-Most miért nem nézel rám? -Hagyj békén. -Nem! Jaj, Draco!... Ne csináld már ezt! -Draco?! Mi van, most már csak így? Talán hívjalak én is Hermionénak?...Granger? -Úgy hívsz ahogy akarsz. Ne tereld el a szót! -Nem terelek én semmit! Hagyj békén Granger! -Nem! -Utoljára mondom! HAGYJ BÉKÉN! -Nem! -Látom megakadt a lemez.-húzta gúnyosan mosolyra a szót. Akkor én megyek is! -Ne merj így itthagyni! Hallod?! Draco! Malfoy!...ó a francba. Hermione Granger a Roxford egyik kihalt folyosóján bosszankodott. -Reménytelen! Hogy lehet valaki ilyen?....Á! Csak tudnám miért foglalkozom vele. Nem éri meg....nem éri meg! -Szia Hermióne! Mi a baj? -Jaj Giny. Megijesztettél. -Azt látom. Még jó, hogy a plafonba nem verted be a fejed. Akkorát ugrottál. -Jaj ne is mond! -De azt is látom, hogy falra mászol idegeskedésedben. Mi a baj?...Segíthetek? -Semmi gond!. -Persze! -Komolyan! Én csak...őőő! -Te csak? Jajjj mond már el! A legjobb barátnőd vagyok! Vagy nem? -De... de az vagy! Én csak... Tudod ez a Draco ügy. Teljesen kikészít. -Jaj már ne is foglalkozz vele. -Könnyű azt mondani! De ez nem olyan könnyű. -Tudom...habár nem! Nem tudom!- Hermióne csodálkozva nézett barátnőjére. -Mi az, hogy nem tudod?! -Hát...Nem mondtál el mindent nekem...ugyhogy... -Igaz. Sajnálom! -Semmi gond. De most mesélj! -Rendben. De ne itt! Menjünk a szükség szobájába! -Jól van. Eközben Draco Malfoy dühösen rótta a folyosókat és átkozta ki sorba az útjába kerülő szerencsétlen diákokat. Dühös volt. Nagyon dühös. -Szia Draco! - Crak! Menj a francba! -Nyugi már! -Nyugodt vagyok...menj a francba! -Most miért húztad így fel magad?! Ki húzott fel ennyire? Csak nem az a kis sárvérű? -Kuss!- sziszegte a szőkeség. -Tehát igen! Tudtam! Egy ideje tök furcsán viselkedsz. -Jaj fogd már be! -Granger miatt vagy ilyen, valld be! Mi van köztetek? -MI??!! Granger és köztem max pár átok lehet! Az is csak addig amíg el nem találom velük!-röhögött gúnyosan. -Na persze! És én ezt higyjem is el? A fiú vigyorogva kapta elő pálcáját - Nem muszály elhinned.-felelte mézes-mázas hangon. Majd én elintézem, hogy elhidd! -Ne csináld, Malfoy!-válaszolta a másik hátrálva.-Ugyse átkozol meg... -Petrificus totalus!- hangzott a válasz. És vigyorogva hajlott a megdermedt srác fölé. -Gratulálok Draco... -Na jó. Itt vagyunk...mesélj!- mondta Giny mikor beértek Hermiónéval a szükség szobájába. -Rendben. Mit szeretnél tudni? -Hát, hogy kezdődött ez az egész? Mármint közted és Draco között? -Őszintén szólva nem tudom. Úgy kezdődött, hogy belémfutott a folyosón. -Hát. Ebbe nincs sok új! -Nincs. De a furcsa az volt...hogy bocsánatot kért... Három héttel ezelőtt Hermióne Granger egy rakat könyvvel a kezében sétált a folyosón. -Jaj Istenem! Már rég lekéstem a vacsorát is! Ezt nem hiszem el! Próbált gyorsabban haladni de a térdig érő szoknya és a rengeteg könyv eléggé akadályozta ebben. Már majdnem elérte a klub helységet ahova tervei szerint lerakta volna a könyveket és utána lement volna a konyhába egy kis kajáért. Ám ekkor valaki akkora erővel ment neki, hogy hanyattesett és az összes könyv kiesett a kezéből. -Bocs! Jól vagy? -Én...igen azt hiszem...Malfoy??!!- Hermióne tejesen elcsodálkozott. Az előtte álló fiú egyáltalán nem hasonlított arra a Draco Malfoyra, akit a lány eddig ismert. Eddig mindig rengeteg zselével lenyalt haja, most lazán lógott arcába, ruhája is más volt. A lány eddig mindig csak fekete taltírban látta. Most azonban mugli ruhát viselt. Egy fekete farmert és egy fehér inger ami -bár ezt a lány csak később vallja be magának- nagyon jól állt a fehér bőrű fiúnak. -Draco?- a lány arcán akkora csodálkozás ült ki, hogy a fiú meglepődött. -Na mi az? Úgy bámulsz még ha soha nem láttál volna.- húzódott gúnyos mosolyra a fiú szája. -Ó! Dehogynem láttalak! Már sok is volt! Csak most olyan...olyan más vagy. -a fiú lenézően mosolygott-bár látom a mosolyod a régi. -Na mi az Granger? Csak nem bejövök neked? Eléggé fura ízlésed van, ha épp így mugli ruhában tetszem meg neked. Bár nálad már nem csodálkozom. -Bejössz?- Hermióne válasza elég hevesre sikeredett: - Bejössz??? Te??? Nekem? Soha! -Iiiigen! Persze. És azért pirultál el ugye?- az igazság az volt, hogy a srácnak nagyon tetszett a lány pirulása, de ezt persze soha nem vallotta volna be magának! -Azért...hogy is mondtad? "pirultam" el, mert már a gondolat is feldühített, hogy azt hiszed, én is olyan hülye kis liba vagyok, mint az érted rajongó Mardekárosok többsége!!!! -ÁÁÁ...-a Mardekáros arca diadalittas mosolyra húzta ajkait! -ÁÁÁ?- Hermióne gyanakodva méregette a fiút. -Ennyire érdekel, hogy mit gondolok rólad? -Ó, persze Malfoy!- Hermióne úgy döntött másik technikára vált. Hátradobva göndör, barna haját és megeresztett egy bűbájos mosolyt a fiú felé.- Érdekel, hogy mit gondolsz- mondta és tett egy lassú, de magabiztos lépést a fiú felé- rólam- egy kedves mosoly- és amúgy is- újabb lépés- igazad van!- már csak egy fél méter választotta el őket és a fiú kezdett teljesen elveszni a lány szemében. -Igazam volt...?- kérdezte szétszórtan.- Miben is? A lány felbátorodott. Az előbb már majdnem feladta a játékot,de ahogy a fiú válaszolt, a nagyjából teljesen eltűnt az arogancia! Lágy volt és annyira nem illet a fiúhoz. De épp ez volt a jó benne. A lány mélyen belefúrta tekintetét a fiúéba és megszüntette a köztük lévő távolságot, teljesen hozzásimult a fiúhoz. -Abban, hogy bejössz. Főleg így mugli ruhában... Nagyon jól áll ez az ing...- A fiúban felmerült a gondolat, hogy megcsókolja a lányt. Ám az ekkor bűbájos mosolyt csúf vigyorrá változtatva sziszegte. -Kár, hogy ez a dögös külső-nyomta meg a dögös szót- egy ekkora görényt rejt.- Aztán megpördült a sarkán úgy, hogy haja súrolta a fiú arcát. Az még mindig nem értette mi is történt, ám hamar leesett neki a tantusz. Futva indult a lány után és mikor utolérte megragadta a csuklóját és maga felé fordította úgy sziszegte a lány arcába.- Mégis mit képzelsz te magadról?! Hogy csak így szórakozhatsz velem?- Arca dühös fintorba torzult, amint a lány egy vigyorral jutalmazott. -ÁÁÁ.- A fiú arcáról teljes értetelenség tükröződött. -ÁÁÁ??? Mi az, hogy Á?- a lány vigyora még szélesebb lett. -Ennyire érdekel, hogy mit gondolok rólad?- ismételte meg a srác mondatát vigyorogva. A fiú teljesen ledöbbent, majd bevetette a jól bevált mosolyát. -Tudod Granger- folytatta a lány megkezdett játékát a fiú.- Érdekel, hogy mit gondolsz-és a falhoz szorította a lányt és direkt úgy suttogott, hogy összeérjenek az ajkaik. A lány nagyot nyelt. Most az ő fejében fordult meg, hogy megcsókolja a fiút, vagy hagyja, hogy megcsókolja. De a srác nem hagyott neki gondolkodási időt, mert mikor megcsókolta a lány fejéből minden gondolat kifutott. Percekig csókolóztak. Ám Draco rájött mit is tesz és ellökte magától a lányt. Kinyitotta a száját, de még bódult volt a csóktól, így csak másodjára sikerült megeresztenie egy gúnyos mosolyt. -Nos Granger. Csalódtam benned- a lány értetlenkedve nézett a srácra- Sárvérű létedre elég könnyen el lehet csábítani.- A lány szemei könnyekkel teltek meg. -Görény vagy Malfoy.- nem ordította, csak suttogott. De ez jobban fájt a fiúnak, mintha felpofozta volna. A lány elfutott. ő csak nézett utána majd elindult a klub helység felé... -Hát ennyi!-sóhajtott Hermióne a szükség szobájában. Barátnője megértően és szomorúan nézett rá. -Na igen. Ez azért várható volt.-sóhajtott -Várható?- Hermióne olyan bambán nézett a lányra, hogy azt még Ron is megirigyelhette volna.- Ugyan mi volt várható? -Hát, hogy egyszer történni fog valami köztetek. -Igen?- teljes csodálkozás.-Már miért volt ez várható?! -Jaj már Mió! Ne tégy úgy, mintha nem tudnád mi megy év eleje óta közted és Malfoy közt! -Miért mi megy?- a lány már igazán nem értett semmit. -Év eleje óta megváltozott köztetek valami. Ha találkoztok szikrázik a levegő... -Na ja! Az átkoktól- mosolygott a lány. -Nem! Jaj már Mió gondolkozz! vonzódtok egymáshoz! -Hogy mi ketten? Vonzódunk? Egymáshoz??? -Igen! -Nem! -Na persze és csak viccből akartad elcsábítani... -Nem akartam elcsábítani! -Ok. Akkor csak viccből hagytad, hogy megcsókoljon. És csókoltál vissza! -Én... -És csak viccből tépelődsz ezen három hete, ugye? -Én...én nem tudom!- fakadt ki a lány- Igen! Talán vonzódom hozzá! De ő csak játszott velem! -Beszélned kéne vele! -Talán igazad van!- a válasz nem volt túl határozott. -Biztos! -Rendben.- sóhajtott a lány.- Beszélek vele! ...Gratulálok Draco.- szólt gúnyosan Hermióne.- megátkoztad az egyik osztálytársad. Mi az? már nem csak Griffendélesekre hajtasz?- a lány hangjában leplezetlen irrónia csengett. Pár perc telt el azóta, hogy kilépett a szükség szobájából, azzal a biztos tudattal, hogy beszélni fog a sráccal. -Fogd be Granger!- mordult fel a fiú. -Miért mit csinálsz? Megátkozol?- kérdezte gúnyosan. -Még az is lehet. -Na jó! Elég!- mondta határozottan.- Beszélnünk kell. -Nekünk semmiről nem kell beszélnünk.- nyomta meg Draco a semmi szót. -Á igen? És az ami három hete történt, azt te semminek hívod? -Nem.- suttogta a fiú. Hermióne nagyon meglepődött. A fiú hangja tele volt érzelmekkel. Csak ebben az egy szóban annyi fájdalom és szerelem volt, hogy hallgatósága teljesen elképedt. -Draco- a lány tétova, kedves hangja rögtön magához térítette a fiút. -Nem.- ismételte meg most még gúnyosabban.- az én részemről játéknak hívom. A te részedről...hát az passz, hogy neked mi volt. -Játék?!- a lány nem tudott ilyen gyorsan váltani- játék volt? Az egész? -Igen. -Nem hiszem el. -Ne legyél hülye Granger! Az elején talán- gondolkozott hangosan- amiket mondtál. Meg amiket én mondtam. Igen az játék volt. De... -Nincs de!- a fiú hangjára feleszmélt a lány. Szomorúság csengett benne. -De- folytatta aztán határozottan.- a csók az nem játék volt. Minden volt csak az nem. És a pillantások sem játékok voltak. És... -Elég!- suttogta a fiú- és fájdalom csillant meg a szemében, ahogy ránézett a lányra.-Elég. Kérlek. Ne tovább.- könyörgés volt a tekintetében. Közelebb lépett a lányhoz, átölelte és úgy súgott a fülébe- Nincs de. Kérlek. Nincs! -Miért?- a lány teljesen meglepődött a fiú reakcióján. De jól esett neki. -Mert nem lehet.- a fiú még mindig átkarolva tartotta.- Kérlek- eltolta magától a lányt. De csak annyira, hogy a szemébe nézhessen. -Figyelj rám. Rendben?- a lány csak bólintott.- Tudni akarod minek nevezném ami három hete történt?- újabb bólintás.- Csóknak. Mégpedig olyannak, amitől teljesen elvesztettem az eszem. Három hete csak rád tudok gondolni. Már év eleje óta érzem, hogy valami nincs rendben velem. Túl sokszor gondoltam rád, túl sokszor néztem rád. Három hete szakadt el a cérna. Akkor már nem bírtam tovább. Eddig azt hittem, hogy ha kicsit többet piszkállak és csak arra gondolok, hogy sárvérű vagy...Akkor talán kiverhetlek a fejemből.- elkeseredett fintort vágott- de nem sikerült. Három hete rájöttem valamire. De nem.Nem lehet! -Mire jöttél rá? A fiú kedvesen mosolygott. De ebbe a mosolyba szomorúság is vegyült. -Arra, hogy belédszerettem. -Hogy mire???- a lány megijedt. Elhúzódott a fiútól és lépett párat hátra.- Ez most valami vicc? Vagy egy ostoba fogadás? -Bár az lenne- szólt lehangoltam a fiú- de nincs nekem olyan szerencsém. -Értem. A srác elvigyorodott és ismét átölelte a lányt. -Ez egy tömör válasz volt.- legnagyobb meglepetésére a lány nem lökte el magától. Hanem még szorosabban bújt hozzá! -Draco?-kezdte bizonytalanul a lány. -Mond- sóhajtotta a fiú. Túl közel volt a lányhoz ahhoz, hogy ellenkezzen vele. -Azt hiszem...-nagyot sóhajtott- azt hiszem én is szeretlek. A fiú lassan lehunyta a szemét. Mint egy elítélt, aki a halálos ítéletét hallja. Belecsókolt a lány nyakába és nagyot sóhajtott. -Tudod...-kezdte de a lány közbevágott. -Tudom. Az apád miatt ugye? Bántana téged?- a fiú elkeseredett szemekkel nézett a lányra. -Engem?- elnevette magát- Engem? Azt hiszed magamat féltem? Nem szerelmem. Nem bántana...legalábbis fizikailag nem. -Nem értem. -Nem engem bántana- szomorodott el- hanem téged. És nem csak bántana. Meg is ölne. És azt nem engedem- az utolsó szavak már indulatosan hangzottak.- Nem engedem.- mondta és ismét megcsókolta a lányt. Érezte, hogy sír. Lassan letörölte a könnyeket a lány arcáról. -Szeretlek! -Szeretlek! -De... -Nem lehet. -Nem lehet.