3. rész
Zena 2004.11.07. 20:27
Toddon kívül mindenki teljesen ledöbbent.
-De hát mégis hogyan? Nem is hasonlítotok egymásra...- mondta Pietro és közben alaposan végigmért tekintetével.
Egy kicsit kezdett elegem lenni ebből az egészből. Én csak Toddal akartam beszélni.
-Todd, én szeretnék beszélni veled.- mondtam.
-De én nem akarok beszélni veled.- mondta mérgesen, majd elugrált.
Én meg csak szomorúan álltam, a többiek meg néztek rám értetlenül. Nagyon szomorú voltam és ideges is.
Ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. A bőröm elkezdett égni mindenhol. Kezeimre néztem. Azok zöldes színűvé változtak. Iszonyú fájdalom öntötte el testemet. Szédülni kezdtem. Segélykérően a többiekre néztem. Először Kurt tért magához a csodálkozásból és odajött hozzám.
-Amy... Mi a baj?- kérdezte.
-Én... én nem tudom mi történik.. .a bőröm úgy ég... és én ezt nem értem... mi történik velem?
-Jean! Tudsz neki segíteni?- kérdezte Scott.
-Megpróbálok...
„Amy, Amy nyugodj meg... Nem lesz semmi baj... Mondd el részletesen mit érzel.”- hallottam Jean hangját a fejemben. Átfutott az agyamon, hogy hallucinálok, de most nem érdekelt.
„Jean... ez te vagy? Én nem értem mi történik... A bőröm ég és látod milyen lett? Jean... én félek.”
Ekkor a karomból valamilyen áttetsző anyag lövellt ki... Láttam, hogy a többiek próbálják elkerülni, hogy hozzájuk érjen. Ekkor azonban elsötétült minden.
Egy nagy fehér szobában ébredtem. Rajtam kívül nem volt ott senki. Karjaimon kötés volt. Fölkeltem. Még szédültem egy kicsit, de most nem érdekelt. Nem tudtam hol vagyok. Kimentem a helyiségből. Most egy folyosón találtam magam. Mivel karjaimon kötés volt, nem tudtam megállapítani, hogy még mindig zöldek-e... –valami tükröt akartam keresni...
-Amy, hát magadhoz tértél?- hallottam egy hangot a hátam mögül. Vadóc volt az a suliból.
-Vadóc, te mit keresel itt? Hol vagyok?- kérdeztem. Nagyon nem értettem már ezt az egészet.
-Figyelj Amy... Tudod... Á, ezt én nem tudom hogy elmondani... Gyere, majd a professzor mindent megmagyaráz.
-Professzor? Miféle professzor? Hol vagyok egyáltalán?
Nagyon féltem... Éreztem, hogy karjaimba visszatér az égő fájdalom.
|