-Hogy-hogy hárman? Ki jön még rajtunk kívül?- kérdezte Leon, de magában tudta, hogy nem más a harmadik személy, mint Nathaniel.
-Tökéletes időzítés-mondta Kalos az ejtón belépő Nathnek.
-Ha jól hallottam, felkészülni megyünk és mire készít fel bennünket?
Leon még a hangját is annyira irritálónak találta, hogy legszivesebben bedugaszolta volna az említett száját,teszem azt,az öklével.Félve sandított Sorára megnézve azt,hogy váltott ki valami érzelmet a lányból Nathaniel megérkezése? Megnyugodott amikor semmilyen baljós előjelet nemvett észre rajta.Úgy érezte menten felrobban,ugyan próbálta a lánynak kötött ígéretét betartani, miszerint nem lesz több féltékenykedés,de ahogy elnézte, nem fog neki sikerülni.
-Mia kitalált egy viszonylag új ugrást a záró jelenethez. Nagyon nehéz lesz, ezért kerül sor ujabb felkészülésre. A neve:Örökké remény.Mia úgy gondolta hogy a harc a legfelső trapézokon legyen,akárcsak a vége. Mikor mindenki meghal, lezuhannak a méjbe és itt jön maga az ugrás. A démonspirált a párnak egyszerre kell csinálnia,akkor aztán erővel visszakell lökni magukat arról a rúdról amire érkeztek, s villámsebességel kell forogniuk fölfelé, hogy csak két fénylő golyó látszódjon, amikor egymásmellé kerültek kinyújtják egymás felé a kezüket és egy nagy gömb formájába szállnak tovább,akkor aztán kinyútják a testüket, és öszefonódnak,majd úgy kell csinálniuk,mintha szerelmeskednének miközben továbbra is fölfelé szállnak. A többiek mutatványát Mia felügyeli itthon.Na mit szóltok hozzá?!
A két férfi ilyedten nézett,szemükben a rettegés tükröződött.Féltették Sorát,mert bár ők erős fiúk voltak, nekik is nehéz lesz ezt a kiképzést elviselniük,nemhogy egy olyan törékeny virágszálnak, mint Sora.Minden szempár a szobában a lányra szegeződött,de ő ebböl semmit sem vett észre, saját képzeletében járt.
"Ezt el sem hiszem! Egy új és mégnehezebb mutatvány.Ugyan a felkészülés pokolian nehéz lesz,tudom,de ez a manőver mindent megér!Már előre izgulok,hogy milyen csodálatos lesz!"
-Sora,Sora-ekkor ocsudott fel,ránézett Nathanielre aki már jó ideje szolongathatja.
-Te...tessék.
-Jól vagy drága?-kérdezte bizonytalanul.
Az utolsó szóra Sora és Leon egyyaránt megmerevedett. Sora azért mert fél hogy Leon valami ostobaságot tesz,Leon is ugyan ezért.Félt, hogy csalódást okoz Sorának a féltékenykedésével.
-Persze jól vagyok-felelte cincogva.
Majd hogy elterelje a szót:
-Hová ,megyünk főnök?
-A Grand-kanyonba. Este nyolcra,a színpad bejáratánál legyetek, addig csomagoljatok össze. Most mennyetek.
Miután távoztak Soraék úgy gondolták, hogy a parton mennek haza felé.Sora látta a férfin, hogy nagyon feszült,ezért abban maradt, hogy inkább nem is szól hozzá.
-Mond csak?Örülsz neki?-hallotta Leon búskomor hangját.
-Annak, hogy menyünk a kiképzésre?
Csak egy bólintás volt a válasz.
-Hogy őszinte legyek igen-ekkor Leon úgy érezte mintha egy kést döfnének a szívébe-de nem Nathaniel miatt.
Itt viszont mintha kis lepkék repkednének a hasában.
-Akkor meg mért?
-Egyrészt mert te is jösz-Leonnek itt elszoriult a szíve, nagyon haragudott magára,amiért megint Sorát vádolta,de egyben örült is, hogy most befogta a száját-másrészt gondolj bele Leon milyen csodálatos lehet,egy új ugrás!-lelkendezett.
-Remélem tudod ma chérie,hogy nagyon nehéz dolgunk lesz.
-Igen tudom,de nem érdekel.Most megyek pakolni. Találkozunk a szípad előtt.-bucsú puszit akart adni neki,de az visszarántotta és a pusziból szenvedélyes csókcsata lett.
-Nyugi-nevetett Sora-pár óra múlva látjunk egymást,de mostmár tényleg megyek.
-Még bucsú csókot sem kapok?-nézett rá kiskutya szemekkel.
-Nem,mert soha nem fogsz elenkedni.-ellenkezett.
-Milyen jól kiismertél,-msolygott rá-Kalos és szarjankó előtt is megkell játszanunk, hogy semmi közünk egymáshoz?
-Hjaj-sóhajtott-ha nem szeretnéd, akkor nem kell.
Leon ennek annyira megörült, hogy felkapta, megpörgette, majd mohón megcsókolta.De el is engette amit megérezte magában az égető vágyat,félt ha még egy másodpercig tartja Sorát, itt a forró homokban teszi magáévá.
-Menny, Sora-intett a fejével-majd találozunk.
Leon ugyan ezt nem tudhatta, de Sora is ugyan azt az égető vágyat érezte Leon közelébe,így jobbnak látta gyorsan elszeleni.
-Szia,Leon!-kiabált még vissza
-Megjötten Fantom! Képzeld megint kiképzésre megyünk.-ujságolta-Gondolom te is jössz velem.
-Hogy-hogy ilyen nagy lelkesedéssel vágsz bele, főleg ha hívsz is magaddal és nem kell elbújnom a bőröndödben, akkor ott valami világrengető dologról van szó.
-Csak örülök az új ugrásnak, csodálatosnak képzeltem el és annak is örülök hogy Leon jön velem.De félek attól, hogy mit tesz ha összelessz zárva Nathaniellel.Na mindeggy,végülis majd kiderül.Gyere mennyünk.
Lent már mindenki csak rá várt.(minő meglepő)
-Gyerünk mindenki beszállás! -adta az utasítást Kalos
-Főnök mennyi időre megyünk?-kérdezte Sora
-Sajnálatos módon csak három hétre, félek, hogy ennyi idő nem lesz elég, de az otthoniakkal is kell próbálni és arra így csak öt hetünk marad.
-Vagyis két hónap múlva premier-vonta le Leon.
-Igen.
Tizenkét óra múlva,megérkeztek.
-Sajnos csak két hálószoba van,ezért úgy gondoltam, hogy Nathaniel alszik Sorával és Leon egyedül, én a kanpén alszok.
-De főnök-kezde Leon-mi Sorával egy pár vagyunk-jelentette ki higgadtan bár belülröl ette a méreg.
-Oh, ez esetben sajnálom,de nincs módomban megmásítani, Nathanielnek és Sorának is össze kell szokni. És most mindenki ágyba,holnap kemény napunk lesz.Még annyit, hogy Ken utánunk fog jönni, hogy segítkezzen Sora felkészítésében.
Nathaniel egy magabiztos mosoly kíséretében elvonult a szobájukba, Kalos meg elmnet felmérni a terepet.
-Leon,kérlek ne feltételezz rólam semmi rosszat,oké? Én csak téged szeretlek!
-Nem gondolok én rólad rosszat Soram, csak attol az idiótától féltelek,ha beakar próbálkozni, gyere be hozzám, oké?-kérdezte bíztatóan
-Rendben-erőltetett ő is mosolyt az arcára.-Megyek kipakolok, majd még bemegyek hozzád.
-Rendben.
Bent már Nathaniel kipakolt és elment zuhanyozni.Közben ezen gondolkozott.
"El sem hiszem, hogy összejött Oswaldal! De nem baj velem alszik és ez nagy előnyt ad nekem,elég ha egy kicsit is félrenéz én rögtön bevetem magam, pluszban, ő nincs itt éjszaka.Majd belépett a szobába egy szál törülközőben.
-Mehetsz angyalom!-mosolygott rá.
-Köszi-mondta és bement
"Úr isten,hogy itt még mi fog várni rám."