Ivan felszolgálta a szokásos teát, majd helyet foglalt Kunoval szemben és
tekintetét a férfire emelte.
- Tudja Ivan, maga még fiatal, nincs huszonöt. Magának nincs családja,
nem tudhatja, milyen bonyolult dolog is a házasság intézménye. Szabályok,
kötöttségek. - kortyolt bele a főzetbe Kuno. - Gloria szép és kedves nő
volt, de szörnyen féltékeny.
- Már megbocsásson a pimasz beszólásomért Uram, de ebből a megtalált
gyerek incidensből arra kell következtetnem, hogy nem alaptalanul.
Kuno Ivanra nézett.
- Maga mindig kimondja, amit gondol. Ezt értékelem. - mondta bólogatva.
- De higgye el, ez volt az egyetlen alkalom. Gloria és én összevesztünk.
Nagyon. És én hat hónapra elköltöztem itthonról. Layla akkor már négy
éves volt, de szörnyen okos. Tudta, hogy valami baj van. Én ekkor
ismerkedtem meg Annaval. Lenyűgözően egyszerű teremtés volt. Egy kis
faluban lakott, csak néha járt fel a városba, vásárolni. Az utcán találkoztam
vele, elszakadt a szatyra és amit vásárolt, mind a járdán kötött ki. Annyira
jó volt vele, de amikor közölte, hogy terhes, megijedtem. Hiszen kibékültem
Gloriaval és nem akartam megint elveszteni. És most tessék. Itt van Sora,
aki ugyanolyan gyönyörű, mint Layla.
- Ez a sors fintora Uram. Nem lehet kiszámolni az élet mit és miért tesz.
- állt fel Ivan és a tálcára rakta az üres csészét. - És ha most megbocsát
Uram, akkor...
- Persze, persze, menjen csak! - intett Kuno. - Ne haragudjon, hogy így
feltartottam és a gondjaimmal traktáltam.
- Ez is a munkámhoz tartozik Uram. Soha nem felejtem el, hogy bízott az
apámban, aki csak dícsérte Önt. Az a legkevesebb, hogy meghálálom.
- majd fogta a tálcát és kivitte a konyhába.

Ken egyfolytában Maevel beszélt a hétfői táncelmélet előadás közben,
amit Sora egyáltalán nem bánt. Úgy látta, hogy ők valahogy jobban
megértik egymást és könnyebben megtalálják a közös hangot is. Lehasalt
a padra és behunyta a szemét. Egyfolytában az a csók járt a fejében, amit
Leonnal váltott az akadémia harmadik emeleti folyosóján. Még soha életében
nem volt olyan boldog, mint akkor. Csakhogy ha így folytatja, könnyen egy
háromszögbe kerülhet. Gondolataiból a mobilja zökkentett ki, amely rezegni
kezdett a zsebében.

Találkozzunk fél óra múlva az akadémia pincéjében! Leon.

Sora elrakta a telefont és visszahasalt a padra. Most már biztos, hogy a
hármas részese lesz.

Leon idegesen járkált fel-alá, miközben egyfolytában az ajtót bámulta.
- Mi lesz már? - suttogta, mire végre belépett Sora.
- Minek hívtál ide? - kérdezte értetlenül.
- Hol voltál eddig? Azt mondtam, harminc perc. - mondta a férfi keményen.
Sora megdörzsölte a homlokát.
- Én még nem ismerem ki magam annyira ebben az épületben, mint te.
Eltévedtem és kész. - rántott a vállán. - Szóval? Minek hívtál ide?
Leon válasz helyett azonban megcsókolta. Sora ismételten nem tudta, mihez
kezdjen, de végül ismét legnemesebb testrészére hallgatott. A szívére. Úgy
tíz perc múlva, mire szétváltak és lenyugodtak egy kicsit...
- Miért csinálod ezt velem? - kérdzte Sora, miközben még mindig a férfi
nyakát ölelte.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy én magam sem tudom. - szorította
magához a lányt, aki behunyta a szemét és hallgatta a férfi szapora szívét.
- De ezt nem akarom tovább! Layla nem ezt érdemli. Ő olyan rendes és
szép, okos lány. Mégsincs meg benne ez, ami miatt hozzád jobban
vonzódom. Nem tudom megmondani, hogy mi is ez, de...most megyek!
Sora azonban nem engedett.
- Maradjunk még így! Csak egy kicsit! - suttogta.
Leon elmosolyodott és újra magához ölelte a lányt.

- Képzeld! Képzeld! - tört be Mae a szobába izgatottan. - Képzeld!
Sora az ágyon fekve tanult.
- Mit? Mit? - kérdezte hangosan és becsukta a füzetet.
Mae eléhuppant az ágyra és megfogta a kezét.
- Az akadémia ezen a hétvégén akarta bemutatni a Szerelmem Jones című
darabot és az egyik mellékszereplő eltörte a lábát. Nem léphet fel, ez tuti!
A harmadikosok azzal vannak elfoglalva, hogy a végzősök bankettjét
szervezzék, a másodikosok Párizsban vannak gyakorlaton, mi maradtunk.
Közülünk választanak majd valakit a helyére.
Sora ugyanolyan izgatott lett.
- Ezt honnan tudod? - kérdezte érdeklődve.
- Ken mondta, amikor tegnap hazafelé jöttünk a moziból. De ez most nem
számít! - mondta gyorsan, miután Sora szeme elkerekedett.
Na, akkor neki semmi esélye.

Ettől függetlenül megjelent a pénteki gyakorlaton és bár remegett ettől az
órától, minden rendben ment. Leon nem szólt semmit a produkciójára, de
nem is nézett rá. Soranak ez egy kicsit rosszul esett, de ugyanakkor jól is
jött, hiszen így a feladatra koncentrált.

Még aznap délelőtt Kalos az irodájába hivatta Sorat, aki kicsit megszeppenve
állt meg az íróasztal előtt.
- Üdvözlöm Sora! - köszönt az igazgató mosolyogva.
- Valamit rosszul csináltam? - bukott ki a lányból, mire Kalos elmosolyodott.
- Nem, dehogy is, épp ellenkezőleg. Tudja, a hétvégi előadásból kiesett egy
szereplő és annak a megüresedett helyét szeretnénk pótolni. Mivel megnéztem
a felvételi pontjait, amelyeket az elődöntőben futott, majd megnéztem a döntős
pontjait és tisztán emlékszem a produkciójára is, azt az elhatározást hoztam,
hogy magával pótoljuk majd. Ezt csak megerősítette Leon Oswald is, aki
ugyancsak magát ajánlotta.
Sorat nem az lepte meg, hogy ő kapja a szerepet. Na jó, ez is, de az még
jobban, hogy Leon is őt javasolta.
- Nos? Lenne kedve hozzá? - zökkentette vissza Kalos a valóságba.
- Gyorsan döntsön, mert ma este próba és...
- Persze, örömmel. - vágta rá Sora boldogan.
Kalos is elmosolyodott.
- Akkor este.

Layla mosolyogva ült le az apja mellé, aki ebédelni hívta.
- Apa. - mondta komolyabban, amikor látta a férfi gondterhelt arcát.
Kuno megfogta a lány kezét.
- Layla Hamilton. Te maradtál csak nekem, kislányom és most...
- Beteg vagy? - kérdezte Layla ijedten, mire a férfi zavartan nevetett.
- Nem, nem vagyok az. De mondanom kell valamit, ami lehet, hogy meg
fog rázni.
Layla most már valóban izgulni kezdett.
- Biztosan emlékszel arra az időre, amikor én elköltöztem otthonról.
Layla bólintott.
- Igen, nem sokkal a születésnapom után történt. - mondta szomorúan.
Kuno folytatta.
- Nos, én akkor megismerkedtem egy nővel, akitől, mint később kiderült,
született egy lányom.
Layla dermedten nézett a férfire és elengedte a kezét.
- Tessék? - kérdezte nyomatékosan.
- Igen, igen. Tudom és nem vagyok rá büszke, de...vasárnap...találkoztam
vele.
Layla szemeiben düh villant.
- És ki az, ha szabad megtudnom? - fonta össze maga előtt a kezeit.
Kuno mély lélegzetet vett.
- Nem vagyok benne száz százalékig biztos, de azt hiszem, ő az. Te is
ismered. Sora Naegino. Layla, várj! - de már csak a lány hátát látta.

Layla értetlenül nézett Leonra.
- Engem meg sem kérdeztél, hogy én kit javasolok? Egyszerűen csak felküldted
Kaloshoz, hogy legyen ő! Ebbe én nem egyezem bele! Még ma beszélek
Kalossal, hogy cserélje le a lányt vagy én szállok ki a műsorból.
Leon óvatosan közeledett a lány felé.
- Figyelj már! Pár mozdulat az egész, kibírod! - azzal megsimogatta a lány
arcát. - Nyúzott vagy!
- Szörnyű napom volt és lesz is. - vette fel a táskáját. - Beszélnem kell apámmal!
Félbehagytunk egy történetet, amit szeretném, ha befejezne! - majd megcsókolta
Leont és az ajtó felé sietett. - Este ott vagyok a próbán!
- Óvatosan vezess! - kiáltott utána Leon, majd leült megtanulni a maradék
szerepét.

- Layla kisasszony! - nyitott ajtót Ivan. - Fáradjon be, kérem!
A lány dühösen a férfi kezébe nyomta a dzsekijét és a nappaliba rohant.
- Hol van apám? - kérdezte idegesen.
Ivan felakasztotta Layla kabátját.
- Tárgyaláson kisasszony! Este hét előtt biztosan nem végez. Sajnálom.
Layla ledobta a táskát és Ivan nyaka köré fonta a karjait, miközben
megcsókolta.
- Akkor van néhány óránk! - majd hagyta, hogy a férfi a kanapéra döntse.