4. fejezet

Angyalfény és Csillagsugár

- Idióták! Idiótákkal vagyok körül véve! Képtelenek voltatok egy lányt elráncigálni ide hozzám? Nálatok még egy doxinak is több esze van!- kérdezte üvöltve Voldemort halálfalóitól. Csatlósai attól tartottak, hogy hamarosan vége az életüknek. – Nagy Uram a lányt a Potter gyerek és a barátai védték. Nem tehetünk semmit. – mondta az egyik csuklyás alak – Nem tehetek semmit? Nem tehettek semmit? Ez elég gyenge magyarázat Elagro. Ezt annak meséld be annak, aki hisz neked. Remélem tisztában vagy vele, hogy ha a lányom a másik oldalra áll át, akkor a rám nézve halálos veszély.- mondta Voldemort haragtól elvakultan. – Tudom Uram. Ígérem nagyúr, ez nem fordul elő többet! – mondta a férfi mély meghajlás közepette. – Azonban van egy nyom, amin talán elindulhatunk! Ugyanis leányod kedvenc állata és Elyon kisasszony kedvence szintén eltüntek. Minden sejtés szerint a gazdáikhoz igyekeznek. Ha követjük őket bizonyosan, megtaláljuk a helyet ahol Potterék rejtegetik őket. Akkor viszont lecsapunk rájuk. Ígérem Uram leányod még a születésnapja előtt, visszahozom. –Helyes! Viszont, ha meglelitek a helyet, akkor szóljatok nekem, így legalább végezhetek az egész bandával. - mondta Voldemort hencegő vigyorral a képén.

***

Korai hajnalpír színezte a házat ahol a hat fiatal élt. A napsugaraktól a ház szinte csakúgy ragyogott. A hatból négy fiatal kipihenten ébredt, ami után persze megbeszélték az este történteket. Mindenki lenn volt kivéve Angelikát, és Elyont de talán ez érthető is volt. Ron, Hermione és Ginny kikérdezték Harry-t arról mi minden történ éjszaka. - Várjál, azt mondod, hogy Malfoy azért jött, hogy Angelikát elvigye Voldemorthoz? – kérdezte Ginny Harry-t. – De hát mit akarhat attól a szegény lánytól? – kérdezte Ron. Harry csak a fejét tudta rázni jelezvén barátainak, hogy nem tudja a kérdésre a választ. Hosszasan tanakodtak, vajon miért üldözi barátjukat Voldemort. Végül a lépcsőről lépéseket hallottak. Angelika és Elyon jöttek le a lépcsőn. – Jó reggelt4-köszönték kórusba a lányok. – szervusztok! Hogy aludtatok? – kérdezte Hermione. – én remekül de Angelika nem tudom, hogy aludt. - mondta Elyon. – Én is jól aludtam. Köszönöm, hogy tegnap segítettek nekem. Tudom igazi barátok lettünk és rátok, majd mindig számíthatok. – mondta majd sírva fakadt. Ron oda ment hozzá és megvigasztalta. – Na jó én Csikócsőr hátán körül nézek, hátha vannak itt még halálfalók a környéken, ti pedig szerintem pihenjetek. - mondta Harry a többieknek. A többiek bólintottak főleg Ron aki, szerint a tegnapi harc annyira lefárasztotta, hogy egy szalma szálat sem tudott volna megemelni. A többiek erre csak a fejüket tudták rázni. – Harry várj egy kicsit! – kiáltott Angelika. – Mi a baj? - kérdezte a fiú. –Veled mehetnék? – kérdezte a lány. Harry elgondolkodott a dolgon. - Persze ha nem félsz a repüléstől. – mondta Harry. – Nem félek valamikor nekem is volt egy állatom, amivel repültem, csak mikor megszöktem, akkor ott kellet hagynom. – mondta Angelika szomorú arckifejezéssel. – Rendben akkor induljunk! –mondta Harry. Elindultak Csikócsőr lakhelye felé. Amikor oda értek Harry biztatta Angelikát, hogy hajoljon meg a hippogriff előtt, hogy elfogadja. Azonban amikor Angelika meg akart hajolni a hippogriff hajolt meg előbb. Harry furcsállta is a dolgot de azért biztonság kedvéért meghajolt és utána ment oda Csikócsőrhöz. Először Angelikát ültette fel majd ő is felszállt a lány elé. Ahogyan felszálltak Angelika kicsit megijedt, mert már régen volta az az idő, amikor repült. Angelika szorosan kapaszkodott a fiúba, mert félt, hogy leesik. Egy idő után persze már nem félt. Hirtelen Csikócsőr meglódult és gyorsabban repült. Angelika furcsa mód élvezte és nem ijedt meg. Mikor elhaladtak az erdő felett ahol előző éjjel Angelika álldogált csak lenéztek majd egymásra. Angelika bátorítóan fiúra mosolygót. Gyönyörű tájakon keresztül repültek nem is, vették észre az idő múlását. Végül hazafelé vették az irányt, mert gondolták a többiek, megint azt hiszik bajba, kerültek. Nagy nehezen haza értek persze nem valami külső ok miatt, hanem Csikócsőr nem igazán tudott szembe széllel repülni. - Mikor megérkeztek Hermione futott eléjük. – Harry, Angelika nem fogjátok elhinni mi történt. Két pegazus landolt az udvaron és nem akarnak elmenni. – Micsoda? Az nem lehet. Lehetetlen, hogy utánam jött volna. - mondta Angelika. Azzal leugrott csikócsőr hátáról és elrohant a kert felé. Harry, Hermione és a többiek, akik akkor értek oda utána rohantak. A kertben valóban ott állt két gyönyörű pegazus. Az egyik, amikor észrevette Angelikát hangosan felnyihogott. Angelika jól ismerte ezt a nyihogást. – Angyalfény? – kérdezte a lány majd közelebb ment. Mikor megismerte régen nem látott pegazusát megörült. –Angelika kisasszony! – mondta a szárnyas csoda ló gondolatban gazdájának. – Utánam jöttél? Azt hittem már soha többé nem látlak. – mondta Angelika a könnyeivel küzködve. Ekkor érkezet meg Elyon. –Csillagsugár! – kiáltotta. Harry és a többiek nem értették a dolgot, miért beszél ez a két lány a pegazusokhoz, ha azok nem is válaszolnak nekik. Ekkor Harry váratlanul hallott valamit. Valaki a nevét mondta nézet körbe nem látott semmit. Tekintette rámerészkedett Angelika Pegazusára a mélyen a szemébe nézet és így szólt hozzá gondolatban: - Üdvözöllek Harry Potter. Harry nagyon meglepődött. – Angelika ez, hogy lehet a pegazusod beszélt hozzám. – kérdezte a lánytól. – Ez azért van, mert ők így beszélnek nem csak veled, másokkal is. Angyalfény és Csillagsugár a mi paripáink. Mi neveltük őket kiskoruk óta. Gondolom, utánunk jöttek, mert nem bírták egyedül. – mondta Angelika. – Nem csak mi vagyunk itt! Velünk jött valaki, illetve rajtam. – mondta Angyalfény majd széttárta szárnyait. Ott egy fiú ült, aki akkor szállt le. Angelika pegazusa háta mögé nézett kicsit ijedten. A fiú, aki leszállt barna hajú kék szemű volt. – Chris? – kérdezte a lány. A fiú megfordult. – Angelika? – kérdezte. Angelika, amikor meglátta odarohant és megölelte. –Chris ők a barátaim. Ron, Hermione, Ginny, Harry Elyon-t pedig már ismered. Mindenki ő a barátom Chris Elagro. - mondta a lány. A többiek nagyon kedvesen köszöntötötték Chris-t. – Hogy, hogy utánam jöttél? – kérdezte Angelika. – Derek halála után kötelességemnek éreztem, hogy vigyázzak rád. – mondta Chris. – Chris ha van kedved, maradj velünk! Szerintem Angelika és Elyon is örülne, ha maradnál jól sejtem? – kérdezte Harry a lányoktól. Ők fejbólintással válaszoltak. –Köszönöm! – mondta Chris. Elindultak a ház felé, amikor Harry a homlokához kapott. Ginny-n kívül ezt senki nem vette észre. – Harry baj van? Már megint Voldemort? - kérdezte a fiútól. – Au! Igen de, most ahogy éreztem nagyon dühös! Ami azt illeti, van is egy tippem miért! – mondta Harry. Ginny próbált volna segíteni Harry-n de nem tudta mit tegyen. A kezét Harry homlokára tette. A hideg keze kicsit elnyomta az égető fájdalmat ami a fiút kínozta. – Ne izgulj egyszer majd eljön az a nap amikor ezeket már nem fogod érezni. – mondta mosolygósan a lány. – Tudom! Remélem minél előbb eljön majd az a nap. – felelte a fiú. –Addig is még próbálj meg kitartani mert nagyon jól tudod ,hogy a varázsvilág számára te vagy az egyetlen remény. – mondta a lány miközben a ház felé mentek. – Ez az ami a legjobban aggaszt! – felelte Harry. Angelika ekkor futott feléjük. Bevezette Angyalfényt és Csillagsugarat abba a karámba ahol Csikócsőr is aludt. A hippogriff szemmel láthatóan örült a társaságnak. Angelika meg ígérte Angyalfénynek, hogy majd ma éjjel még meglátogatja. –Angelika! – hangzott Chris hangja a ház felől. – megyek! – mondta Angelika majd elrohant.