|
Az álmod valóra válik
2007.08.25. 13:51
Nem jó ez az édes hármas!
Reggel egy dühös szempárral találta magát szembe. Majd megnézte, hogy milyen helyzetben van az ágyban lévő férfival és elsápadt.
-Leon......
Igazából Leonnak most volt is oka a féltékenykedésre, mível az amúgy is falatnyi hálóing most a csipője tetejére volt feltolva, ahol Nathaniel keze akadájozta meg, hogy az visszacsússzon.
-Leon ezt félreérted, nem történt semmi, hidd el, te meg vedd le rólam a mocskos kezed-tolta arréb Nath karját.
-Ne aggódj ma chérie, tudom, hogy semmi közöd ehez a patkányhoz-ejtette ki higgadtan a szavakat, ám közben az egész teste remegett az idegtől.
Nath, mint tökéletes időzítő, kelt fel és puszilta meg Sorat,majd így szólt:
-Szép jó reggelt Angyal,ne mond, hogy ellenedre van a kialakult helyzet-mosolygott önfeledten, mível ő még nem látta a már felé tartó Leont,aki egyetlen mozdulattal felkapta és átrepítette a szobán.Utána is ment volna, hogy tettel torolja meg a sértést,de Sora visszatartotta.
-Kérlek Leon én sem kedvelem, de kérlek ne bántsd-itt Leonnak akkorára gúvadtak a szemei, mint két serpenyő-inkább átköltözöm hozzád.
A férfinak egy csapásra elszállt minden dühe,örült, hogy őt választja a lány.
-Ennek örülök,-mosolygott-de öltözz fel,nem akarom, hogy továbbra is így lásson-bökött a feltápázkodó Nath felé.
Sora a kérésnek eleget téve,elvonult a fürdőbe,hogy átöltözzön.De mível már volt itt, tudta, hogy itt meleg van, így csak szellős ruhákat pakolt be,s most ez nem olyan helyzet volt, ahol minszoknyában kéne flangálnia. Így kisebbik rosz alapon, fölvett egy rövid farmernadrágot és egy keresztbe lila, ujjatlan, csíkos pólót. De így is alaposan megbámulták a rávadászó hímnemű egyedek. Majd elkapva egymás pillantását szemszkandereztek. Sora egy sóhaj kíséretében hagyta el a szobát és mintha ilyesmit mormogott volna az orra alatt, hogy:pasik.
-Reggeli- üvöltött be Kalos.
Leon az egész reggeli alatt hallgatag volt, miközben Nathank be nem állt a szája,csak magát tömnyénezte, s mikor ezt megunta, elkezdte taglalni Sorának, hogy milyen szép életük lesz: pl nagy családi ház, csomó gyerek stb...
Leon ezt nem birta tovább és csapot-papot otthagyva, kiment.Sora egy percig sem habozva utána ment. Egy szakadék mellett taláta meg, ott ült, lábait a mélységbe lógatva.
-Leon mért haragszol rám?
-Nem haragszom inkább csak csalódott vagyok. Egyáltalán nem zavar téged az, hogy az az idióta össze-vissza habog, pluszben ma még meg sem csókoltál-nézett fölrá, szemeiben a csalódottság és bánat kavargott.
-Ezen könnyen segíthetünk-mosolygott rá,majd leült mellé és mohón megcsókolta.
-Drágaságom ezt inkább nekünk kéne csinálni,nem gondolod?-vigyorgott rá pimaszul a megjelenő Nath.
Leon már pattant volna is fel,de ahogy Sorára nézett, meggondolta magát.
-Kalos azt üzeni hogy mennyünk, most következik az első szint.
-Köszi Nath, mindjárt megyünk,-eröltett mosolyt magára a star,majd oda súgta Leonnak-csak mosolyogj.
-Megölöm-válaszolt rá, s ő is mosolygott,ami inkább vicsorogáshoz hasonlított.
-Rendben,de csak mosolyogva. Na gyere mennyünk-húzta fel.
Az első szint a fiúknak abból állt, hogy elkellett sajátítaniuk a csatajelenetet.A kanyonban kifeszítettek egy kötelet és azon kellett harcolniuk,mint az Ezeregy éjszakában. Csak itt nem mozogott a kötél és nemtudtak beleesni a tűzbe, maximum a hálóba, ami alattuk volt ifeszítve.
-Nekem addig mit kell csinálnom?-lelkendezett Sora.
-Először is vedd fel ezeket- nyújtott át olyan súlyokat, amiket az Angyal tánca kiképzésen használt,csak ez most sokal nehezebb volt-és addig fuss az erdő körül,amíg a fiúk harcolnak a kötélen,ha végeztek akkor te is abbahagyhatod, majd száz fekvőtámasz az egyik kézen és száz a másikon.Értetted?-kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon.
-Igen-majd felcsatolta a kezeire,lábaira a súlyokat és el is indult,hogy véghez vigye a feladatát.
Eközben a fiúk között igazi csata kezdett kialakulni, nem kimélték sem magukat sem a másikat. Egyre kiélezettebb lett a csata kimenetele.Mikor Kalos ezt észrevette, leszólította őket magához.
-Így lesz a jó fiúk,igazi csatát akarok, s mintha ti tényleg végezni akarnátok egymással.
Nem is sejtette, hogy milyen közel jár az igazsághoz.
-Amint Sora is végez, választani fog köztetek.-folytatta.
-Hol van Sora?!-kérdezték egyszerre,mire egymásra is néztek.
-Fut.-jött a rövid válasz-Hé Sora,- szólt oda az arra futó lánynak-mostmár abbahagyhatod!
-Mondcsak Kalos azóta fut, amióta mi is elkezdtük?!-kérdezte aggodalmasan Leon.
-Igen,mért?
-Mi két órája kezdük el!-háborodott fel.
Sora szószerint a fiúk lába előtt hevert.Nagyon megviselte,hogy így le volt súllyozva.
-Sora!-ugrottak hozzá a fiúk Kalos kivételével.
-Fiúk hadjátok, ti bemehettek ebédelni. Sora te tápászkodj fel, még van száz-száz fekvőtámaszod.
-De hát.....-kezdék
-Semmi de hát,indulás.
Sora nagy nehez elkezdte feladatát, úgy érezte mentem belehal, ha nem ülhet le egy kicsit, de ki kellett bírnia.
A konyhában nagy volt a feszültség,mindketten eljátszadoztak azzal a gondolattal, hogy talán a másik hátába ejti a kését.Leon volt az aki ki is mondta a gondolatait.
-Idefigyelj Valty,szakadj le Soraról, vagy keservesen megbánod!-fenyegette.
-Júj Oswald, talán be is ijednék, ha nem mennék biztosra,senki sem szereti a Halálistent, Sabrina sem szeretett,mert ha szeretett volna, akkor nem csalt volna meg,nem igaz?- mosolygott gonoszul.
Leont megint csak Sora tartotta vissza attól, hogy neki essen,de most nem azért mert megakadályozta,hanem azért mert mielőtt átlépte volna a küszöböt, összeesett.
-Sora!-rohant oda hozzá Leon és mielőtt Nath odaérhetett volna, a karjába kapta és a szobája felé cipelte.
-Most tegyük félre az egymás iránti útálatunkat és működjünk együtt,-kiabált még vissza- hozz vizes borogatást.
Nath nem habozott, csak rohant, hogy miharabb tudjon segíteni a lánynak.
Mikor az felkelt, csak két homályos alkot látott térdelni mellette, az ágy két oldalán.
-Jobban vagy ma chérie?
-Igen Leon. Mostmár jobban.Köszönöm-mosolyogott hálásan.-Ideadnád azt a pohár vizet?-mutatott az éjjeliszekrényen lévő pohárra.
A két férfi egyszerre nyúlt érte,mire csak újabb szem szkander következett.
-Jaj,fiúk-nyögött fel Sora.
Mire odakapták a fejüket.
-Mi az Angyal?
-Hjaj, nagyon nem jó ez az édes hármas-sóhajtott nagyot.
Majd nagy nehez feltápászkodott és az ajtó felé vette az irányt,de azért még visszaszólt:
-Legalább akkor ne veszekedjetek rajtam,ha én itt vagyok.
S ezzel az utolsó mondattal ott hagyta a két megdöbbent férfit.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
