Ahogy a szobába léptek Chris máris kiabálni kezdet Angelikával: - Ezt hogy gondoltad? Angelika, aki eddig háttal állt a fiúnak megfordult. – Miről beszélsz? –Csak arról, hogy megszöktél apádtól, és ezekhez jöttél! Van róla fogalmad milyen következményekkel, járhat, ha ellent mondasz az apádnak? – kérdezte Chris. – Halkabban! Jó hogy nem mondod ki az apám nevét! Különben is gyűlölöm! – mondta Angelika. Chris furcsállva mégis örömmel nézet a lányra. Konokul elmosolyodott. –Aha! Szóval nem is tudják hogy Voldemort lánya vagy? – kérdezte a lányt. – Nem! De ha megtudnák, akkor se történne semmi! Nem megyek vissza többé apámhoz! – mondta Angelika. –Könyörgök Benedice…- kezdte Chris. – Ne merészelj így hívni! – mondta Angelika, miközben előrántotta a pálcáját, ami most a dühtől kékes szikrákat vetett. Chris megijedt Angelikát régóta ismeri de sohasem látta még ilyen dühösnek! A lány lassan uralma alá vonta a gyülöletet amit, halálfalói mivolta ellen érzet. Leeresztette a pálcáját, de a szemében még mindig ott lángolt a gyűlölet. Chris félve nézet bele Angelika kristály kék szemébe. –Kérlek, gyere vissza! Vagy ha nem jössz, akkor apám halott és legrosszabb esetben apád jön érted. – mondta Chris. – Nem Chris! Nem megyek vissza! Éltem az apámmal nem is keveset de rájöttem, hogy akit az apámnak nevezek az nem más, mint egy szörnyeteg, aki kéje kedve szerint gyilkolja az embereket. Sajnálom az apádat nagyon és téged is. – mondta a lány azzal leült az ágyára. - Mond csak! Te tényleg azt gondolod, hogy ezek itt tőrödnek veled? – kérdezte cinikusan Chris. Angelikát most már végképp elöntötte a méreg. Felállt és tiszta erejéből pofon vágta Christ. - Hogy van képed idejönni és a barátaim bizalmát megkérdőjelezni. Ki vagy te hogy becsméreld őket. Azt hiszed csak, azért mert utánam jöttél, hogy megmentsd apád szánalmas életét, még beleszólhatsz az életembe? Azt mondtad, azért jöttél ide, mert Derek helyet akarsz vigyázni rám. Hát köszönöm de abból nem kérek. - mondta Angelika. Tekintete az órára meredt, ami a szoba falán volt. Lassan éjfélre járt már. Angelika a szekrényéhez lépett és elő vette a köpenyét. Egyetlen köpenye volt. Gyönyörű hosszú kék köpeny volt, ami valamikor az anyjáé Eugéniáé volt, Angelika mindig büszkeséggel viselte. - Hova mész? – kérdezte Chris. – Semmi közöd hozzá! – mondta Angelika és kiviharzott a szobából. Végig ment a folyosón, ami kivezette a házból. Látta, hogy szembe jön vele Elyon. Barátnője furcsállva nézte, ahogy Angelika végig ment a folyosón. - Te hova mész? – kérdezte Elyon. – Csak Angyalfényhez! Ne aggódj most nem megszökni, megyek. – mondta mosolyogva Angelika. – Veszekedtél Chris-sel? – kérdezte Elyon. Angelika elfordította a fejét. – Elegem van abból, hogy mindenki irányítani akarja az életemet. Chris sem jött másért. – mondta Angelika. – Mit gondolsz te magadról? Ő csak segíteni akar neked. – kiáltotta Elyon. – Mi van veled! Eddig mindenben mellettem álltál. Most meg ellenem fordulsz? – kérdezte Angelika. Rosszul esett neki, hogy a legjobb barátnője nem igazán akart segíteni neki. Elyon-nak szinte nem is volt ideje válaszolni Angelika fogta magát és elvonult barátnője mellet. Kezdet már nagyon elege lenni abból, hogy mindenki jót akart neki. Eszébe jutott néhány emlék a gyermekkorából. Kiskorában csak az anyja volt mellette. A legelső kép, ami megjelent előtte az az volt mikor egyszer kiskorában anyjával futott az apja elől. A kis Angelika próbált lépést tartani az édesanyjával de nem nagyon tudott. Végül az anyja elrejtette őt egy biztos helyre. Voldemort váratlanul berontott a szobába. - Hol van hová rejtetted? - kérdezte Voldemort. - Nem engedem, hogy bántsd a lányomat! Ha kell az életem árán is, megvédem! – mondta Angelika anyja. – Valóban Eugénia! Azt hiszed, mert az anyja vagy nem ártok neked? – kérdezte Voldemort. - Könyörgök, ne bántsd őt még kislány! Különben is sosem fogod Halálfalónak nevelni. - mondta Eugénia. Voldemort nem válaszolt csak elővette a pálcáját majd így szólt: - Crucio. Angelika rejtekhelyéről látta, hogy anyja vonaglik a földön, mint aki görcsös rohamot kapott. Végül az apja abba hagyta az átkot. Majd kivonult a szobából. Angelika anyja szörnyen sírt. Miután úgy érezte tiszta a levegő Angelika előjött a rejtekhelyéről. Egyenesen anyjához rohant. –Mama? Mama jól vagy? – kérdezte a kislány. Anyja mikor meglátta maga mellet letörölte a könnyeit és átölelte a kislányt. – Jól vagyok kicsim! – mondta a lányának az asszony. Más alkalommal, barátaival játszott, éppen amikor éppen elrohant és apjával találta magát szembe, aki teljesen eltorzult arccal állt előtte a kislány nagyon megijedt. Megfordult és rohant, ahogy a lába bírta. Tudta, hogy az apja a sarkában van, és utol fogja érni. Sajnos hiába futott végül elkapták. Akarata ellenére elvitték valahova ahol furcsa jelet, rakta a kezére. Onnantól kezdve a kislány élete fenekestül felfordult. Azóta kettős életet él. Az egyik élete az Angelika Denem Voldemort Nagyúr és Eugénia Mckanzie lánya a másik élete egy bizonyos Benedicé nevű halálfaló nő volt, aki Voldemort Nagyúr jobb keze volt. Gyűlölte ezt az életét. Apja mindig arra kényszeríthette, hogy bántson másokat. Szerencsére Angelika tudott küzdeni az apja ellen. Pár éve mikor apja visszatért és Angelika kudarcot, valót egy küldetés után szörnyen megbüntette érte. - Miért nem voltál képes megölni legalább egy embert Benedicé? Olyan nagy kérés lenne a tőled? - kérdezte Voldemort. – Én nem leszek olyan hitvány gyilkos, mint te! –kiáltotta oda a lány apjának. Voldemort olyan dühös lett, hogy pofon vágta lányát. A lány elvesztette az egyensúlyát és elesett. Könnyet azonban nem ejtett nem akarta azt a kiváltságot megadni az apjának, hogy lássa sírni. Méltósággal felállt majd kiment a teremből. Angelika éppen éjfél előtt ért oda az istállóhoz ahol Csillagsugár és Angyalfény voltak. Angelika odament saját pegazusához, aki már türelmetlenül várta. – Már azt hittem el sem jössz! – mondta Angyalfény gondolatban a lányhoz. Angelika mosolygott a paripára jelezvén, hogy most tévedett a pegazus ismét. Az óra megütötte az éjfélt. Hatalmas fényesség keringett a karámba és körül vette Angyalfényt. Angelika nem ijedt, meg mert már kiskora óta ismerte ezt a jelenséget. Angyalfény alakja kezdett megváltozni. Kecses női testet kezdett ölteni, akinek szárnyai vannak. Hosszú hullámos barna haja volt és kék szeme. Hosszú kékesfehér ruhája gyöngéden illeszkedett a testére. Mikor a folyamat véget ért a lány fején egy furcsa fejék jelent meg. – szervusz Angelika! – köszöntette a lányt. – szervusz Cassidy! –üdvözölte Angelika a lányt. Majd mindent elfelejtve megölelte a védő angyalát. – Nagyon hiányoztál. – mondta Angelika. – Te is nekem! Azért is jöttem utánad meg aztán a védőangyalok szövetsége, leharapná a fejem, ha magadra hagynálak. – mondta Cassidy. Angelika elmosolyodott. Cassidy kiskora óta vigyázott a kislányra. Mikor anyja meghalt Angelika őt tartotta annak. Vele minden titkát megoszthatta. Ő volt a legjobb barátja. – Mond minden rendben? –- kérdezte Cassidy hiszen látta kis védencén, hogy valami nincs rendben. Angelika a fejét rázta. – Szinte sejtettem! Mesélj el mindent. – mondta Cassidy. Angelika elmondta angyalának miért kellet megszöknie és hogy került ide. Elmondta azt is hogy új barátai mennyire szeretik a régiek viszont mintha tartanának tölük. Cassidy ahogy hallgatta egyre jobban lett tanácstalan. Mikor Angelika elmondta, hogy Chris miket mondott Harry-re és barátaira Cassidy-nek minden világos lett. – Chris nem rég halálfaló lett! Tudja, hogy ki Harry! – mondta Cassidy a lánynak. – miért kicsoda? - kérdezte Angelika. Nem értette mi köze Harry-nek a halálfalókhoz. – Harry volt az, aki 16 éve megtörte apád erejét. Más néven a Kistúlélőkét is szokták hívni. - mondta Cassidy látva a lány kérdő arckifejezését. – Na ne! Azt ne mond, hogy egy egyéves kisfiú vette el apám erejét. Azt még én se veszem be. – mondta Angelika. – Pedig így igaz! Sőt Harry nem egyszer szembe nézet apáddal. – mondta Cassidy. Ekkor váratlanul Cassidy emberi alakja kezdett elhalványulni. Angelika tudta ez mit jelent. Cassidy hamarosan újra pegazus lesz, mert csak egy órán át lehet csak eredeti alakjában. Angelika tehetetlenül nézte, ahogy védőangyala ismét pegazussá változik. – Angelika menj! Nekem még el kell intéznem valamit. - mondta immár Angyalfény. Angelika megértette, amit a lány kért tőle így úgyis tett. Ahogy Angelika elhagyta a karámot Angyalfény a magasba szökkent és elrepült. Nem ment messzire csak éppen Harry szobájáig. Benézet és látta, hogy a fiú még ébren van. Azért, hogy valahogy jellezzen a fiúnak felnyerített. Ez hatásos is volt ugyanis Harry az ablak felé emelte a tekintetét. Zöld szemével belenézet a pegazus égszínkék szemébe, és egyből értette, mit akar mondani neki a pegazus. - Mi baj van Angyalfény? Történt Angelikával valami? - kérdezte gondolatban. – Nem! Csak valaki vár lent téged nem olyan messze innen! Csak kövess engem! Nem maradsz le ugye,- kérdezte Angyalfény. –persze hogy nem! Mutasd az utat. – mondta Harry. Angyalfény bólintott és elindult Harry gyorsan elővette a láthatatlanná tévő köpenyét és követte a paripát. Az azonban nagyon gyorsan repült. Harry távolról követte. Angyalfény tudta, hogy Angelika nagyon dühös lesz rá de, ezt meg kell tennie. Már régóta érezte, hogy hamarosan már nem tud vigyázni szeretett ki védencére. Valakire rá kell bíznia és abból, amit tegnap tett Harry megfelelő segítség lesz. Leért egy rétre összeszedte minden erejét és átalakult Cassidy-vé. Ott várta Harry-t. A fiú szerencsére még látott egy fényt, aminek segítségével megtalálta Cassydi-t. Mikor meglátta nagyon meglepődött, mert még látta, ahogyan a pegazusból lány lesz. Kicsit félt is, amikor közelebb ment. – Ne félj tőlem Harry! – mondta Cassidy. – Nem akarok gorombának tűnni, de ki vagy? – kérdezte Harry. – A nevem Cassidy. Angelika védőangyala vagyok! – mondta a lány. – miért akartál velem beszélni? –kérdezte Harry. – Azért hívtalak, ide hogy vigyázz Angelikára! Nagy szüksége van egy olyan barátra, mint te. Én már nem sokáig tudok rá vigyázni. Érzem, hogy valami történni fog hamarosan. Kérlek vigyázz majd rá! – mondta Cassidy majd ismét átalakult Angyalfénnyé. Harry mivel tudta hogy Cassidy nem más, mint Angyalfény szavát adta, hogy vigyázni fog Angelikára. Majd visszaindult azonban Angyalfény nem engedte, hogy gyalog menjen. Felkapta a fiút és elrepítette egészen a házig. Majd miután letette, megmondta a fiúnak, hogy Angelikának két nap múlva lesz a születésnapja. Harry szerencsére értette a célzást. Már ki is találta mit add Angelikának a születésnapjára.

***

- Nagyuram! Megtaláltuk a Potter gyerek és a barátainak rejtekhelyét. - mondta Elagro Voldemort-nak. – Jól van! Akkor két nap múlva indulunk és elhozzuk a lányomat onnan. Még mielőtt átáll az ellenségeimhez. Talán végre a Potter gyerekkel is végezhetek. - mondta Voldemort és diadalittasan fel kacagott. Elagro megértette a parancsot és már fel is, készítette a halálfalókat. Csak éppen az eset nehezére, hogy fia Angelika után ment, hogy visszahozza. Remélte a fiának nem esik bántódása. Nagyon rossz döntésnek tartotta, hogy Chris magától lett halálfaló hiába is ellenezte az apja. Miután felkészített mindenkit és ő maga is elkészült Voldemort vezetésével útnak indultak, hogy visszahozzák a Nagyúr lányát.