4. The Heartless

Damien nagyon jól érezte magát újdonsült tisztségében, mikor kiszállt fényes, fekete limuzinjából a nagykövetség épülete előtt. Miután sikerült áthatolni a lelekes újságírók hadán, azonnal az irodája felé vette az irányt. „Jó napot, nagykövet úr” visszhangozta az öreg épület. Miután belépett becsukta a háta mögött a nehéz ajtót. Egy pillanatra lehunyta a szemét: áldott csend. Érezte, nincs egyedül.
Lily zöld szemei csak úgy világítottak éjfekete tincsei közül. Az asztalon ült, keresztbe tett lábbal és arca előtt egy fekete legyezővel.
-Elismerésem, ez gyorsan ment. –jegyezte meg
Damien átvágott  a szobán és leült az íróasztal mögé.
-Mióta vársz itt?- kérdezte szinte már szenvtelenül, és fellapozott egy köteg iratot.
-Csak röpke 3 órája.- felelt a hátát mutatva.

Nagy csend.
-Holnap Londonba utazom.- jelentette ki Lily hátának- A brit kormány nagy bált rendez, jelen lesz az egész angol elit, ott a helyem
Lily eltűnt az asztalról, hogy egy pillanattal később egy karosszékben tűnjön fel.
-Értem. Gondolom te leszel a díszvendég az angol sznobok között.- hangjában halvány gúny bujkált.
-Velem jössz?- engedte el a füle mellett Damien.
-Ha annyira akarod

***

Szép, bútorok, jó zene, rengeteg drága étel és London krémje: a bálon minden és mindenki ott volt aki számít. Az emberek élvezettel fecsegtek, táncoltak fogyott a bor és a wishkey. Az egyik hátsó szobában fojtott hangulatban nagy kártyaparti folyt. Egyszóval mindenki nagyon élvezte.
Lily viszont halálra unta magát. Az a sok piperkőc hajbókoló sznob… Inkább láthatatlan maradt és csent magának egy pohár bort. Egy erkélyajtó vörös függönye előtt álva szemlélte az embereket.
A vörösbort ízlelgetve a szeme sarkából Damient figyelte, aki egy rakás csodálója/talpnyalója gyűrűjében állt és felöltötte legszebb mosolyát. Nem egy nő is állt körülötte de ő észre sem vette őket. Mindig furcsa volt látni, hogy viselkedik emberek, idegenek között, olyankor annyira más volt. Lily élvezettel olvasott minden apró mozdulatában.
Pete és a felesége is ott volt valahol, a férfi tar koponyáját hamar megtalálta. Egy 40-es, szőkésbarna hajú kék szemű egyszerű ruhát viselő nővel beszélgetett éppen. A nő nem volt különösen szép, de volt benne valami ami kíváncsivá teszi az embert. Csinos kontyban hordta a haját amely kiemelte kecses nyakát. Mikor megpillantotta Damien felcsillant a szeme.
-Áá, szóval ő az új nagykövet, Damien Thorn. Valóban igaz hogy még csak 33 éves?- kérdezte Pete-től
-Igen Miss Reynolds. Szeretné ha bemutatnám önnek?
-Nagyon örülnék neki!
Pete odavezette Damienhez és bemutatta őket egymásnak.
-Damien a hölgy Kate Reynolds, híre riporternő a BBC-nél.
-Igazán örülök hogy megismerhetem.
Damien kezet csókolt a nőnek. Soha nem tett még ilyet, gondolta Lily. Mindig nagyon udvarias, a nőkkel különösen, de soha senkinek nem csókolt kezet. Ahogy egymásra néztek volt abban valami, amitől Lilynek borsódzott a háta. Ki ez a nő?
Közben elkezdtek táncolni. Ahogy kecsesen libbentek tova a parketten csak úgy vibrált körülöttük a levegő. Többen is őket figyelték.
Lily kezében kicsit megrepedt a borospohár.

***

Felhős, csillagtalan és bágyadt éjszaka volt. Csak a Telihold bukkant néha-néha elő. Lily a halvány holdfényben a sötét szoba padlóján térdelt. Markában tucatnyi apró üvegolyó csillant a kába fényben, majd lassan a padlóra szórta őket. Koppanva, pattogva szerte-szét gurultak, Lily csak meredt a sötétbe. „Az emberek mindig is féltek a sötétségtől, mert nem ismerik. És amit nem ismernek, attól félnek, majd később rémálmaikban köszön majd vissza. Végül az ismeretlen pusztulását kívánják és meg el is pusztítják azt”
Diablo békésen, farkát csóválva elősomfordált és kérdőn meredt a lányra. Aztán kedélyesen megnyalta a kezét és lefeküdt a lábai elé.
Damien megint éjszakába nyúlóan dolgozott az irodájában. Vagy talán már rég elaludt a lámpa pislákoló fényénél az asztalra hajtva a fejét. Csillogó kék szemei lehunyva. Milyen szép mikor arcára kiül a tökéletes, fáradt nyugalom. Álmában olyan végtelenül békés. Vajon miről álmodhat?
Lily azt remélte találkozhat még vele. Egyszer csak kitárul az ajtó és sötét alakja belép a holdfénybe.
Szinte mát ülve elaludt, mikor tényleg kinyílt az ajtó és feltűnt Damien. A homályos fénybe szemei csillagoknak tűntek.
Nem kapcsolt villanyt, egyenesen az ágyhoz ment és leült rá. Lily eltűnt majd mögötte bukkant fel. Kíváncsian meredt a férfi hátára.
-Olyan fáradt vagyok… dünnyögte Damien. Egy pillanattal később érezte hogy az apró, gyöngéd kezek lassan a vállára kúsztak. A masszírozás nagyon kellemes volt.
-Valóban olyan sok a munkád?- suttogta a fülébe a lány.
-Igen…- Damien testén jóleső bizsergés futott végig.- Holnap délelőtt interjút adok Kate Reynoldsnak. Azt mondta nagyon megdobná a műsora nézettségét egy ilyen „Jeles közéleti személyiség”.
Lily keze egy pillanatra megállt. Habozott.
-Miféle nő ez a Kate?- kérdezte végül.
-Független, nagyon szimpatikus és erős személyiségű. Van egy fia, Dean aki egyenesen csodálatosnak tart.
-Téged ki nem tart csodálatosnak?- suttogta lágyan
-Lily…
-Én mindig melletted leszek, történjék bármi.- susogta sejtelmesen. Orra hegye súrolta a férfi arcát. Damien úgy érezte, felforr a vére. Kellemes melegség járta át.
De mire hátranézett már egyedül volt.
Lily otthagyta őt Morpheus karjaiban.*

*Aki Morpheus karjaiban van, alszik