-Jó reggelt!- köszönt be korán reggel Kitty.

-Neked is!- ásítottam.

-Gyere gyorsan edzésre, aztán reggeli, aztán indulás!

-Oké...- mondtam álmosa, majd felkeltem.

Tíz perc múlva már mindenki az edzőterem előtt állt az egyenruhájában.

-Akkor indulás kölykök!- mondta szokásos hangszínén Logan. Vele tegnap este ismerkedtem meg vacsora után. Ő az X-ek edzője... Vagyis hát valami olyasmi...

Az edzés elég kemény volt és mivel képességemet –Vadóchoz hasonlóan- nem igazán tudtam gépek ellen használni... Így kénytelen voltam elugrálni a különböző támadások, lövedékek elől. Még szerencse, hogy benne vagyok az atlétika csapatban....

Edzés után indultunk a suliba. Jean elvitt Vadócot, Kittyt, Amarát és engem a Bayville gimihez. A többiek meg mentek Scottal.

Egész úton nagyon ideges voltam az öcsémmel való találkozás miatt...

Mikor megérkeztünk, kiszálltunk és mindenki indult a saját szekrénye, terme felé. Elbúcsúztam a többiektől és indultam a szekrényemhez, ahol tegnap találkoztam Pietroval. Most sikerült kinyitnom és elkezdtem kipakolni belőle a szükséges könyveket. Mikor becsuktam a szekrény ajtaját észrevettem, hogy valaki ott áll mellettem.

-Todd!- lepődtem meg.

-Amy... mi volt az az egész tegnap?

-Én... hát... tudod kiderült, hogy én is...

-Te is mutáns vagy?- döbbent le.

-Igen... Akárcsak te.

-De... és hogyhogy? Anyáék mit szóltak hozzá?

-Anyáék nem érdekelnek. Megszakítottam velük egyelőre a kapcsolatot.

-És akkor most hol laksz?

-A Xavier intézetben.

Erre Todd ledöbbent.

-Te... te csatlakoztál az X-ekhez?- kérdezte mérhetetlen undorral a hangjában.

-Igen- feleltem és próbáltam kifejezéstelen arcot vágni, de valójában közben már megint a sírás környékezett.

-Amy... de tudod, hogy az a csapat, ahol én vagyok az a...

-X-ek ellensége? Igen tudok róla... és- itt elcsuklott a hangom.

Ekkor hirtelen megszólalt a csngő.

-Bocsáss meg Todd... ezt majd később megbeszéljük.- mondtam és sietős léptekkel elindultam a terem felé. Most éreztem igazán, hogy mekkora hibát követtem el.