9. rész
Zena 2004.11.07. 20:31
A Professzor elküldött minket aludni. Ha jól éreztem, akkor Kittyn kívül senki sem volt túlságosan oda Lanceért. De látszólag ez nem érdekelte a srácot.
Fáradtan dőltem le az ágyamra és próbáltam aludni… Nem sok sikerrel. Nem is az izgatottság, hanem egy más, fura érzés nem hagyott nyugodni… Nem tudtam volna megmondani, hogy mi volt az…
Végül néhány óra múlva sikerült elaludnom.
A reggel volt csak igazán szörnyű. Olyan volt, mintha egy percet sem aludtam volna. Az ébresztőórámat egy jól irányzott ütéssel kiiktattam és valószínűleg tovább is alszom, ha Jean nem jön be hozzám és ki nem tessékel az ágyból.
A reggel gyorsan eltelt. Az edzés ugyanolyan nehéz volt, mint eddig. Lance láthatóan élvezte Kitty társaságát, amit a lány viszonzott. Én részemről alig vártam, hogy kezdődjön a suli, mert végre el akartam dönteni, hogy mitévő legyek. A tegnapi szökési kísérletemről nem beszéltem senkinek. Szerintem a nagy kavarodásban észre sem vették, eszükbe sem jutott, hogy én mit kerestem odakint.
Az órák csigalassúsággal teltek. Eddig jó tanuló voltam, de most valahogy kisebb gondomat is nagyobban éreztem annál, hogy figyelnem kellene.
Kémián Pietro Maximoffal voltam egy csoportban. A múltkori találkozásunk óta nem voltam túl jó véleménnyel róla, de most mégis megpróbáltam valamiféle beszélgetést kezdeményezni.
- És ti mióta harcoltok egymás ellen?- kérdeztem, miközben a borszeszégő fölött próbáltam a kémcsőbe amorf ként „varázsolni”
- Mármint az x-ek és mi?
- Aha.
- Fogalmam sincs. Elég régóta ahhoz, hogy gyűlöljük egymást.
- Értem… És… mond csak… ha egyikőjük csatlakozni akarna hozzátok, mit tennétek?
Erre felnevetetett.
- Elvben elzavarnánk, de gyakorlatban lehet hogy mégse. Hiszen Robbancs is…
- Robbancs is X-men volt?
- Ahogy mondod. Amúgy szerintem már kész van az a bizonyos amorf kén…- mondta és a kémcsövemre mutatott, amit csak másodpercek választottak el a szétrobbanástól.
- Óh, tényleg –mondtam szórakozottan és gyorsan elvettem a borszeszégő lángjától és a tartójába tettem.
- Amúgy miért kérdezed?
- Hát… semmi különös… csak érdekelt…
Látszott rajta, hogy nem igazán hisz nekem, de nem kezdett el kérdezősködni.
Ekkor kicsöngettek. Elkezdett pakolni, majd fölállt és rámnézett.
- Amúgy nem túl gyakori jelenség az átállás. Az X-ek lenéznek minket, ezért nem igazán alacsonyodnak le a hozzánk hasonlókhoz. –ezután kiment.
Még sokáig néztem utána és eközben sok minden kavargott a fejemben. Érzések, gondolatok… Sok-sok furcsaság.
- Szia! Milyen volt a kémia?- kérdezte Kitty a folyosón.
- Szia… Hát egész jó. Csoportmunka volt.
- Az jó! Gyakran lehet valami helyes fiúval egy csoportba kerülni- mondta és rámkacsintott.
- Hát… én Pietroval voltam egy csoportban…- mondtam és látva Kitty gúnyos arckifejezését kissé elnevettem magam.
- Majd legközelebb- mondta bíztatóan.
- Ja… majd legközelebb.
Ezután ebéd következett. Néhány asztalnyira tőlünk ültek a Testvériség tagjai. Vagyis Pietro, Todd, Fred és Tabitha. Lance már közénk tartozott.
Egy idő után azon vettem észre magam, hogy egyfolytában Pietrot bámulom. Ezt ő is észrevette. Mikor rámnézett, gyorsan elkaptam pillantásomat és másfelé néztem.
- Mit bámultál úgy rajta?- kérdezte suttogva Kitty.
- Öhm… Semmit… Csak elbambultam…- mondtam és közben éreztem, hogy elvörösödök.
|