Mindenki ledöbbent. Leonnak az ütőere szintén megállt…

Mia nagyon élvezte a helyzetet, hogy láthatja végre Helenat szenvedni. Ez egy afféle kis bosszúnak az öröme volt.

- Hát te meg ki vagy? - nézett féltékenyen a vörös hajú démonra.

- Mi van? Már meg sem ismersz?

- Mért? Kellene, hogy ismerjelek téged?! - kérdezte már egy picit dühösebben.

- Igen - húzta fel a szemöldökét kritikusan a vörös démon.

Leon mélyen bámulta „Nem hiszem el, hogy ő az. Ennyire megváltoztál a pár hónap alatt, Sora?”

-         Elég legyen ebből a beszélgetésből - mondta Mia – Így sosem fogom befejezni és gondolom ti se akarjátok az egész estét itt tölteni?!

-         Szóval a szirént, ahogy már mondtam, nem te fogod most játszani Heléna, hanem Sora!

Heléna szeme kitágult, s fekete szemei egy gombos tűhöz hasonlóan zsugorodtak össze. „Te… átkozott, volt merszed visszajönni?”

Leon nyelt egy nagyot. Szemei csak úgy cikáztak Sora érzéki, nőies, sexi testén.

Fekete répaszárú farmert viselt, hozzá egy szintén fekete, szűk szabású farmerdzsekit, ami lényegesen kiemelte karcsúságát és formás testét. Ez még fokozta a hatást is, hogy 10cm-es fekete magas sarkút viselt kecses lábán. Vöröses haja ki volt engedve. Csak egy fekete napszemüveg fogta meg az előre hulló rakoncátlan hajtincseket. Dekoltázsát éppen, hogy eltakarta a tűzpiros ing, ami a dzseki alatt volt. Kiegészítőként volt nála egy sportos Adidas táska.

„Hihetetlen, hogy mennyire gyönyörű lett.” De amikor tekintetük találkozott, Leon megrémült Sora hideg és félelmetes pillantásától. Leon vette a lapot „Sora Naegino. Tudom, hogy mit akarsz, de nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű lesz.”

-         Ennyi lenne, a többit majd időbe tudatom veletek. - fejezte be Mia.

-         Sora, a szállásod… - kezdte volna Kalos.

-         Köszönöm, de nem kell szállás. Itt a környéken van egy házam.

-         Akkor jó.

-         Holnap kezdődnek az edzések - jelentette be Mia. - és nem akarom, hogy késsetek - mosolygott Sorára, aki értette a célzást.

-         Köszönöm Mia. Most már mehettek. - köszönt el Kalos a többiektől.

Mindenki gyorsan távozott, Heléna persze dühösen. Sora lassan sétált kifele. Mindenmásodpercet ki akart élvezni, hogy megint a színpadon fog dolgozni.

-         Sora, Sora! - kiabálták az ismerős hangok, vagyis Mia, Anna, May, Rosetta és Layla.

-         Igen? - mosolygott vissza rájuk.

-         Csak nem képzeled, hogy visszajössz hozzánk fél év elteltével úgy, hogy semmit sem tudunk rólad! - mondták egyszerre.

-         Jaj lányok, majd mindent elmesélek, de most nagyon fáradt vagyok.

-         Neee már Sooraa! Légyszi! - könyörögtek továbbra is, mint a kiskutyák.

-         Na jó, de csak röviden - kacagott fel végül az angyal.

Majd elindultak a tengerpart felé. Ott leültek és Sora mindenről beszámolt nekik. De azt nem mondta el, hogy miért ment el, mert nagyon szégyellte volna. A csajok is miden részletet megemlítettek, amíg távol volt, hogy mi történt. Elmondták, hogy Heléna mekkora… Azt is, hogy Leon ugyanolyan hideg maradt mindenkivel, és így tovább.

Kb. este 11 – kor elindultak hazafelé. Sora kocsija felé vette az irányt, s már nyitotta volna az ajtót, mikor egy erős kéz rákulcsolódott a kezére. Nem nagyon lepődött meg. Már ismerte ezt a kezet és a tulajdonos jellegzetes illatát.

-         Te meg mit keresel itt? - kérdezte egy kicsit nem tűrő hangon.

-         Téged, Sora! - súgta füleibe.

Majd megfordította és hirtelen megcsókolta. Sora hiába ellenkezett, nem tudott kiszabadulni a kéz szorításából. Leon egyre vadabbul csókolta, s át akarta dugni nyelvét Sora szájába, de nem engedte. Ekkor abbahagyta és felnézett a gesztenyebarna szemekbe. Nagyon megijedt, mikor meglátta az angyal szemeiben a fájdalmat, a keserűséget, s már nem az az ártatlan szűziesség csillogott a tekintetében. Átváltozott egy démonná, aki mosolyog rajta…

Sorának sikerült végleg kiszabadítania magát, s önkívületbe esve elkezdett ordibálni:

-         Ezt soha többet meg ne próbáld! Megértetted Leon Oswald?

-         Jaj, de fúj ez a kis vadmacska!

Erre Sora jól pofonvágta. Leon dühösen lefogta kezeit.

-         Légszíves hagy magyarázzam meg! - mondta Leon is most már kikelve magából.

-         Nem Leon! Te nem tartozol nekem magyarázattal! Érted?!

-         Sora azon az éjszakán tele voltam alkohollal, azt se tudtam, hogy mit is teszek.

-         Engem nem érdekkel, hogy részeg voltál. Itt az a lényeg, hogy kihasználtál, és ezt soha nem fogom megbocsátani! Soha! Most pedig eressz el! – sziszegte.

Leon kezei lecsúsztak a selymes bőrű angyalról. Most tudatosult benne, hogy mit is tett igazából. Sora gyorsan beszállt a kocsijába és otthagyta, egyedül Leont, aki még mindig maga elé nézett, ahol az előbb Sora állt. „Vissza foglak szerezni!”

Sora meg sem állt. Nagy sebességgel száguldott végig az autópályán. Ilyenkor mikor dühös volt, imádta feszültségét leadni, majd bevágta maga után a bejárati ajtót. A házvezetőnője már sietett is elé.

-         Kisasszony. A banda hívta magát. Azt mondták, hogy holnap délután feltétlenül be kell mennie.

-         Jó oké. Visszahívnád őket, hogy ott leszek 5 órára?

-         Persze! Még valamit óhajt kisasszony?

-         Nem köszönöm, ennyi lenne. Jó éjszakát!

Felment szobájába és fáradtan dőlt le szófájára.

-         Sora, hol voltál ilyen későn? - lebegett elé a kis szellem.

-         Szerinted?!

-         Remélem egy fehérnemű boltban, ahol vásároltál sok szép csipkés fehérneműt, és most felpróbálod, és én megmondom neked, hogy melyik áll a legjobban! J

-         Nem te kis perverz! A Kaleidonál voltam, aztán beszélgettem a lányokkal - majd mérges arcot vágva bement a fürdőbe, s elkezdett vetkőzni. „Nem akarom most elmondani Fantomnak, mert biztos jósolgatni kezd.”

-         Igen hallgatlak. Aztán? Nyugodtam folytasd a vetkőzést Sora drágám. - aki tátott szájjal bámulta Sorát.

-         Te nekem ne drágámozzál és tünés kifelé! Ahhj!!

Megfogta a kis szellemet, majd a Wc-n lehúzta…

- Sora ne! - hallatszott Fantom hangfoszlányai még.

Sora végre az ágyába feküdt, mert már szörnyen fáradt volt, mikor megcsörrent mobilja.

-         Halló? - mondta egy kicsit álmosan már.

-         Szia! Bocsi a késői zavarásért, de… muszáj veled beszélnem.

(Folyt. Köv.)