|
Tűz és víz
Liriel 2007.09.03. 10:28
 4.rész
4.rész:
Igazság és nyugalom
A Naruto lakására telepedő csendben volt aki
elszundított és volt aki unottan
játszadozott, s volt aki a könyvét
bújta. Az alvók táborát
képviselte Sasuke és Takeda, Kakashi
szokása szerint a könyvét
bújta, míg Sakio és Sakura a
szöszi konyháját rakták
rendbe unalom űzés céljából.
-Micsoda rumli van itt.-sóhajtotta Sakura egy
újabb doboz romlot tej kiselejtezése
közben
-Úgy látszik a konyhára már
nem maradt energiája.-értett egyet a kunoichivel
Sakio
-Ezt hogy érted?-kérdezte a lány
pakolászás közben
-Takeda illetve Naruto elég fáradt volt mikor
beugrottam hozzá, s közöltem vele a
jó hírt.-válaszolta zavartan a
fiú
-Milyen jó hírt?-kérdezte Sakura
-Uh azt hiszem megint sokat beszéltem.-kezdte
sóhajtva a fiú-Ma azért ugrottam be
hozzá hogy közöljem vele a Hokage
döntését miszerint ezentúl ő
lesz az Anbu kapitánya.-tette hozzá
-Nani? Naruto lett az Anbu parancsnok?-kérdezte
döbbenten a kunoichi
Sakio csak zavartan mosolyogva bólogatott, s belevetette
magát a romlott élelmiszerek
kiselejtezésébe. Már lassan
két órája voltak a
konyhába, s mindkettejüknek kezdett elege lenni a
hatalmas mennyiségű romlott élelmiszerből.
Úgy fél órával
később sikerült minden romlott
árútól megszabadulniuk, s
végre a konyha is ragyogott igaz a polcok üresen
kongtak.
-Ezzel megvolnánk.-sóhajtotta a barna
fiú
-Igen, de most el kellene mennünk
bevásárolni.-tette hozzá a kunoichi
-Minden rendben gyerekek?-kérdezte az ajtó
félfának támaszkodva Kakashi, s
közben lapozott egyet könyvében
-Sensei mióta áll az
ajtóban?-kérdezte Sakura
-Már egy ideje. Na szóval mit kell
hozni?-kérdezte vidám hangon a jounin,
miközben elrakta könyvét
-Valami ehetőt és ha már úgy is menni
akar sensei a szemetet is
kivihetné.-válaszolta édesen
mosolyogva a kunoichi
Kakashi sóhajtva fogta meg a szemetes zsákokat
és egy pukkanás
kíséretében eltűnt a kunoichi
és az Anbu szeme elől, majd néhány
órával később
visszatért jó pár szatyor
élelemmel. Sakio vidáman dudorászva
pakolta ki az ezüst hajú jounin által
hozott élelmet. Sakura csak értetlenül
nézte a vidáman dudorászó
fiút, míg Kakashi érdeklődve hallgatta
a kellemes dallamot amihez Sakio baritonja társult. A
kunoichi meglepetten hallgatta a fiú kellemes
hangját, s tekintete lassan álmodozóan
meredt a barna fiúra.
-Sakura! Tsunade-sama hívat.-rántotta vissza a
valóságba Kakashi
-Értettem sensei. Sziasztok!-mondta a kunoichi,
miközben kirohant az ajtón
Az ezüst hajú jounin csak
fejcsóválva nézett
elviharzó tanítványa után,
majd tekintetét visszafordította a
vígan pakolászó Sakio felé.
Az Anbu fiú észre sem vette a
rászegeződő fürkész tekintetett, s
zavartalanul rendezgette a konyhát.
-Mióta ismered Narutot?-kérdezte Kakashi az
ajtónak támaszkodva
-Elég régóta. A családommal
mi hoztuk vissza az életbe.-válaszolta Sakio
-Ezt hogy érted?-kérdezte
kíváncsian a jounin
-Mikor megtaláltam már alig élt, s
elég nehezen sikerült haza vinnem a
házunkhoz.-válaszolta a barna fiú
-Hm mégis mit csináltatok vele, hogy ennyire
megváltozott mind külsőleg mind
természetileg?-kérdezte ismét Kakashi
-A külsejét anyámnak
köszönheti. Ő tudott
különféle
gyógymódokat és hasonló
dolgokat megtenni. Anya mentette meg az életét
és a kezelése úgynevezett
mellék hatása volt az hogy
megváltozott a külseje. A
természetét meg magától
változtatta meg.-válaszolta Sakio befejezve a
pakolászást
-Szóval a te klánod a
gyógyításból él.
Akkor te még is miért lettél Anbu tag
ilyen fiatalon?-kérdezte a jounin
-Valamit elnézett Kakashi. Már nem vagyok olyan
fiatal, mint azt maga gondolná.-válaszolta
mosolyogva a fiú
-Ó igazán? Mégis mennyi idős
vagy?-kérdezte écelődve az ezüst
hajú jounin
-De kíváncsi lett hirtelen. 23 leszek
néhány hét
múlva.-válaszolta vidáman Sakio
Kakashi meglepődött a fiú
válaszán, hisz sokkal fiatalabbnak gondolta mint
amilyen valójában volt. A jounin gondolataiba
merülve sétált egyre közelebb a
barna fiúhoz, s mikor elé ért
kérdőn nézett annak szürkés
kék szemeibe.
-Akar valamit Kakashi?-kérdezte Sakio
-Hm talán akarok.-válaszolta
talányosan a jounin
-Ó már értem! Csak nem irigyli Narutot
és Sasukét?-kérdezte pajkosan a barna
fiú
Kakashi meglepetten pislogott párat mivel Sakio az
elevenébe talált, s ezt nem akarta hogy a
fiú észre vegye. Mintha az Anbut
szórakoztatta volna a jounin zavara, amit
próbált elrejteni a másik elől. Az
ezüst hajú férfi érezte amint
arca elpirul, s zavarában elfordult mire Sakio halkan
nevetni kezdett, majd a szobába ment
felébreszteni a békésen
alvókat. A szobába érve elmosolyodott
ahogy az alvókat nézte, s
végül anélkül tért
vissza a konyhába hogy felkeltette volna őket.
-Azt hiszem még hagyom pihenni őket egy kicsit.-mondta a
konyhába lépve Sakio
-Most mit akarsz csinálni?-kérdezte Kakashi
-Lenne néhány ötletem, de azt hiszem
ahhoz még nem ismerjük egymást
elég régóta.-válaszolta
elgondolkodva az Anbu fiú
-Hm érdekelnének az ötleteid.-felelte
kíváncsian a jounin
-Ó igazán?-kérdezte pajkosan, de nem
várt választ-Mit szólna
hozzá ha előbb tegeződnénk és
utána beszélgetnénk kicsit?-tette
még hozzá a fiú
-Rendben. Kezd te a
kérdezést.-válaszolta Kakashi
-Köszönöm a megtiszteltetést
Kakashi. Az első kérdésem az lenne hogy
miért nem nősült még
meg?-kérdezte vidáman Sakio
-Hát ö. Még nem találtam meg
az igazit és a könyveim eddig jobban
érdekeltek.-válaszolta bizonytalanul a jounin
-Á szóval egy magányos farkas
vagy.-vonta le a következtetést mosolyogva a barna
fiú
Kakashi csak halványan bólintott és
mereven a szürkés kék szemekbe
nézett, amik most folyékony ezüst
ként csillogtak. A jounin teljesen elveszett az
ezüst csillogásban, amihez pajkos fény
társult, s mire az ezüst hajú
férfi észbe kapott már
közvetlenül Sakio előtt állt. "Mi a
fenét csinálok?"-kérdezte
magát gondolatban a jounin, miközben
tekintetét továbbra is a barna fiú
tekintetébe fúrta. Sakio elmosolyodott
és kíváncsian várta mit
tesz a vele szemben álló Kakashi. A barna
fiúnak nem kellett sokáig várnia
ugyanis a jounin óvatosan lehúzta az
arcát takaró maszkot, miközben egyre
közelebb hajolt az Anbu taghoz. A
távolság köztük egyre fogyott,
s végül a jounin ajkai lágyan Sakio
ajkaihoz értek s egy lágy csókban
egyesültek. Nyelveik csatája kezdett egyre
szenvedélyesebb lenni, s teljesen megfeledkeztek
arról hogy hol vannak; míg egy morcos hang
dúrván vissza nem rántotta őket a
valóságba.
-Mégis mi a fenét csináltok ti a
konyhámban!?-kérdezte dühösen
az ajtónak támaszkodó
házigazda
-Ő Naruto mióta vagy itt?-kérdezte zavartan Sakio
-Mit csináltok a konyhámban?-kérdezte
ismét vészjósló hangon a
szőkeség
-Nem tartozik rád!-vágott vissza a barna
fiú
-De rám tartozik mivel ez az én házam,
s rám bíztak hogy vigyázak
rád.-válaszolta nyugodtabb hangon Takeda
-Nem vagy az apám hogy kérdőre vonj! S
egyébként is idősebb vagyok
nálad!-felelte morcosan Sakio
-De gyerekesebben szoktál viselkedni!-mondta Naruto
Sakio csak egy dühös pillantást vetett a
szőkére, s elindult a lakás ajtaja
felé, de még a konyhát sem
sikerült elhagynia.
-Hova ilyen sietősen?-kérdezte egy unott hang Takeda
háta mögül
-Ha mindenképp tudni akarod haza akarok
menni!-válaszolta morcosan Sakio
-Csak nem rossz kedved van?-kérdezte ingerlően Sasuke
-Á dehogy csak a drága barátom
épp rosszkor jelent meg és kérdőre
vont.-válaszolta neheztelő hangon a barna fiú
-Na jó gyerekek én mentem.-szólt
közbe Kakashi és már
készült eltűnni
-Nem megy sehova sensei! Ha már egyszer a
konyhámban enyelegnek akkor legalább
magyarázattal tartoznak, nem gondolja?-kérdezte
mézes-mázos hangon a szőke ninja
-Nem tartozunk semmivel Naruto. Ami történt az az
én és Sakio magánügye, ami
csak kettőnkre tartozik.-válaszolta nyugodtan a jounin
Naruto morcosan nézett egykori
tanárára, mire az Sakiohoz
sétálva egy hangos pukkanás
kíséretében eltűnt a szemük
elől. Sasuke átölelte dohogó
barátját, s megnyugtatólag a
nyakába csókolt mire Takeda halkan
felsóhajtott és szorosan az ölelő
karokba bújt. Az Uchiha fiú halványan
elmosolyodott és tovább folytatta
társa nyakának
kényeztetését, miközben kezei
lassan bevándoroltak a szőkeség
pólója alá. A fekete fiú
már kezdett volna belemerülni társa
kényeztetésébe, de a hirtelen
felhangzó kopogás a bejárati
ajtón megállásra késztette.
Sasuke dühösen ment ajtót nyitni,
bár ez az arcán egyáltalán
nem látszott. Ahogy kinyitotta az ajtót szembe
találta magát Sakura dühösen
csillogó zöld szemeivel. Még mielőtt az
Uchiha fiú bármit kérdezhetett volna a
lány betrappolt mellette és
fúriákat megszégyenítő
tekintettel keresett valakit, ami még Narutot is
félelemmel töltötte el. Sakura tombolva
kutatta át az egész házat, majd
villámló szemekkel megállt
csapattársai előtt.
-Hol van Kakashi sensei?-kérdezte dühtől remegő
hangon a kunoichi
-Már elmentek Sakioval.-válaszolta megrettenve a
szőke ninja
-Mikor és hova?-kérdezte ismét a
lány
-Gondolom Kakashihoz és
körülbelül tíz
perce.-válaszolta nyugodtan Sasuke
Sakura egy gyors "köszi" után elviharzott
és egyenesen tanára lakása
felé vette az irányt, ahova szó
szerint betört és egy hatalmas pofonnal jutalmazta
a kissé perverz jounint. Kakashi hirtelen nem tudta hogy hol
van és hitetlenkedve nézett a kunoichire, akinek
a szemei szikrákat szórtak
dühében. A jouninnak fogalma sem volt
róla hogy mivel húzta fel Sakurát, de
sejtette hogy hamarosan választ kap rá.
-Maga egy utolsó hazug és perverz alak, Kakashi
sensei.-mondta dühösen a lány
-Mi a baj Sakura?-kérdezte a jounin arcát
tapogatva
-Még hogy Tsunade-sama hívat? Maga
átvert!-felelte még mindig
„sárkány”
módjára fújtatva a kunoichi
Erre a lány nem kapott feleletet csak zavart
tarkó vakarást és sanda
pillantásokat a háta mögötti
szobába. Kakashi remélte hogy a lány
hamar távozik, hisz most nem igazán akart azzal
foglalkozni hogy miként sikerült
átvernie. Néhány perces
feszült várakozás után a
kunoichi döngő léptekkel hagyta el a jounin
lakását és a kivágott
ajtót hangosan becsapta maga mögött; amibe
az egész lakás beleremegett. Miután a
lány elment Kakashi lassan felállt és
kissé félve nézett körbe,
majd visszament a szobájába ahol egy
vidáman mosolygó szürkés
kék szempárral találta szembe
magát. De még mielőtt Sakiohoz
sétált volna a fürdőbe ment
és hideg vizes ruhát rakott az arcára,
ahol Sakura megütötte egy vörös
tenyérnyom díszelgett.
Folytatás következik...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
