3. fejezet   Élni minden áron   - Angelika ébren vagy?- kérdezte Elyon. Nagyon aggódott barátnőjéért, hiszen tudta, hogy ennyi gond és baj bőven ki tudta készíteni a lányt. Nemcsak az, hogy el kellet menekülnie otthonról, hanem az, hogy elvesztette Dereket. – Ébren vagyok! Mi a baj?- kérdezte Angelika. –Csak gondoltam beszélhetnénk arról, ami ma történt. - mondta Elyon. – Nézd, jól vagyok semmi bajom! Már átéltem egy-két ilyen esetet életemben és meg tanultam élni vele. – mondta Angelika. Szinte már kiabált barátnőjével. – Jól van, de remélem, tudod, ha bármi baj van, és valakivel szeretnél beszélni én, itt vagyok. - mondta Elyon majd elfordult és elaludt. Angelika hiába mondta egyátalán nem tette túl magát a dolgokon. Derek kiskora óta a barátja volt és mindig mellette állt. A barátság idővel Angelika részéről szerelemmé alakult. Ma viszont az, akit valaha apjának szólított ezt is elvette tőle. Ki kellet szabadulnia egy kicsit a házból ezért felkelt az ágyából. Felöltözött gyorsan majd hangtalanul kiosont a házból. Nem is nézte, merre megy csak egyet tudott, hogy így vagy úgy de követnie kell azt, amit a szíve súgott neki. Eközben Elyon észre vette, hogy Angelika nincs a szobában gyorsan elrohant és felkeltette Harry-t. – Elyon mi a baj?- kérdezte a fiú. – Angelika eltűnt a szobájából! – mondta a lány. – jól van, elmegyek és megkeresem, ha egy órán belül nem jönnénk, akkor keltsd fel a többieket és induljatok el a megkeresésünkre. - mondta Harry. Azzal elindult persze nem gyalog, hanem úgy gondolta, hogy jobb, ha az égből kutatja a lányt. Elindult oda ahol Csikócsőr volt elzárva. Tudta, hogy a hippogriff nehezen ismeri meg ezért meghajolt előtte és várt a válaszra. A lény csak egy enyhe fajbiccentést engedet meg magának. Harry odamerészkedett a hippogriffhez. – Szia Csikócsőr! Tudom, nem nagyon szeretsz éjszaka repülni de, egy lányt kell megkeresnünk, aki lehet, hogy bajban van. Elkísérsz ugye? – kérdezte Harry. A hippogriff válaszul rikoltott Harrynek. A fiú csak mosolyogni tudott. – Oké! Ezt igennek veszem! - mondta majd felült a lény hátára. Hosszú percekig, kereste a lányt. Végül egy vízesésnél találta meg nem messze az erdőtől. – Angelika! Hála istennek, hogy nem esett bajod. – mondta Harry amikor leszállt Csikócsőrről. Ám váratlanul megtorpant, mert látta, hogy a lány éppen egy szakadék peremén állt. – Angelika nem gondolod, hogy kicsit túl közel állsz a szakadék végéhez? Gyere, add a kezed, segítek!- mondta Harry azzal megragadta a lány kezét. – Engedj el. - kiáltott rá dühösen a lány. – Sajnálom! Csak segíteni akartam! – mondta Harry. – Az, ami ma történt azon senki nem tud segítetni. - mondta Angelika a könnyeivel küszködve. –elvesztettem egy barátomat. Végig kellet néznem, ahogyan megölik, és nekem tétlenül kellet néznem. Senki nem érti meg, hogy most mit érzek! Mindenki azt hiszi szegény lány biztosan nagyon nehéz, lehet neki, hiszen elvesztette az egyik legkedvesebb embert számára a világon, szánjuk meg és mondjunk neki hazugságokat. Valójában fogalmuk sincs, hogy milyen valakinek a halálát végig nézni és tudni, hogy az illető örökre elment. Dereket kiskorom óta ismertem. Most viszont azért halt meg, hogy engem megvédjen. Rajta kívül egyedül Elyon maradt meg nekem… - tovább nem tudott szegény beszélni, mert elkezdet zokogni. Harry oda ment hozzá. A lány már annyira zokogott, hogy tartani sem tudta magát. Harry a lány vállára tette a kezét. Angelika könnyektől csillogó szemmel nézet fel a fiúra. – Nézd én, tudom min mész most keresztül. Nekem a keresztapámat ölték meg a szemem láttára. Nekem is nagy fájdalmat jelentett alig tudtam feldolgozni. Szerencsére Ron és Hermione mellettem voltak és segítettek ezt átvészelni. Meg tudlak érteni, sírj csak nyugodtan, mert ilyenkor az nem szégyen! – mondta a fiú. Angelika Harry karjaiban kezdet sírni. Jó sok idő telt el mire a lány abba hagyta a sírást. Harry aggódni kezdet, hogy a többiek veszélyt érezve elindulnak őket megkeresni, mert az egy óra lejárt már rég. - Figyelj el kéne, indulnunk, mivel a többieknek azt mondtam, ha egy órán belül nem megyünk vissza, akkor jöjjenek utánunk. Lehet, hogy nem vagyok jó időérzékkel megáldva de, azt tudom, hogy régen elkéstünk. - mondta Harry a lánynak. Angelika bólintott jelezvén, hogy szerinte indulhatnak. Mikor Angelika megpróbált felállni a lábai összecsuklottak Harry felsegítette, mert látta, hogy a lány még mindig nagyon gyenge.  – nocsak kit látnak szemeim. Csak nem az én régi cimborámat Harry Pottert? - kérdezte egy hang Harryék háta mögül. Harry sajnos jól ismerte ezt a hangot szerencsére azonban nem Voldemort állt mögöttük, hanem Draco Malfoy aki körül volt véve halálfalókkal. – Nem is tudtam, hogy cimborák vagyunk Malfoy. Azt hittem utálsz engem az iskola óta. – mondta Harry kicsi gúnnyal a hangjában. Angelika viszont felismerte Malfoy-t és tudta, ha a fiú felismeri, akkor vége mindennek nemcsak apjához viszik, de új barátait is elveszti. –Igazság szerint nem miattad jöttem, hanem a lány miatt! – mondta Malfoy. –Mit akarsz tőle? – kérdezte Harry furcsállva. - Én semmit! Csak a Nagyúr beszélni akar vele! – mondta Malfoy. – Közöld Voldemort-tal, hogy ez a lány velem van és, hogy ne üsse bele az orrát az én ügyeimbe! Rendben? – kérdezte Harry kicsit mosolyogva. – Hogy merészeled kimondani minden idők legnagyobb mágusának a nevét? – kérdezte fennhangon Malfoy. – Dumbledore volt minden idők legnagyobb mágusa! Viszont ezt, ha emlékeim nem csalnak, akkor Voldemortnak is elmondtam. Méghozzá nem is egyszer – mondta Harry. Malfoy erre már pálcát ragadott és megtámadta Angelikát. Harry-nek még sikerült időben ellöknie a lányt a támadás irányából. Visszatámadt Malfoyra. A halálfalók azonban segítettek Malfoynak és együtt támadták Harryt. Végül, amikor már egy átok majdnem eltalálta Harryt egy láthatatlan pajzs került eléje, ami felfogta az átkot. A varázslat küldője Ron volt, akinek a nyomába Angelika, Hermione, Ginny, és Elyon volt. – Köszönöm! – mondta Harry. – Nincs mit! Ha jól látom mi többen, vagyunk, mint ti Malfoy! Úgyhogy takaródj innen! - mondta Malfoynak Ron. - Ezzel még semminek nincs vége!- mondta a szőke fiú majd társaival együtt hoppanált. Angelika megköszönte mindenkinek, hogy segítettek rajta és együtt indultak haza. Angelika, amikor hazaértek aludni tért de az álmai szörnyűségesek voltak mivel álmában újra és újra végig nézte, ahogyan megölik Dereket. Rémálmaitól rettegve miután egyszer felriadt nem mert vissza aludni. Álmatlanul forgolódott az ágyában.