|
Ragyogj, akár egy sztár!
2007.08.17. 06:54
12. fejezet
Mae már az igazak álmát aludta, amikor Sora halkan belépett a szobába. Miközben
átvette a pizsamáját, Kuno szavain gondolkodott. Tulajdonképpen arra bíztatta, hogy
ha kell, harcoljon Leonért, hiszen a férfi maga mondott el mindent leendő apósának.
Sora magára húzta a takarót és bár fél tizenegy volt, nem jött álom a szemére. Miért
is kellene neki figyelembe vennie Layla Hamiltont? Hiszen ott tesz neki keresztbe,
ahol csak tud. És Kuno szerint egyáltalán nem olyan erősek az érzelmei Leon iránt,
mint ahogy azt sokan gondolják. Miért árulja be a saját lányát egy idegennek? Egy
apának támogatnia kellene a gyerekét, nem pedig megfúrnia. Hiába, vannak még a
földön olyan rohadékok, mint az ő apja is, aki ki tudja, merre jár.
Ivan lihegve dobta le magát a Hamilton villa egyik székébe. Az asztalra borult és
szaporán szedte a levegőt. Kis híján lebukott. Ha nem mászik ki a párkányra és
lépked le a tűzlétrán, Leon valószínüleg elintézte volna.
- Micsoda palimadár. - nevetett magában, de csak azért, mert tudta, így csillapodik
az izgalom, amit az elmúlt pár óra vert bele. Nagyon is tisztában volt azzal a ténnyel,
hogy Oswald nem az a nyugodt típus, főleg, ha Laylaról van szó. Hátradőlt a széken
és kezeit összekulcsolta a tarkóján.
- Megéri ez nekem? - gondolkodott hangosan. - Ez a rengeteg stressz. Hamarabb
végez velem, mint egy infarktus.
Leon úgy viselkedett, mint egy mintaférj. Másnap reggel, Layla legnagyobb
meglepetésére, ágyba vitte a kávét és a frissen sült zsömléket. A tálcára pluszként
egy szál vörösrózsát tett.
- Leon? - nézett rá a lány mosolyogva. Kedvére volt ez a stílus. - Mi van veled?
- Tegnap beszéltem apáddal és elmondta, hogy az eljegyzés előtt minden férfi úgy
érzi, még vadásznia kell egy utolsót, mielőtt végleg kimegy az erdőből. Azt hiszem,
nekem is ez volt Soraval. - mondta bűnbánó arccal a férfi és végigsimított Layla
meztelen vállán.
- Örülök, hogy észhez tértél. - jelentette ki a lány és maga sem érti, ettől miért lett
hányingere. Vagyis tudta, de úgy gondolta, jobb így. - Mi van a darabbal? - terelte
el a témát, mert úgy érezte, ha tovább beszélnek erről a bocsánat dologról, biztosan
kidobja a taccsot.
- Jól megy. - vágta rá a férfi valamivel derűsebben. - Holnap lesz a premier.
Szóval ma sokáig próbálok. Tíz előtt ne is várj! Megoldod majd? - érintette meg
a lány kötözött lábát.
- Persze. - bólintott a lány. - Majd áthívom apát.
- Ez jó ötlet. Tegnap mondta is, hogy beszélni akar veled. - állt fel Leon és magára
kapta dzsekijét. Majd lehajolt és megcsókolta. - Jó légy!
Mielőtt azonban kiment volna, Layla megállította.
- Leon? - és amikor a férfi megfordult... - Szeretsz?
- Ezt most miért kérdezed? - érdeklődött Leon mosolyogva.
- Csak szeretném hallani. - rántotta meg a vállát a lány.
- Szeretlek. - majd bezárta az ajtót és Layla elnevette magát.
- Igazából nem tudom, mit vegyek fel. Ezt vagy ezt? Sora! - hisztizett Mae. - Hahó!
Sora csak bámult kifelé a fejéből, amire barátnője vinnyogása ébresztette rá.
- Zöldet. - bökte ki, bár azt sem tudta, mi volt a kérdés.
Mae elhúzta a száját.
- Piros... - mutatta fel a bal ruhát. -...vagy kék... - mutatta fel a jobbat. - Zöld nincs!
Aztán ledobta a vállfákat és Sora elé huppant.
- Mesélj! Mi bánt? - érdeklődött kedvesen és kissé türelmetlenül.
- Leon és Layla felbontotta az eljegyzést. - bukott ki belőle és megeresztett egy apró
mosolyt.
- És ezt csak így mondod? - tapsikolt Mae vígan. - Szabad az út Leon Oswaldhoz.
- Van még valami. - mondta Sora és most már vigyorgott. - Tegnap nem Kalos
telefonált, hanem Layla apja. Elmondta, hogy Leon érez irántam valamit. Bevallotta
neki.
- Hű! - tátotta el a száját Mae. - A pasas valódi kerítő. Csak tudnám, miért nem a
lányának segít?
Sora tanácstalanul megrántotta a vállát.
A délutáni főpróba előtt Sora éppen bemelegített, amikor meglátta bejönni Leont.
Halvány mosolyt küldött felé, amit viszonzott.
- Szia. - köszönt a férfi kedvesen. - Kész vagy?
- Még pár perc. - nyújtózkodott Sora, majd feje fölött összefűzött karjain keresztül
Leonra nézett. - Hogy vagy?
- Remekül. - mosolygott, majd Sora füléhez hajolt. - Egész jól alakulnak a dolgaim.
A lány elvigyorodott.
- Komolyan? - fogta copfba a haját. - És mi, ha szabad érdeklődnöm.
- Hamarosan boldog ember leszek. Már csak négy hónap. - suttogta, miközben le
sem vette a szemét Soraról.
- Az jó. - igazította meg felsőjét a lány. - És pontosan...
- Kezdünk! - hallotta meg Kalos kiabálását a színpad elől. - Sora! Leon!
Sora kissé izgatottan állt be a kezdő pózba és szeme sarkából egyfolytában Leont
figyelte, aki hasonlóan cselekedett.
- Oké! Szünet! - tapsolt Kalos, miközben olvasni kezdte a forgatókönyvet.
Sora elterült a földön. Öt órája meg sem állt és még csak a felét vették át. Este hét
óra. Mae valószínűleg már elment Kennel. Elmosolyodott, amikor barátnője ideges
arcát látta maga előtt, aki elismételte magában, hogy Ken egyszer beszorult a metróba
és hogy az amerikai nagybátyja majdnem elütötte a traktorral.
- Hahó! - legyezett valaki felette és hamar rájött, ki a kéz tulajdonosa.
- Élek még! - nevetett a lány és őszintén csodálkozott, hogy az utóbbi időben milyen
jól kijönnek egymással. Kunonak talán mégis igaza volt.
- Én nem úgy látom. - mosolygott Leon. - Figyelj csak! Ha vége a próbának, akkor
van kedved eljönni velem enni valamit?
Sora ránézett. Ez most randi? Leon Oswald végre randira hívja?!
- Leon! - hallotta meg Kalos hangját, aki mellett egy fekete ruhás, idős úr állt.
- Fun tisztelendő úr! - döbbent le egy percre a férfi és felállt. - Üdvözlöm.
- Szervusz fiam. - fogta meg Leon vállát az atya. - Hogy vagy?
- Jól atyám, köszönöm. - mosolyodott el és megpróbálta levonszolni a papot, de az
nem igazán vette a lapot.
- Az esküvő miatt jöttem gyermekem. Hamilton kisasszony mondta, hogy itt vagy.
Lassan el kellene kezdenünk a lelki gyakorlatokat...
- Igen igen atyám. - bólogatott zavartan Leon és magán érezte a lány dühös szemeit.
Nem a szomorú és sírásra álló tekintetet, hanem a mérges pillantást, ami szinte
átütött fekete ingjén. - Majd beszélünk. Nekem most próbálnom kell.
- Isten áldjon fiam. - veregette meg Leon karját, majd levonult a lépcsőn.
Leon a lábán ingázott. Majd megfordult és nem csalódott. Sora szemei villámokat
szórtak.
- Szóval az a vacsora dolog... - próbálkozott, de a lány felhúzta az orrát.
- Elment az étvágyam.
Sora magán is meglepődött, hogy nem bőgte el magát. Úgy látszik, túljutott már
ezen a sírós szakaszon. Ha Leon Oswald mindig más kedvében van, akkor nem
ér meg neki ennyit. Éppen beleharapott volna az általa készített szendvicsbe,
amikor kopogtattak.
- Hát te? - kérdezte kissé flegmán, amikor Leon állt az ajtóban.
- Neked is jó estét. - kezdte a férfi.
- Hála neked, ez az estém el lett rontva. Szóval ha csak emiatt jöttél, ide akkor...
- Szeretném megmagyarázni ezt az esküvő dolgot...
- Nem vagyok rá kíváncsi. Elegem van ebből a hol utálom Laylat, hol szeretem
állapotból. Most pedig menj haza, mert éhes vagyok. - csapta be az ajtót, de
azonnal ki is nyitotta.
Leon az orrát fogta a tenyerei közé és mélyen lehajolt, miközben nyöszörgött.
- Jesszus Leon! Jól vagy? - fogta meg a férfi vállát, aki csak morgott.
- Azt hiszem eltört az orrom. - motyogta Leon mérgesen.
Takeshi próbált nem mosolyogni, amikor Sora beült Leonnal a taxi hátsó ülésére.
- Menjünk a kórházba! - kérte a lány idegesen, majd a férfi felé nyújtott még
egy zsebkendőt.
- Mi történt? - kérdezte az öreg taxis érdeklődve.
Sora tekintete találkozott a férfiével, aki fehér ronggyal az arcán dühösen nézett
a lányra. Nagyot sóhajtott.
- Majd elmondom.
- Nos? - érdeklődött Takeshi kíváncsian, miközben Leon a röntgenben volt. Sora
elhúzta a száját.
- Szóval...egy kicsit összekaptunk...és én...rácsaptam az ajtót. Hé! Ez nem vicces!
- nézett az öregre, aki hangosan felkacagott.
- Jaj Sora! - törölte le könnyeit a taxis. - Ha te nem lennél, ki kellene találni!
Sora értetlenül nézett rá.
- Már maga is ellenem van? - csapta össze a kezét a lány. - Ez szép.
- Sora. - kezdte az öreg. - Hallottál te már a szerelemről?
A lány csak bámult maga elé, majd bólintott.
- És tudod, hogy mit takar ez a szó? - folytatta Takeshi.
Sora újra megingatta a fejét.
- Akkor azt is tudnod kell, hogy a boldogságig vezető út nagyon hosszú és tele van
akadályokkal. De ha eléred és visszanézel azt gondolod, nahát ez sétagalopp volt.
Az élet bonyolult Sora. Nem esik minden azonnal az öledbe. - majd közelebb
hajolt. - De ha eléd esik, akkor vedd fel. Még ha többször is kell lehajolnod érte,
mert kicsúszik az ujjaid közül.
Leon leült Mae ágyára.
- Köszi, hogy itt alhatok. Már nem akarom felébreszteni Laylat. Küldtem neki egy
sms-t. - tapogatta meg leragasztott orrát a férfi.
- Nem örülök annak, hogy egy foglalt pasas alszik majd itt. - húzta el a száját Sora.
- De bűntudatom van, mert így elbántam veled. - és amikor a férfire nézett, elnevette
magát. - Bocsi, de...
Leon felhúzta a szemöldökét.
- Köszi szépen. Tulajdonképpen ezt neked köszönhetem. - húzódott mosolyra a
szája.
Sora megköszörülte a torkát.
- Már bocsánatot kértem. - mondta kissé haragosan. - Mit akarsz, mit tegyek?
- Csókolj meg! - jelentette ki Leon határozottan.
Sora azt hitte, viccel, de aztán meglátta a férfi tekintetét és elgyengült.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - hátrált egy lépést, amikor Leon felállt és felésétált.
- Szerintem meg az. Ez a minimum, ha már ebben a pólyában kell töltenem az estét.
Sora elérte a falat. Ahogy a férfi elélépett, hirtelen egy amerikai rajzfilm jutott eszébe,
amelyben egy egér-macska párharc alakulását kísérhették figyelemmel. Az egér
mindig kitolt a macskával. De olyan is volt, amikor az utóbbi nyert. Most is erre
hajlott ez a kis meccs.
- Szóval...-simított ki egy tincset a lány hajából.
Sora fejébe akaratlanul is befurakodott Takeshi és bölcs tanácsai. És ő most fel
fogja venni gondolta magában, amikor Leonnal csókban forrt össze. Még ha el is
kell ejtenie majd néhányszor.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
