3.rész:
Sikeres akció és visszatérés Konohába

Takeda házról-házra ugrálva kereste azt a helyet ahol az idősebb Uchihát fogva tartották, de nehezen tudta elképzelni hogy néhány ninja ennyire könnyedén el tudta kapni Itachit. Lassan éjfélre járt az idő mire megtalálta a keresett személyt, s némi töprengés után az ablakon át ment be a szobába. A szőke fiú idegei pattanásig feszültek, ahogy a folyosóról beszűrődő hangokat hallgatta, majd az ágyhoz sétált és halkan felkeltette az éppen alvó Itachit. Amint az idősebb fiú felébredt a szőkeség könnyedén befogta a száját, s vele együtt a szemben lévő háztetőre ugrott; majd útját a falut körülvevő erdő felé vette. Eközben Sasukénak is sikerült mindent megszereznie amit feljegyeztek a bátyjáról és még többet is. Minden fontosnak látszó tekercset elrakott, majd miután végzett ő is a falut körülvevő erdő felé indult míg Kakashi és Sakura épp az utcán hívták fel magukra a figyelmet. Az ezüst hajú jounin enyhén spiccesnek tettetve magát a kunoichit ostromolta, mire a lány sikítozva kért segítséget.

-Hagyjon békén maga perverz alak!-kiabálta a lány, mire mindenki kirohant
-Ugyan kicsim ne kéresd magad, hisz te is ugyanúgy akarod mint én.-válaszolta bizonytalan hangon  Kakashi
-Szálljon le rólam hisz sokkal fiatalabb vagyok mint maga!-mondta kétségbe esve Sakura
-Az nem akadály szépségem, na gyere és adj egy csókocskát.-kérte a jounin kitűnően játszva a szerepét
-Ha megteszem amit kér békén hagy?-kérdezte a kunoichi szerepe szerint
-Neked mindent kincsem.-válaszolta Kakashi, mire a közönségük feszülten figyelt

Sakura lemondóan felsóhajtott, s óvatosan tanára elé lépett majd maszkját félrehúzva egy futó csókot lehelt a jounin ajkára, s már fordult volna el. Kakashi gyorsan elkapta a lány kezét és magához ölelve lágyan megcsókolta, amit a körülöttük állók hangos tapsviharral jutalmaztak. A kunoichi elhúzódott tanítójától, majd fülig vörösödve nézett körül a körülöttük álló tömegen. A lány legnagyobb meglepetésére a figyelem elterelésük remekül sikerült, mivel jó pár képzett ninját is látott a tömegben. A szürke hajú jounin átölelte a kunoichi derekát, majd egy hangos pukkanás kíséretében eltűnt a kíváncsi szemek elől. Mindketten fellélegeztek mikor a falut körbevevő erdőben meglátták Sasukét és Takedát, akik a bizonytalanul álló Itachit támogatták. Bár a két fiú egy-két ötlet erejéig eltöprengett azon, hogy mi lenne ha az idősebb Uchihát holtan vinnék vissza Konohába, de a józan eszükre hallgatva végül nem tettek vele semmit. Sasuke szívesen vette volna ha bátyja a haza vezető úton halálos balesetet szenved, de még ő sem akarta megszegni a Hokage parancsát, s így kénytelen volt jó képet vágni a dologhoz. Kakashi intett tanítványainak, majd gyors tempóban elhagyták a Rejtet vízesés falut körül vevő erdőt. Ismét egész nap úton voltak, s késő délutánra sikeresen elérték első táboruk színhelyét. Sakura, Sasuke és Kakashi kissé fáradtan rogytak le a földre, míg Takeda nyugodtan körbenézett.

-Te még nem vagy fáradt Na... Takeda-kun?-kérdezte Sakura gyorsan kijavítva magát
-Talán egy kicsit, de majd ha vége a küldetésnek akkor pihenek.-válaszolta nyugodtan a szőke
-Mióta vagy fent? Mert ha jól sejtem az éjjel nem igen aludtál.-mondta fáradtan a kunoichi
-Hm ha jól számolom akkor lassan két és fél napja ébren vagyok.-felelte elgondolkodva Takeda
-Te normális vagy? Mi a fenéért nem alszol mikor van rá lehetőséged?-kérdezte szemrehányóan Sakura
-Nyugodj meg Sakura ezzel semmire nem mész. Egyébként is még nem vagyok sem álmos, sem pedig túlzottan fáradt. Valamint meg hozzá szoktam a kevés alváshoz, tehát körülbelül még 1-1 1/2 napig bírom.-válaszolta mosolyogva Takeda
-Te ütődöttebb vagy mint Naruto volt.-sóhajtotta a rózsaszín hajú lány
-Kösz a bókot drága Sakura, de légyszíves ne hasonlíts máshoz rendben?-kérdezte feszülten a kék szemű srác
-Jól van azért nem kell leharapni a fejem, mert hasonlítasz Narutora. Igaz ő ilyenkor mindig viccelt, de te hogy a fenébe tudsz állandóan komoly maradni?-kérdezte értetlenül a kunoichi
-Hányszor mondjam még el neked Sakura hogy én nem Naruto vagyok?-kérdezte fáradtan Takeda

Még mielőtt a lány újra megszólalhatott volna Kakashi egy könnyed mozdulattal befogta a száját, hisz így is túl sokat beszélt. Sasuke érezte hogy Sakura most túl lőtt a célon, s pont azelőtt akinek nem lenne szabad tudnia a részletekről. A fekete fiú sóhajtva nézett bátyjára, aki erősen gondolkodott s kétsége sem volt afelől hogy most megpróbálja összerakni az imént hallott információ darabkáit. Az ifjabbik Uchiha csak remélni tudta, hogy bátyja nem jön rá ki is valójában Takeda s ahogy elnézte az arcát rájött hogy egyenlőre nincs mitől tartaniuk. Körülbelül egy órát pihentek majd ismét útra keltek Konoha felé, hogy minél előbb befejezzék a számukra nem túl kellemes küldetést. A csapat fáradtan érte el Konoha határát a következő hajnalon, s kissé elcsigázva botorkáltak be a faluba, ahol már egy újabb Anbu tag várta őket. Kakashi meglepetten nézett a maszkot viselő alakra, aki nyugodtan lépkedett Takeda elé s még mielőtt a szőke feleszmélt volna szorosan átölelte. Sasuke, Sakura és még Itachi is meglepetten figyelte a váratlan eseményeket, miközben Takeda megpróbálta lefejteni magáról az ölelő karokat.

-Szállj már le rólam!-mondta fenyegető hangon a szőkeség
-Most haragszol rám, Takeda?-kérdezte ártatlan hangon az Anbu
-Kellene Sakio?-kérdezett vissza Naruto
-Hát megismertél? Már azt hittem elfelejtettél engem.-válaszolta vidáman Sakio, miközben a körülöttük állók ide-odakapták a fejüket a két fiú között
-Bár csak olyan könnyű lenne téged elfelejteni. Miért jöttél elénk? Gondolom nem azért hogy engem üdvözölj.-mondta a szőkeség
-Most részletezzem? Szerintem magad is tudod hogy az egyik legveszélyesebb missing ninja miatt vagyok itt.-válaszolta komolyra vált hangon az Anbu tag
-Akkor átadhatjuk neked Itachit, hogy mi végre lepihenhessünk?-kérdezte egy fáradt sóhaj kíséretében Takeda
-Had gondolkodjam kicsit.-mondta vontatottan Sakio
-Az isten szerelmére ne szórakozz már velem! Viszed vagy vigyem?-kérdezte a szőkeség elvesztve türelmét

Sakio megdermedt Takeda kirohanásától, s csak az arca előtt lévő maszknak köszönhette hogy semmit nem vettek észre a többiek. A szőkeség nem várta meg míg Sakio magához tér a döbbenetéből, hanem Itachival együtt elindult az Anbu főhadiszállására. A többiek csak pislogtak ahogy Takedát lassan elnyelte a reggeli derengés, s végül teljesen eltűnt társai szeme elől. Sakio nagy nehezen összeszedte magát és már készült odébb állni, ha Kakashi nem kapja el a karját.

-Honnan ismered Takedát?-kérdezte a jounin
-Ezt inkább majd tőle kérdezzék meg, de egyébként is beszélnem kell vele. Eredetileg nekem kellett volna magukkal mennem a küldetésre, de véletlenül elaludtam és hát Takeda beugrott helyettem.-válaszolta tarkó vakargatás közben Sakio
-Hova akartál menni?-kérdezte Sakura kíváncsian
-Az Anbu főhadiszállására, mivel remélhetőleg még ott megtalálom Takedát. De ha nem akkor muszáj leszek megkeresni ugyanis történt egy-két változás míg távol volt.-felelte komoly hangon az Anbu
-Még is mi?-kérdezte újra a kunoichi
-Ez nem rád tartozik.-válaszolta Sakio, majd egy pukkanás kíséretében eltűnt

Sakura ismét csak tátogni tudott az elmúlt napokban már sokadjára nem találta a hangját. A szürke hajú jounin lassan elindult saját lakása felé, s ezzel jelezte tanítványainak hogy elmehetnek. Sakura még egy darabig egy helyben állt, s mire feleszmélt csapat társai már rég eltűntek a szemei elől. A kunoichi sóhajtva indult el otthona felé, s közben Sakion gondolkodott. Takeda miután elhelyezték Itachit az Anbu hadiszállásán az egyik jól őrzött cellában haza indult, s fáradtan sétált be az egykori lakása ajtaján. Ahogy belépett a lakásba orrát megcsapta az áporodott és poros levegő sóhajtva sétált az ablakhoz, s lassan kinyitotta azt beengedve a reggel friss levegőjét; amely lassan felváltotta a lakásban uralkodó áporodott szagot. Ahogy körül nézett meglátta a lakást ellepő vastag porréteget, ami azóta keletkezett mióta elhagyta Konohát. Komótosan neki kezdett rendbe rakni a lakást, s néhány óra múlva már az ágyán feküdve kémlelte a plafont. Takeda már majdnem elaludt mikor az ablakán keresztül belépett egy elől hosszú sötétbarna hajú, s kékes szürke szemű fiú; aki vigyorogva ugrott az ágyon fekvő szőkeség nyakába. Miután a kék szemű srác felocsúdott döbbenetéből teljes erejéből ledobta magáról a kellemetlen támadót, s dühtől szikrázó szemekkel nézett rá.

-Mégis mi a fene ütött beléd Sakio?-kérdezte felháborodva Takeda
-Bocs Naruto. Tudod örülök hogy végre ismét itt vagy.-válaszolta szélesen vigyorogva a barna hajú fiú
-Emlékszel mit beszéltünk Sakio? Egyenlőre még Takeda vagyok, hisz a faluban van Itachi is aki köz tudott hogy az Akatsuki tagja.-fedte meg Takeda barátját
-De szigorú lettél.-kezdte tréfásan Sakio-Na félre a viccel most nem azért jöttem, hogy téged bosszantsalak. Történt némi változás az Anbu kapitány személyében.-váltott komoly hangra
-Ehhez nekem mi közöm van?-kérdezte fáradtan a kék szemű fiú
-Csak annyi hogy mostantól te vagy a főnököm.-válaszolta vidáman a barna fiú
-Nani? Te most csak tréfálsz velem, ugye?-kérdezte reménykedve Takeda
-Nem tréfának szántam. Te vagy az Anbu kapitánya, s ezentúl te fogod osztogatni nekünk a parancsokat.-válaszolta komoly hangon Sakio

Takeda döbbenten ült le a hozzá legközelebb eső székre, s meredten tanulmányozta a padlót. Sakio nem tudta mihez kezdjen, hisz nem épp ilyen reagálást várt azután hogy közölte barátjával a jó hírt. A szürkés kék szemű fiú tehetetlenül figyelte amint a szőke fiú feláll és az ablakán keresztül eltűnik a falu forgatagában. Sakio még jó néhány percig nézett ki az ablakon, majd leült arra a székre ahol néhány perce még Takeda foglalt helyet. A szőkeség lakásával szembeni ház árnyékos részéből egy fekete szempár figyelte a két fiú közt lezajlott jelenetet, s mikor észrevette hogy Takeda nem löki el azonnal a másik fiút szomorúan és egyben dühösen hagyta el rejtekét; s szívében keserűséggel tért haza saját lakásába. Amint haza ért bezárkózott a négy fal közzé, s gondolataiba mélyedve bámulta a plafont; miután levetette magát az ágyára. Sasuke a gondolatait rendezgette amikor szemére hullt a jótékony álom, s nem gyötörte magát kínzó gondolataival. Eközben a Hokagék sziklába vésett arcképe előtt egy félhosszú szőke hajú fiú állt a gondolataiba mélyedve, miközben szemeiből néhány könnycsepp folyt végig az arca két oldalán. A legszívesebben ismét maga mögött hagyta volna Konohát, de barátaira való tekintettel inkább maradt. Naruto nem akart Anbu kapitány lenni, s már rég letett arról az álmáról is hogy egyszer ő lesz a Hokage. Sóhajtva indult haza s csak remélni tudta hogy mire megérkezik a lakásához Sakio már nem lesz ott. Reményei szerte foszlottak, amint belépett lakása ajtaján mivel a barna hajú fiú épp az egyik székén szunyókált. Takeda elfojtotta keserű sóhaját és az alvóhoz sétálva nem túl finoman felébresztette.

-Na mi az? Talán ég a ház?-kérdezte álmos hangon Sakio
-Nem, de te halott leszel ha még egyszer a nyakamba mersz ugrani.-mondta dühösen Takeda
-Most mi bajod van? Régen mindig örültél nekem, most meg úgy tekintesz rám mint aki leprás.-válaszolta megbántva Sakio
-Te egyáltalán nem értesz semmit?-kérdezte fáradtan a szőke fiú
-Mégis mi a fenét kellene értenem?-kérdezett vissza dühösen a barna hajú fiú
-Tényleg nem jöttél rá miért is jöttem vissza?-kérdezte-Nem tényleg nem tudod. Emlékszel mikor meséltem neked egy bizonyos barátomról, aki nagyon közel állt hozzám?-kérdezte ismét Takeda
-Mi? Te amiatt az Uchiha miatt jöttél csak vissza? Normális vagy? Akár meg is halhattál volna!-akadt ki Sakio amikor rájött mit akar vele közölni a szőkeség
-A fenébe Saikio mintha magadtól nem tudnád a választ.-felelte nyugodtan Takeda
-Szóval mégis miatta jöttél vissza. De egyet árulj el legalább megérte kockára tenni az életed?-kérdezte lenyugodva a szürkés kék szemű fiú
-Most azt várod tőlem hogy avassalak be a részletekbe?-kérdezett vissza a kék szemű fiú

Sakio egy mélyet sóhajtott, s lemondóan megcsóválta a fejét mikor tekintete ismét Takedára tévedt. A barna fiú már épp szólásra nyitotta a száját mikor valaki kopogott a bejárati ajtón, s Takeda fellélegezve ment kinyitni azt. Amint meglátta hívatlan vendégét megdermedt egy percre a ráirányuló fagyos tekintettől, majd kényszeredetten elmosolyodott.

-Szia Sasuke!-köszöntötte a belépőt Takeda
-Mi van közted meg a között a pojáca közt?-kérdezte egyből a lényegre térve az Uchiha
-Sasuke kérlek nyugodj meg. Sakio nagyon jól tudja hogy ő olyan nekem mint a testvérem, de nem több.-válaszolta fáradtan a szőkeség
-Ne etess ezzel a csak barátok vagyunk szöveggel, mert nem hiszem el. A fickó nem úgy viselkedik mint aki csak a barátod.-mondta hidegen Sasuke
-A fenébe Sakio! Látod mi a fenét műveltél azzal a fene nagy szereteteddel!-mondta fenyegetően a szőkeség
-Hé tehetek én arról hogy nem lát a szemétől. Egyébként is nekem jobban tetszik a kis csapat társatok.-válaszolta flegmán a barna fiú
-Te nem vagy normális Sakio Adachi!-jelentette ki Takeda
-Az lehet, de te olyan vagy nekem mint a bátyám. Tehát ne várd tőlem hogy szívélyesen fogadjam az őrült terveid!-válaszolta Sakio

Sasuke teljesen megdermedt az újabb információk hallatán, s nehezen tudta elképzelni amit Takeda mondott nem rég. Még mielőtt a vita folytatódhatott volna a lakásban hangos pukkanást lehetett hallani, majd miután elült a füst feltűnt Kakashi és Sakura.

-Muszáj volt neked mindenkit ide csődítened?-kérdezte szemrehányóan Sakio
-Ha az emlékezetem nem csal nem én törtem rá az éppen pihenni akaróra, hanem te drága Sakio.-felelte Takeda
-Ó igazán, És ki akart meghalni? Ha akkor nem talállak meg most már ténylegesen hulla lennél!-vágta oda az igazságot a barna fiú
-Ezzel tisztában vagyok Sakio nem kell rá folyton emlékeztetned, mikor dühös vagy rám.-válaszolta csendesen a szőkeség, miközben a lakásban lévők értetlenül figyelték őket
-De akkor is a fenébe! Tudod hogy aggódom érted, te idióta.-mondta immár csendesebben Sakio, miközben megölelte Takedát
-Igen tudom, de akkor sem kellene a barátaim előtt hülyét csinálni belőlem.-fedte meg kedvesen a szőkeség Sakiot
-Ugyan ahhoz én nem kellek. Magad is elég nagy hülyét tudsz csinálni magadból nélkülem is.-válaszolta pajkosan a barna fiú
-Sakio! Ne húzd ki a gyufát!-vált fenyegetővé a szőke hangja
-Ö Naruto?-szólította meg csendesen Sakura
-Igen Sakura? Mit szeretnél kérdezni?-kérdezte kedvesen Naruto
-Miért akartál meghalni?-kérdezte a kunoichi
-Nem akartam meghalni csak minden összejött.-kezdte sóhajtva a szöszi-Arra emlékszem hogy előző nap bejártam az erdőt, s végül egy tisztáson telepedtem le ahol elaludtam. Még arra is emlékszem hogy nagyon fáztam, s utána csak érzések maradtak meg. Éreztem a testemet körüljáró hideget, majd nem tudom mennyivel később kellemes meleg vett körül; de a többi az inkább maradjon magán ügy.-fejezte be egyszerűen
-Miért mi történt utána?-kérdezte kíváncsian Sakura
-Magán ügy.-válaszolta Sasuke Naruto helyet
-Tessék? És neked mi közöd van hozzá?-kérdezte meglepetten a kunoichi

Sasuke csak egy komor pillantással válaszolt Sakura kérdésére, majd lassan a szőke ágyához sétált és kényelembe helyezte magát rajta. Saukar értetlenül figyelte a fiú mozdulatait, s még mindig nem akarta elfogadni hogy az "ő Sasukéja" Narutot szereti. Kakashi csak csenben figyelte az eseményeket, miközben kedvenc könyve mögé rejtőzött; s mire a jounin észbe kapott már Sakio is ott állt mellette és érdeklődve kukucskált bele Kakashi könyvébe.

-Nem vagy te még fiatal ezekhez a könyvekhez?-kérdezte halkan a jounin
-Nem! Egyébként is nem tudok mit csinálni, míg a drága Takeda vagy Naruto nem ad valamilyen fontos küldetést.-válaszolta unott hangon Sakio
-Ha annyira szeretnél valami küldetést keresd fel a Hokagét.-válaszolta Takeda, majd ő is leült az ágyára

Sakio csak tátogni tudott a szőkeség válaszától, majd sértődötten ült le az egyik székre. A szobára néme csend telepedett, s senkinek nem volt kedve megtörni azt.

Folytatás következik......