lenne benne.
-Tényleg eltaláltam?! Mármint persze, hogy igazam volt, ez csak természetes.
-Kérlek most hagy magamra-nézett rá kérlelve.
Fantom a kérésnek eleget téve, minden szó nélkül eltűnt. Majd Sora megfogadva Fantom tanácsát, beült egy jó forró vízzel teli kádba.
Leonnál eközben Sabrina izgatottan várta az ajándékát, de már nem kellett sokat várnia, mert az abban a pillanatban megérkezett.
-Tessék-nyújtott oda egy kis borítékot a lánynak.
Az izgatottan nyitotta ki, majd elkerekedett a szeme, amikor meglátta, hogy mi van benne.
-Áh,- sikkantott majd a férfi nyakába ugrott-el sem hiszem! Elutazunk Spanyolországba!
-Tévedésben élsz-szólt. Hangja talán még sohasem csengett ilyen hidegen.
-Hogy?- nézett rá értetlenül.
-Csak te utazol én nem. Nem hagyom, hogy még nagyobb szarba keverj.-ha tekintettel ölni lehetne, Sabrinát már a kukacok rágnák.
Leon se, szó se beszéd a vállára kapta a nőt és kivitte a házból, ott berakta egy taxiba és elégedetten visszasétált a házba.“ A tervem első szakasza készen van. Jöhet a második. Nem engedlek el. Visszaszerezlek, ha bele pusztulok is.”
Majd a telefonhoz sétált és tárcsázott.
-Halo? Virágot szeretnék rendelni…
Sora felfrissülve lépett ki a kádból. A szobába léve igen csak meglepődött. Szinte lépni sem lehetett a virágoktól, a legkülönbözőbb fajták voltak ott, pl.: rózsa, szegfű, ibolya, orchidea. Mind más színű. Ő már sejtette hogy ki az, de biztosra akart menni. A virágköltemények között volt egy üdvözlő kártya, abban ez állt:
“Drága egyetlen Sorám!Tudom óriási barom, vagyok, amiért elengedtelek. Tetemet mélységesen megbántam, bár tudom ezzel sok vigaszt nem nyújtok. Engedd, meg hogy ezt be is bizonyítsam. Ezért megkérlek, hogy gyere el ma a partra, este kilenc órára, én várni foglak.
Ezerszer csókol: Leon”
Sora utálta magát, azért mert ennyire szerelmes. Ebből kifolyólag nem is tudott nemet mondani a levélre, gyorsan fölkapott magára valamit és rohant a part felé.
Ott Leon várta, a part is tele volt rózsaszirmokkal, s a rózsaszirmok közepén meg volt terítve két személyre a puha homokban.
-Örülök, hogy eljöttél-mosolygott rá.
Kb. háromnegyed órás magyarázkodás után, Sora megenyhült, s képes lett volna visszafogadni a Halálistent.
-Kapsz tőlem egy utolsó esélyt, egyet nem többet-jelentette ki szigorúan.
-Élni fogok vele, nem fogom elbaltázni, ígérem-nézett rá komolyan.
-Amúgy minek kellett ez a nagy romantika?
-Nem gondoltad hogy elengedlek?! Örökre hozzám vagy láncolva-mondta majd letérdelt szerelme elé és előhúzott a zsebéből egy dobozt.
