*_Prológus_*

Egy 16 éves lány vagyok, a nevem Cynthia Mazaki. Jelenleg Magyarországon
élek a nagyimékkal. Sajnos az anyukámról és az apukámról nem tudok
semmit. Egyiptológusnak készülök, mert mindig is érdekelt Egyiptom és
világa. Na, de most inkább elkezdem a történetem.

Pont ma van az utolsó nap a suliban. Végre *_Vakáció_*! Örömmel mentem
haza. Vacsora után Nagyi beszélni akart velem. Amikor végeztünk a
kezembe adott egy borítékot.

Kinyitottam. Végigolvastam.

- Ezt a levelet az anyukádtól kaptad, aki Japánban él egy városban,
Dominoban. Még régen, úgy döntöttünk, hogy ha 16 éves leszel, elmondjuk
neked az igazságot. És szerintünk most jött el ez a nap. - Nagyi

Szinte ugyan ez volt a levélben + megkért rá anya, hogy ha van kedvem,
akkor mennyek el hozzá 3 hónapra, hogy jobban megismerjük egymást.

- Ide még az is van írva, hogy elmehetek hozzá, ha van kedvem. Ugye
elmehetek Nagyi? Mindig is el szerettem volna menni Japánba. - én

- Persze, hogy elmehetsz. -- Nagyi

Megnéztem a borítékot, hogy van-e benne még valami: 1 db. Repülõjegy
Japánba. Megnéztem, hogy mikor indul a gép. Július 20-án. De hisz az
pont holnap lesz.

- Van benne egy repülõjegy, ami holnapra szól, pont 12^00 órakor indul a
gép, és egy limuzin fog várni rám. Megyek csomagolni. - én

2 óra alatt végeztem a csomagolással, utána még ellenõriztem, hogy
minden meg van-e.

Elmentem zuhanyozni, aztán meg aludni. Úgy 1-kor sikerült elaludnom,
mert végig azon gondolkodtam, hogy milyen az anyukám és milyen lesz
Japánban. Azt hallottam Japánról, hogy ott nagyon népszerû a
párbajkártyázás. Megmakacsoltam magam, hogy majd az lesz az elsõ dolgom,
persze a beköltözés után, hogy veszek magamnak kártyákat. Másnap reggel
6-kor ébredtem föl. Mivel 45 perc alatt érek ki a repülõtérre, még
maradt kb. 3 órám. Lementem reggelizni. A reggelivel, úgy fél óra alatt
végeztem, és utána még fél órát tévéztem. Még maradt 2 órám. 1 óra alatt
elkészültem az öltözködéssel stb-vel. Még 1 órám maradt. Nagyon
izgultam. Ledõltem pihenni, de most sem tudtam aludni, így olvastam.
Lassan, nagyon lassan letelt a maradék 1 óra. Gyorsan elköszöntem
Nagyiéktól. Hívtam taxit és elindultam a reptérre. A reptéren még kb. 5
percet várakoztam, közben elmentem WC-re. Visszafelé nekemjött
véletlenül egy nõ. Felállt és bocsánatot kért.

- Te? -- ismeretlen nõ

- Igen? - én

- Kérlek, - aztán a nyakamba rakott egy nyakláncféleséget -- nagyon
vigyázz rá és ne mutasd meg senkinek! A nyaklánc képes megmutatni a
viselõjének a jövõt, de a többi ikon megváltoztathatja azt. Nekem
megmutatta, és benne voltál, mint a viselõje. Nagyon vigyázz rá! -- és
eltûnt a szemem elõl az ismeretlen.

Aztán bemondták, hogy 10 perc van a felszállásig. Gyorsan elfoglaltam a
gépen a helyemet és néhány perc múlva megkezdõdött a feszállás. Az utat
szinte végigaludtam, szerencsére. Néhány perc múlva leszállt a gép.
Megfogtam a csomagjaimat, és gyorsan megkerestem a limuzint, hamar meg
is találtam. A limuzinban ülve erre gondoltam:

- *Végre megismerhetem az anyukámat!*