5.Your sweet 666

„I’m losing my faith in you
You don’t want it to be true
But there’s nothing you can do
Yes I’ve lost my faith in you”

Damien elégedetten nézett tükörbe aznap reggel. Bár a sminkes még nem vette kezelésbe, akár így is elkészíthették volna az interjút. A legjobb öltönyét viselte, frissen vágott hajának hanyag eleganciája még jobban kiemelte csinos arcának vonalait.
-Mr Thorn, 10 perc múlva adás!- jelent meg a kis öltözőszobában a sminkes hölgy.- Gyorsan bejezem magát!
Damien kedvesen, mosolyogva biccentett felé. A nő elpirult majd hozzálátott.
-Ha megengedi, kicsit kihangsúlyozom a szemét feketével , csak egész halványan, itt alul hogy kiemelje a szeme kékjét…
-Köszönöm.
Mikor végzett Damien alaposan végigmérte magát a tükörben. A hatás igencsak szemrevaló volt. A nő nagy sóhajok közepette, sóvárogva meredt a férfi szép metszésű arcára. Damien felé fordult és rámeredt. Erre ismét elpirult. Elővett egy fésűt és már nyúlt volna Damien hajához- Itt hátul kócos egy picit
-Köszönöm, de majd inkább Én.- hárította udvariasan, de a tekintete egy pillanatra hűvössé vált.- Oh, elnézést, bocsánat…-a nő kissé megszeppenten távozott.
-Ez meglehetősen közel volt. Szerinted mit szólt volna, ha meglátja azt a szép kis vörös 666-ot a fejed búbján? Ijedtében biztos eldobja a fésűt.- szólat meg az idő közben előbukkant Lily.
Damien csak mosolygott egyet és közben fésülte a haját.
-Na add ide azt a fésűt.- azzal Lily kivette a kezéből a fésűt és megigazította a haját a férfi tarkóján.- Így mindjárt más.
-Valamiért kicsit rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban…

-Amíg Én itt vagyok nincs mitől tartanod.- jelentette ki mosolyogva Lily
-Damien, idő van!- szólt be Pete az ajtón.

***

A stúdió nagy helyiség volt ugyan, de a rengeteg bezsúfolt díszlet, felszerelés és ember kissé szűkössé tette. Az interjúhoz frissen festették a díszleteket, a levegőben festékszag terjengett. Damien és Kate már a helyükön ültek. Kate haja elegánsan be volt göndörítve, szép ruhát viselt, ami nagyon jól állt neki. Valahogy olyan furcsa volt ahogy nézték egymást, Damien megint azzal  a különös mosollyal nézett végig a nőn.

-Nos, Mr Thorn, készen áll?
-Természetesen.
-Akkor kezdjük is…
Lily magasan egy reflektor és egy függöny takarásában nézte őket. A beszédből nem sok jutott el a tudatáig, csak bámulta őket. „Van valami ebben a nőben, ami belőlem nagyon hiányzik. De vajon mi az?”
-Mr Thorn, mesélne egy kicsit a gyermekkoráról?… Hogyne. nos…- ütötte meg Lily fülét.
”Ugyan mit mesélne Neked arról, hogy milyen volt akkor? Milyen volt akkor…? Hirtelen megint megrohanták az emlékek… mintha valahová elrejtette volna őket, mint egy kisgyerek ha valami kincset talált. Aztán az évek során elvesztek a feledés homályában… majd egyszer egy véletlen során újra előbújnak rejtekükből…

***

Damien 16 éves volt. A hírneves akadémiai iskolájának parkjában ült egy vaskos ős öreg tölgyfa árnyékában. Mivel még kiskorú volt, és megfelelő végzetséggel sem rendelkezett egy bizalmas és beavatott embere vezette a vállalatot, miután a nagybátyja és a nagynénje meghalt, igencsak furcsa körülmények között…
Ő pedig szorgalmasan tanult, hogy bejuthasson a Harvardra. Mondjuk nem kellett túlságosan megerőltetnie magát, nagyon könnyen tanult és képességeivel elvarázsolta a tanárait.
Most épp egy vaskos könyvet olvasgatott, hátát a fa törzsének vetve. Rövid idő alatt rengeteget nőtt, arcvonásai kezdték elérni végső formájukat. Csodálatosan szép arcú fiú volt.
-Lily!- szólalt meg hirtelen fennhangon és körbenézett. Semmi válasz, csak a szél rezegtette meg a fa lombját.
-Úgy is tudom hogy itt vagy.
-Hát persze.- csendült fel az ismerős lágy hang magasan a feje fölött. Majd az egyik alsó ágról fejjel lefelé lógva megjelent a lány hosszú fekete fürtjeivel.
-Szólítottál kicsi Damien?- kérdezte mosolyogva- Mi lehet olyan fontos hogy felébressz miatta?
- Mondtam már hogy ne szólíts így!
Lily csak mosolygott, majd így szólt:- Nos, mit szeretnél tőlem?
-Kérdezni akartam tőled valamit. Valami már régóta fúrja az oldalamat.

-Na mi az? Kivele!
-Te azt mondtad nekem hogy a pokol démona vagy. Egy női démon… ilyent csak egy fajtát ismerek… Nem vagy te véletlenül egy succubus?- ültében előrébb mászott és közelebb hajolt a lány arcához.

-A nővéreimre gondolsz? Akik éjszakánként ártatlan férfiakat látogatnak meg álmukban és… Hmm nem, tévedsz. Én egészen másmilyen démon vagyok. DE, honnan jutott ez eszedbe?
-Olvastam valahol…- ijedten összerezzent, ugyanis a lány a háta mögé került és gyöngéden átkarolta a vállát. Damiennek egészen libabőrös lett a tarkója, miután Lily az arcához ért.
-Ne törődj te ilyesmivel, nincs szükséged rá.- susogta a fiú fülébe. Sokkal magasabb célokra vagy hivatott, sem minthogy a pokol söpredékére pazarold az idődet. Tudod, mit kell tenned, úgy sincs senki és semmi, ami az utadba állhatna…
-Tudom. De egy-két dolog azért aggaszt egy kicsit…

-Tsss… ne beszélj, aludni szeretnék… csitította el, majd eltűnt a háta mögül és mellette bukkant fel. Se szó, se beszéd az ölébe hajtotta a fejét és lefeküdt mellé. Damien életében először és utoljára elpirult.
-De Lily…- azonban a lány már elszenderedett.

***

-DAMIEN! Vigyázz!!!

A kiáltás térítette magához Lilyt a révületből. Már tudta hogy nagy baj van. A stúdióban teljes volt a káosz. Gyorsan körbenézett és meglátta a baj forrását: egy férfi az egyik magas pallóról lógott lefelé, ahonnan a lámpákat szokták javítani. Mindenki kiabált… Egy kötél hurkolódott a mellkasára és a fél karjára. Kétségbeesetten próbált szabadulni, szabad kezével megragadott egy kábelt és megpróbálta fölhúzni magát. Lily megkövülten bámulta a férfit akinek most megcsillant a nyakában a láncon függő aprócska ezüst kereszt. Egy merénylő… A kábel nem bírta el a súlyát, elszakadt és mindenfelé szikrákat hányt. Néhány másodperc múlva az egyik átforrósodott lámpa mellett álló nyitott vegyszeres-festékes bödön belobbant egy eltévelyedett szikrától. A mellette lévő papírdaraboknak köszönhetően hamar erőre kaptak a lángok. Pillanatok alatt az egész díszlet tüzet fogott. Az emberek sikoltozva menekültek mindenfelé…
-Gyorsan, a poroltókat!!…
A férfi hamar megérezte a lángok melegét, még kétségbeesettebben próbált szabadulni, még jobban ficánkolt, aminek az lett az eredménye, hogy a karja kiszabadult, de a hurok rögtön megszorult a nyakán… Rángatózott, remegett egyre lilult majd végül kibuggyant kékre vált nyelve és nem mozdult többé. A narancsvörös lángok már egészen körbenyalogatták a himbálózó holtestet, betöltötte a helységet a megpörkölődött hús émelyítő bűze…
Valami fém élesen koppant a padlón.
Lily tekintetével Damient kereste. A férfinak nem esett baja, azonban miután kapkodva eloltották a tüzet észrevétlenül felemelt valamit a földről. Arca megkeményedett, tekintetében harag lángolt. Mikor pillantása találkozott Lilyével, szemei apró résekké szűkültek.

***

-Tudod te mi Ez itt??!- kiabált Damien, miközben az iroda közepén állt, és egy patinás, régi tőrt mutatott a lány felé. A tőr kidolgozása egészen egyszerű volt, markolatán durván kialakított emberalakok álltak. Lily megbabonázva meredt a tőrre és Damienre.
-Ez itt Megiddo 7 tőrének egyike!- mennydörögte Damien- Tudod te, hogy mit jelent ez??!

Fenyegetően megindult lány felé, szemében vörös fény gyúlt. Megragadta a lány vállát és durván háttal magához ragadta. Apró kis sikoly hagyta el az ajkát mikor a tőr hideg pengéje a nyakához ért.
-Ez a világon az egyetlen dolog ami képes megölni engem.- sziszegte hűvös, erőltetett nyugalommal ami félelmetesebb volt Lily számára mintha ordított volna.- Vajon mi lett volna ha az a félkegyelmű eltalál engem? Ha ez a tőr lassan, kíméletlenül a szívembe fúródik… és Én megszűnök lélegezni…- folytatta kegyetlenül, miközben a pengét lassan végighúzta a kecses nyakon éppen csak annyira, hogy kiserkenjen a vére.- Akkor mit tettél volna? Felelj!
-Damien…

Erre elengedte Lilyt és ellökte magától. Majdnem elesett, de sikerült megtámaszkodnia az asztalban és szembefordult Damiennnel.
-Mégis hol voltál, Lily, mond?- Damien hangja egy árnyalatnyit nyugodtabbá vált, de szemében halvány félelem csillant.- Azt mondtad, amíg Te ott vagy…
-Sajnálom! Nem tudom mi ütött belém… De az a fő hogy nem esett bajod!
-Az életem forgott kockán te ostoba!! Azt hiszed ennyivel elvan intézve??
-Velem te nem beszélhetsz így! Nem holmi mocsok a cipőd talpán Damien Thorn! Úgy viselkedsz mint egy hisztis kölyök!
-Te meg felelőtlen vagy! Nem az lett volna a dolgod hogy megvédj?? Hogyan bizzak ezután benned?
-Hogy mondhatsz ilyet?- Lily szeme elkerekedett, majd gyűlölködve összeszűkült- Az a nő teljesen meghülyít téged!
Damien mint akinek elege lett az egészből, sarkon fordult és elindult kifelé, kezében a véres tőrrel.
-Jól tudod hogy én vagyok az Egyetlen akiben megbízhatsz!- Lily hisztérikusan kiabált utána de Damien tüntetően hallgatott. Döngő léptekkel vágott át a szobán, a tőrt az égő kandallóba hajította.