2. Megbocsátás és az újabb darab

Mélyebbnél is mélyebb levegőt vettem és benyitottam az ebédlő ajtaján a kisebb morajba, ami erre elhallgatott. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót. Feszéjezve éreztem magamat, hogy minden szem rajtam volt, de ez van. Miközben tálcáért mentem, én is szemrevételeztem. Sora, Mia, Anna, Marion és a kis fóka, Jonathan egy asztalnál. Egy másiknál Anastasya, George és Jeffry. Másiknál egyik felén May, másikon Carter, Frank és Paul. Teljesen leghátul pedig Michael egyedül. Ha oda ülök, akkor az lesz a baj, ha nem ülök, akkor pedig az. Elvettem a vacsorát és hirtelen nem tudtam a problémával foglalkozni. Kikopogott a szemem és a gyomrom is szívesen vette volna már a kaját. Elvettem egy poharat, evőeszközt és még egy szemvillanással fölmértem a helyzetet, majd megindultam. Céltudatosan huppantam le Anna mellé, mögöttem volt az az asztal, ami Michaelé. Hirtelen csikorgott mögöttem a szék és Michael elvágtatott. Én rosszul éreztem magamat, de a kaja valahogy most túlzottan is vonzott. Mielőtt nekiláthattam volna, az angyalka megszólított.

- Leo… minden rendben van? – kérdezte félénken. Fölnéztem az éltető kajából és egy fáradt, furcsa mosolyt villantottam a velem átlósan szemben ülő lányra.

- Nem, de valaki kicsit helyrepofozott, így eljöttem enni. – válaszoltam hűen az igazsághoz és nekiláttam. Voltak olyan kedvesek és nem zavartak meg evés, repetázás és kajakunyerálás közben sem. Sőt. Utána sem, de azért biztató mosolyokkal búcsúztattak és kívántak jó estét. Én pedig mentem visszafelé. És rettenetesen meglepődtem, amikor az ajtóm előtt Michael állt. Flegmán, ahogy szokta. Nekitámaszkodott a korlátnak, két könyökét is rajta nyugtatta. Rám emelte tekintetét és ellökte magát a korláttól. Tettem felé néhány lépést és megálltam karnyújtásnyi távolságban.

- Leon azt mondta nem jelentett neked semmit az a három csók. – kezdett bele bármilyen bevezetés nélkül, én pedig megrökönyödtem. Leon mondta?! És csak hármat mondott?

- Igaza van. Nem akarok hazudni, úgyhogy elmondom, hogy jó volt, de nem jelentett semmit. Ennyi. – válaszoltam őszintén és kicsordult egy könnyem. Elindultam életem férfija felé és elmentem mellette, hogy bemenjek a szobámba. De még mielőtt elfordíthattam volna a kulcsot, átkarolt. Közel hajolt a fülemhez és belesusogott.

- Ez az egész is csak egy hazugság? Te küldted Leont? Két farokra vágysz, azért kellek én is? – kérdezte mérgesen és szorított. Éreztem a fenekemnél, hogy kíván. Teljesen elpirultam, és leesett a két könnycsepp.

- Csókolj meg és megtudod… - mondtam halkan. Néhány pillanatig csak álltunk, aztán Michael megpördített és összekoccantotta a homlokunkat. Ajkaink elválaszthatatlanul ragadtak össze. Eleredtek a könnyeim és már szinte fájón szorítottam magamhoz. Ő pedig kinyitotta az ajtót és engem az ölébe kapva bevitt minket. Lábával vágta be a nyílászárót és az ágyra döntött minket, a kulcsot pedig elhajította. Vadul csókolóztunk, nem is szakítottuk meg, csak amikor levettük a pólómat. Rajta ing volt. A könnyeim pedig egyre áztatták az arcát megállíthatatlanul.

Fáradtan nyitottam ki a szememet. Michael mellkasa tele volt apró karmolásokkal. Fölnéztem az arcára. Kedves volt, szelíd és vágyakozó. Mosolyra fakadtam és lassan fölemelkedtem. A ruháink a szélrózsa minden irányában. Legördültem róla és gyorsan magamra kaptam a bugyimat, ingjét. Elmentem a fürdőbe. Fantom ott ült és mosolygott.

- Gondolom megint panorámából láttál minket. – sóhajtottam föl.

- Láthattalak volna, ha maradok. Sorával töltöttem az estét. – mondta szintén mosolyogva, én pedig megörültem. Odamentem hozzá és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, amitől ő is elpirult.

- Azt hiszem sokkal jobb ez a stratégia a lányok megszerzésére, mint a kukkolás. – mondta levonva a következtetéseket. Én fölnevettem és kitessékeltem a fürdőből, hogy le tudjak zuhanyozni. Bemásztam a kádba, megindítottam a vizet és beálltam alá. A hajam az arcomba csapódott, de nem érdekelt. Egyre a tegnapi este járt az eszemben. Michael hangja, érintése, a könnyei, amit a hasamra ejtett, aztán ahogy együtt sírtunk szex helyett. Aztán együtt aludtunk el. Aztán azokra a csókokra gondoltam, amiket Leonnal váltottunk. Azokra a meleg, finom, új csókokra. Arcomra simítottam a kezemet. Idejött csak azért, hogy engem talpra állítson. Aztán elment, vagy még előttem - kit érdekel! – Michaelhez, hogy megmondja neki, semmit sem jelentettek számomra a csókjai. Nem értem ezt a pasast. Először lesmárol, aztán a szerelmem fejéhez vágja az előző kettőt. Megint smárolunk - és most én akartam – ezért megmondja a szerelmemnek, hogy ne féltékenykedjen, jöjjön vissza hozzám. Meg akarom érteni őt! Elállítottam a vizet és kipattantam. Csurom vizesen kaptam magamra a köntöst és kirohantam, majd a fiókomból egy bugyit vágtam ki. Már majdnem kirohantam, mikor Michael hangja megállított.

- Hova mész így Leo? – kérdezte gyanakodva. Én elvettem kezemet a kilincsről és visszarohantam hozzá. Még csak levegőt sem tudott venni, úgy repültem rá a szájára és megcsókoltam. Miután fulladozva kapott levegő után a mellkasára nyomtam egy puszit és ujjammal is végigsimítottam egészen az ágyékáig.

- Elhiszed nekem, hogy szeretlek? – kérdeztem komolyan nézve a szemébe. Tenyerét az arcomra tette.

- Én is szeretlek…

- Nem! Elhiszed nekem, hogy szeretlek, még saját magamnál is jobban? Hogy képes vagyok akár egy egész héten keresztül is bőgni, hogyha elhagynál? Elhiszed?! – szakítottam félbe, mire elvette a kezét és az enyémre tette.

- Igen. Elhiszem. Most már bármit elhiszek neked. – mondta ő is komolyan és elmosolyodott.

- Akkor ne aggódj értem. Egy óra legfeljebb és jövök. – mondtam, és ismét szaladni kezdtem. Michael éppen mondani akart valamit, de rácsaptam az ajtót és mezítláb szaladtam. Vizes hajam folyamatosan az arcomba csapódott. Lerohantam Sarahhoz és veszett módon kezdtem el dörömbölni az ajtaján. Morgolódás hallatszott és Sarah szinte kiesett az ajtón, majdnem az ölembe.

- Ma nem akartam elaludni… - nyöszörögte álmából fölverten, én pedig lassan talpára segítettem vissza.

- Sarah! Nagyon fontos lenne! Hol lakik Leon?! Sarah! – kérdeztem fojtott hangon. A nő rámemelte csipás szemeit és bámult rám egy fél percig, aztán válaszolt.

- A harminckettesben lakik. – mondta álmatagon és rámcsukta az ajtót, én pedig rátenyereltem és úgy sikoltottam be.

- Köszönöm Sarah!

- Jó éjt! – felelt, én pedig rohantam. A második emeleten van a harminckettes. Szaladtam és majdnem leestem a lépcsőn, de végül mégsem. Lihegve torpantam meg a harminckettes előtt és dörömbölni kezdtem.

- Leon! Eressz be! – kiabáltam fojtottan, az ajtóra tapasztva az arcomat. Morgás, nyöszörgés és valami felborult, de aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó és Leon kukucskál ki kócos hajjal, álmos arccal. Rátehénkedtem az ajtóra és bevágódtam, ezzel nagyon ügyesen áthajtva a pasas lábán, aki felkiáltott és grabancomon fogott.

- Mi a franc van korán reggel?! – kérdezte ingerülten, én pedig végignéztem rajta. Semmi nem volt rajta csak egy boxer. Az is kissé lezser tartásban. Elpirultam és fölnéztem az arcába.

- Miért csináltad?! – kérdeztem elég céltudatosra sikeredett hangon. Sóhajtott egy mélyet és bevágta az ajtót.

- Te meg miért kelsz ki ilyen korán a karjaiból?! – nyögte és kómázva támolygott vissza az ágyához. Elképedtem, ahogy a szobát is fölmértem. Olyan rendetlen, ami igazán férfihoz méltó, de hozzá nem igazán illik. Ahogy ez a reggeli kóma és kócosság sem.

- Én kérdeztem előbb! – tértem vissza gyorsan a témához és felkaptam az első holmit, ami a kezem ügyébe került és nekivágtam a már horkolni készülő pasashoz. Felnyögött és leszedte fejéről alsóneműjét. Én bokáig pirultam, ugyanis az, az én kezemből száguldott a fejéig. Hoppá!

- Gyerekes vagy… hagyj aludni. – mondta, és magára húzta takaróját. Odacsörtettem és lerántottam róla a holmit, aztán elkaptam a haját.

- Nem! – vágtam vicsorgó képébe. Erre elkapta a csuklómat, lerántott az ágyra és keresztben rámfeküdt. A melleim a mellkasát nyomták. Juj, juj, juj, juj!

- Finom… - suttogta már félig álomban, én pedig rákvörösen kezdtem ütlegelni az oldalát. Csak egy nyomorult választ akarok, semmi többet!

- Azonnal mássz le rólam és válaszolj, de rögtön! – kiáltottam és véletlenül úgy oldalba vágtam, hogy összerándult.

- Az istenért már, nyughass végre te kerge bolond! – dörmögte és lemászott rólam. Gyorsan fölültem és elkaptam a vállát.

- Kérlek, Leon. – mondtam halkan. Sóhajtott egy nagyot.

- Nem érdekel. Még van négyhónapnyi szereplésünk és nem akartam, hogy lefújjuk. Ennyi.

- Hazudsz. – suttogtam, és rámosolyogtam. Miért sírok? Miért hiszem azt, hogy értem tette? Miért hiszem azt, hogy miattam? Sírok, basszuskulcs!

- Szép napot! – intett pát két ujjal és fölállt. Én bólintottam és fölpattantam. Gyorsan elmaszatoltam a könnyeket az arcomon és már rohantam is az ajtóhoz.

- Köszönöm! De még egyszer elő ne forduljon! – búcsúztam és becsaptam magam mögött az ajtót. Nem tudom miért mondtam ezt, de jól esett. Egyre szedtem a lábamat, hogy ismét Michael karjai közé eshessek.

Feltűnően unatkoztunk. Legalábbis én nagyokat ásítottam öt perces időközönként. Alig aludtam este, az igaz, no meg mint mindig, most is korán keltem, de akkor is! Kalos és a Főnök megbeszélést hívtak össze. Na meg nincs itt Mia sem. Kíváncsi vagyok… nagyon!

- Michael… - szólalt meg Camilla határozott és kissé számon kérő hanggal. Ránéztem én is, nem csak életem szerelme.

- Igen? – kérdezett vissza még, hogy tudassa a Hurrikánnal, figyel.

- Mi lenne, ha ezt nem itt csinálnátok?! – mondta Camilla ingerülten és Michael kezére mutatott, ami a combomat simogatta. Elpirultam egy cseppet, mire Michael keze becsusszant a lábaim közé. Hoppá!

- Hoppá! – szólalt föl ő is, és elvette a kezét, majd folytatta. – Akkor nem szólnál ránk, hogy ne itt csináljuk.

- Gyerekes vagy Floud. – hallottam a hátam mögött Leon fáradt hangját. Életem szerelmének szemöldöke megrándult, de azért derűt tettetett.

- Ti hallottátok? Egy csótány eleresztette magát. – mondta vidáman, én pedig kissé erősnek éreztem a sértést, mégha egy cseppet jogos is volt. Hátrafordultam ültömben és megláttam a fehérhajú pasas fintorát.

- Ne kezdjétek el azt a mizériát, amit az előadás után is levágtatok! – hörrent föl Jeffry, míg George csak bólogatott. Visszafordultam életem férfijához, aki mélyet lélegzett és sóhajtásban adta ki.

- Értettem, nyugodt és higgadt vagyok. Az is maradok! – mondta határozottan és magához ölelt. Én is visszaöleltem és egy puszit nyomtam a homlokára. Camilla is sóhajtott egyet.

- Reménytelenek vagytok!

- Na meg szerelmesek! – tetézte George és kinyújtotta a nyelvét, mire nagy megdöbbenésemre, Michael előbb nyújtotta ki a sajátját, mint én. Fölnevettünk.

- Figyelem! – szakított minket félbe Kalos hangja. Én az ajtóba néztem. Ott állt, mellette a Főnök, a másik oldalán pedig egy idős úr. Görnyedt hátú, bottal járó, kalapos alak. Mint egy régi angol filmben! Már éppen elmosolyodtam volna saját gondolatomon, de Kalos folytatta.

- Szeretném bemutatni a Product előadóinak Keneth urat, aki a harmadik, és egyben utolsó darabunkat fogja rendezni. – mondta a hapsi szertartásos hangon, mire Keneth úr meghajolt egy cseppet. Michael fölállt, így én is hasonlóra kényszerültem, mivel fogta a kezemet. Kalos pedig folytatta.

- Keneth úr azért van itt, hogy a következő előadásunkon legjobban szereplő artistákat kiválassza, és nekik adja a főszerepet a következő darabban, ami nem más, mint a Hófehérke. A mostani darabot Mia Guillem ismerteti! – fejezte be, és erre előlépett mögüle Mia. Nem is láttam szegény csajt!

- Tehát! A következő darab címe: Tündérek Tava. A történet arról szól, hogy az éj tündérei mindig egy tó körül gyűlnek össze, de az emberek ezt a tavat el akarják pusztítani, így a tündérek követet küldenek. A tárgyalás sikertelen, így felveszik a harcot az emberekkel, végül pedig győzedelmeskednek, mert megmarad a tó. Röviden ennyi lenne. – mesélte a lány izgatottan, én pedig elképzeltem a darabot. Nagyon szép lesz, ezt már ide látom! Mellettem Camilla feltette a kezét, mire Mia bólintott felé egyet, hogy mondhatja.

- Szerepek már megvannak? – kérdezte röviden, tömören. A rendező kisasszony zavarba jött és Kalosra nézett, aki lépett egyet előre.

- Nincsenek kifejezett főszerepek, itt mindenki főszereplő. Válogatással lesz eldöntve, hogy kire milyen külön szerepek jutnak.