Egy Peacful Pines nevű városkában járunk. A város kiemelkedő dombocskáján van egy hatalmas és kisérteties, de gyönyörű ház.

Sokáig lakatlan volt, de egy nap megvette egy család. Charles Deetz, felesége Delia Deetz és “lányuk” Lydia Deetz. Delia, nem “édesanyja” volt Lydiának, ezért igen csak különböztek egymástól. Lydia kiközösitett, magába zárkozott, gotikus stilusú, 12 éves lány volt.

Hamarosan Miss Shanon lány iskolájába ment, ahol sikerült neki két jó barátnőt szerezni, Bertha és Prudence, akik ugyancsak ki voltak közösitve. De szerzett magának ellenséget is,Clare Brewster, aki azt képzeli magáról, hogy tökéletes. Nemsokára azonban Lydiának sikerült egy olyan igazi jó barátot szerezni, akire midnig számithat, és aki történetesen nem az élők közé tartozik, a Neitherworldben “él”. Igen, ő egy “Igazi szellem a javából!”, névszerint Beetlejuice.

  Ő és Lydia képesek átmenni egyik a másik világába… Egyik este, Lydia bezárja szobája ajtóját, összehúzza a sötétitőt, meggyújtja olajlámpáját és idézni kezd: “Though I know should be wary, Still I venture someplace scary! Ghostly hauntings I turn loose Beetlejuice! Beetlejuice! Beetlejuice!”

A tükörben megjelenik Bj:

-Hivtál Babes?

-Beetlejuice! Te hogy haltál meg?

-Mi?

-Nem mi! Te! Már mindjárt egy éve ismerlek, de a múltadról semmit sem tudok!

-Ah Babes, ez kedves tőled, hogy megkérded, de…egy fontos dolgom van…

-Fontos dolgod?Neked?!

-Yap!

-Hát jól van, akkor majd máskor…

De mikor Bj látta, hogy Lydia mennyire elszomorodott, meggondolta magát: -Rendben, rendben elmesélem ha annyira érdekel…csak ne kezdj el sirni! Bár nemtudom, hogy ezek után milyen véleményed lessz rólam, de legyen…Az egész 600 éve történt…

…Egész gyerek korom óta szerettem vicceket végrehajtani másokon, és még most is szeretek! De ahogy nőttem ezek a viccek egyre “súlyosabbak” lettek. Mire 27 éves lettem, olyan viccet hajtottam végre, hogy egy csomó ember korházba került, a részletekre nem térek ki, a rendőrök elkaptak és kb. 5 év börtönt kaptam. Persze ebből 2 hónapot épp hogy letöltöttem, mert megszöktem. De szökésemkor, sajnos, észrevettek, beindultak a riasztók, fények és jöttek a zsaruk utánam. Ordibáltak többször is, hogy álljak meg, de én csak rohantam, ahogy csak tudtam. Hallottam aztán egy puskalövést, egy éles fájdalmat éreztem a szivemnál, és elsötétült előttem minden. Rá 10 percre felébredtem és lábon álltam, láttam amint mentővel visznek el valakit. Viszont akkor még fogalmam sem volt, hogy mi történt. A rendőrök nem üldöztek tovább igy megnyugodtam. Rá 2 napra sétáltam az utcán. Láttam, hogy a temetőben épp temetnek valakit. Nemigazán érdekelt, de ekkor megpillantottam Donny öcsémet. Akkor is utáltam mint most *Blah!*, de kiváncsi voltam, hogy kit gyászol. Megvártam mig vége lett a szertartásnak. Mikor az emberek kifele jöttek megkiáltottam Donnyt, de az felém sem nézett. Többször is kiáltottam, de mintha megsüketült volna. Gondoltam magamban mindig is egy balfék volt, az is marad. Mikor a temető üressen maradt, elmentem, hogy nézzem meg kit temettek. Mikor megláttam, hogy a sirkövön az én nevem van “Beetle Juice” és a halál napja a tegnapelőtti dátum, megdermedtem, nem hittem a szememnek.

Abban a pillanatban átkerültem a Neitherworldbe és csak akkor jöttem rá, hogy meghaltam…

Ki kellett töltsek néhány papirt, mert ugye új voltam, aztán ideadták a Roadhouse-t, amit azóta is Jacquessel és Gingerel megosztunk. Persze én berendeztem a saját izlésem szerint. Nem telt el sok idő megismertem az egész Neitherworld-ot és újra kezdtem vicceket csinálni. Egyrészt ezért utáltak meg az ott lakok, másrészt meg hogy én más vagyok mint ők. Hamar rájöttem, milyen szuper erőkkel birok és hogy áttudok jönni ebbe a világba is. Igy nem csak az ottaniakat vicceltem meg, hanem az e világiakat is. Igy akartalak téged is megviccelni, de te nem ijedtél meg és beszélgetni kezdtünk…A többit meg már te is tudod. Hát röviden összefoglalva ennyi. Nos még mindig a legjobb barátodnak tartasz? Annak ellenére, hogy börtönben voltam, hiszen onnan ez a ruha is, ebben ért utól a végzetem.

Hosszas halgatás után, Lydia végre megszólal:

-Deadly-vu! Hát nem egy rövid történet, de nem is unalmas. Egyszóval persze! Persze, hogy a barátod vagyok, és mindig is az leszek! És te az én “Igazi szellem a javából!” barátom!-és átölelte Bj-t.

-Mit mondhatnék? Ellenállhatatlan vagyok!-tette hozzá Bj.