Sora maga is elképedt azon, milyen hamar elrepült a hét. Már péntek volt, amikor is
elérkezett a lány által legjobban várt óra, a gyakorlat. A hatalmas terem, amelyben
rajta kívül még kilencen álldogáltak a tanárra várva, rengeteg modern berendezéssel
volt felszerelve, amely azt a célt szolgálta, hogy kitűnő táncosokat faragjon az arra
érdemes diákokból. Sora csodálkozva tekintett körbe, de arcára egyből ráfagyott az
undor, amikor meglátta, ki tartja majd a gyakorlati órákat.
- Ezt nem hiszem el. - suttogta összeszűkült szemekkel. - Ez a tapló! Bárkit, csak őt ne!
Leon kegyetlen profizmussal lépkedett a kis tízes felé, miközben felmérte a helyzetet és
gyorsan végigfutatta tekintetét a csoport tagjain.
- Előre közlöm! - hangja most kísértetiesen zengett a csendben és erre a terem akkusztikája
is rásegített. - Nálam nincs lazítás! Nincs hiszti, hogy hagyjuk már abba, mert itt fáj meg ott
zsibbad! Nem tűröm a hiányzást, egyetlen mulasztás miatt is meghúzom az illetőt, legyen
akárki és még a félévét sem adom meg! A csoport néma csendben, szinte remegve állt a fal
mellett.
- Világos? - kérdezte Leon, karjait széttárva, de amikor senki nem felelt, megismételte.
- Világos?
Mindenki egybehangzó igennel válaszolt.
- Remek. Akkor kezdjük egy kis elmélettel! - nézett végig a rémült társaságon és enyhén
gonosz mosoly suhant át az arcán.
A csoport remegve várta az első kérdést.
- Melyik az a lépés, amelyet kizárólag dupla forgás után léphetünk meg? Sora? - majd jeges
tekintetét a lány szemeibe fúrta. Sora csak állt és bambán nézett körbe. Mindenki őt figyelte,
nyugodtabb arccal, hogy nem ők kapták, ugyanakkor sajnálkozva, hogy Sora. Idegesen nézett
Maere, aki félve megrántotta a vállát és ujjaival mutatta, hogy ezt még nem is vették.
- Ezt még nem tanultuk...
- Hány szimpla forgást tehetünk a levegőben anélkül, hogy már túlzás és giccses lenne?Sora?
A lány nagyot sóhajtott és érezte, hogy szétfeszíti az ideg, de nem tehetett mást.
- Nem tudom. - válaszolta és úgy érezte, ez még a vizsgánál is rosszabb.
- Kinek kell először megkezdeni a sorlépést, ha többen vannak egy produkcióban?Sora?
A lány kezdett kijönni a béketűrésből. Mégis ökölbe szorította a kezét és...
- Nem tudom.
Leon elégedetten nézte a megalázott lányt.
- Szégyen gyalázat. - kezdte szinte suttogva. - Ez egy akadémia. Ahhoz, hogy itt tanulhass,
lennie kell egy általános műveltségnek a témával kapcsolatban. A dupla forgás után kizárólag
a Stone-lépést léphetjük, amelyet Albert Stoneról, neveztek el, aki először mutatta ezt be a
nagyérdemű előtt a los angelesi Táncverseny döntőjében, 1896-ban. Ötször foroghatunk anélkül,
hogy pontlevonást kapnánk giccses motívum miatt és mindig a sorban a legelső kezdi a
sorlépést. Mit gondolsz? - kiáltotta hirtelen, mire mindenki összerezzent. - Mi ez? A Moulin
Rouge?
Sora érezte, hogy a gombóc a torkában egyre nagyobb lesz.
- Nem. - bökte ki halkan.
- Remek. Legalább ezzel tisztában vagy. Most pedig menj ki a terem elé és gondolkozz el azon,
mit is keresel itt! - és amikor a lány nem mozdult, ismét elordította magát. - Gyerünk!
Most kiküldi? Az óráról? Mégis mit képzel ez magáról? Ki ő, hogy dirigálhat neki? Egy végzős
diák, semmi több! Mégis vett egy nagy levegőt és a sorból kiállva a kijárat felé kezdett sétálni.
Kezdetben lassan, majd egyre gyorsabban és végül egy hatalmas csattanás kíséretében
becsapta az ajtót, ami dörrenve hallatszott a csendben. Leon tekintetével
követte a lányt, egészen addig, amíg ki nem ment, aztán visszafordult a rémült csapathoz.
- Aki akadéskoskodik, mehet utána! - mondta, főleg Maenek címezve, aki már nyitotta volna a
száját. - És most gyerünk! Mindenki egy gerendához!

Sora csalódottan üldögélt a terem előtti szőnyegen. Hogy ez a Leon milyen szemét egy aljas dög!
Aztán ökölbe szorította a kezeit és felállt. Csak nem fogja teljesíteni ezek után a parancsait is?
Tehet neki egy szívességet. Azzal az öltözőbe ment, felkapta a táskáját és miután átvette a
ruháját, elővette a pénztárcáját és a büfében bevásárolt magának. Azután felment a szobájába,
elővett egy újságot, kinyitott egy zacskó földimogyorót és olvasgatni kezdett.

Mae délután négykor lépett be a szobájukba, hullafáradtan.
- Ez egy szadista! - dőlt le arccal a párnájába a lány. - Addig nem mehetett el senki, amíg nem
tudtuk tökéletesíteni a Stone-lépést. De ugyanakkor rendes is volt, mert három órával hamarabb
eljöhettünk.
Sora a saját ágyán üldögélt és most felkapta a fejét abból a könyvből, amit éppen olvasgatott.
- Igazad van. Tényleg rendes. Nekem be sem kellett mennem. - csapta az olvasnivalót a falhoz,
mire Mae felkönyökölt.
- Ne haragudj! - mondta őszintén a lány. - Tényleg szemétség, amit veled csinál. - aztán
hangjába kíváncsiság vegyült. - Miért ilyen, de csak veled?
Sora mérgesen húzta ki a fiókját.
- Mert jó táncos vagyok. - mondta a lány büszkén. - És ez nem tetszik neki. Meg a repülőtér,
meg a taxi meg még a jóég tudja, hogy mi!
Mae elmosolyodott, ami Soranak is feltűnt.
- Mi olyan vicces? - kérdezte kissé gonoszkodva.
A lány próbált komoly arcot vágni.
- Te szerelmes vagy Leonba.
Sora kapkodni kezdte a levegőt.
- Mi van? Én nem. Hova gondolsz? - legyintett és visszakuporodott.
Mae azonban nem tágított.
- De de! Állandóan róla beszélsz, hogy Leon így, meg Leon úgy! Te to-tá-li-san belezúgtál.
- nevetett és kitért a felé dobott párna elől.
- Hagyd abba! Még csak az hiányzik, hogy valaki meghallja! - intette le a hangosan nevető
lányt, aki azt kántálta, hogy Sora szereti Leont.
Mae felemelkedett és csodálkozó tekintettel nézett rá.
- Én csak húztalak, de te tényleg...
Sora leszegte a fejét.
- Nem vagyok belé szerelmes. De már így is pikkel rám. Képzeld, ha meghallanák ezt a
pletykát.
Mae bólintott.
- Bocs, ne haragudj! - rántott egyet a vállán.
Ekkor Ciara dugta be a fejét az ajtón.
- Sziasztok. Bocsi, hogy csak így betörök, de kopogtam és senki nem válaszolt, ugyanakkor
hallottam, hogy itt vagytok. - mosolygott. - Sora! Leon nagyon dühös, amiért eljöttél és most
látni akar!
Sora nagyot sóhajtott és felállt.
- Kívánj sok szerencsét! - majd Mae együttérző tekintetének kíséretében kiment a szobából.
- Te nem tudod, mi ez az ellentét Sora és Leon között? - kérdezte értetlenkedve Ciara, mire
Mae megcsóválta a fejét.

Sora belépett a terembe. Lassan a gerendához sétált és kezével végigsimított a tökéletesen
megmunkált tornaszeren. Majd körülnézett és amikor látta, hogy senki nincs benn, felmászott
a közel háromméter magas rúdra.
- Lássuk, mennyire rozsdáltam be! - nevetett, majd egy hátraszaltót ugrott és elegánsan
érkezett a közel tizenöt centiméter átmérőjű gerendára. Kezeit széttárta a levegőben, hogy
ellensúlyozzon, majd a magasba emelte őket és most egy oldalasan megtartott kézenállát
mutatott be. Aztán újra egyenesbe lendült, bár ezúttal a másik oldalon, háttal a bejáratnak.
Ezért nem is látta, hogy bejött valaki.
- Sora! - szólalt meg Leon.
A lány éppen egy mérlegállást próbált kitartani, amikor a hangra összerezzent és egyensúlyát
vesztve leesett a gerenda alatt elhelyezett szőnyegre. Leon ijedten futott a lányhoz.
- Nincs semmi bajod? - kérdezte, miközben letérdelt a szemeit nyitogató Sora mellé.
- Nincs. - nyögte a lány.
- Elég nagyot estél. - mondta kicsit aggódva a férfi. - Biztos jól vagy?
Sora Leon szemeibe nézett. Már megint az a furcsa hang, ami szálloda folyosóján. És miért
néz rá így? Ilyen kedvesen?
- Igen. - próbált meg felülni, de a férfi visszanyomta. - Hé!
- Így kevésbé vagy veszélyes. - vette vissza gúnyos hangját, mire a lány szigorúan nézett rá.
- Szabadna megtudnom, miért mentél el? Igazolatlan órát kellene kapnod...de nem fogsz.
- fejezte be flegmán.
Sora most megint nem értett semmit. Ő maga küldte ki és mégsem kap megrovást?
- Sora te nem érzed néha azt, hogy...
- Leon! - jelent meg egy lány az ajtóban.
A férfi és Sora is hang irányába fordult. Aztán mindketten felálltak.
- Layla. - kezdte a férfi kicsit idegesen. - Hát te?
- Végeztem és úgy gondoltam, ha te is, akkor hazamehetnénk. Én már alig állok a lábamon.
- mondta a lány és megszorította a táskája fülét. - Tehát?
Leon zavartan nézett Sorara, majd bólintott.
- Mehetünk. - mondta most már határozottabban és Sora legnagyobb meglepetésére kézen
fogva távoztak. Visszarogyott a szőnyegre, ahol az előbb feküdt. Leon Layla Hamilton
vőlegénye. De miért esik neki ez ilyen rosszul?

Miután ő is felment a szobába, Mae még ébren volt, pedig már elmúlt tíz is.
- Hol a francban voltál eddig? - kérdezte aggódva, de amikor látta a lány vörös szemeit,
lenyugodott. - Mi a baj? Kirúgott?
Sora leült az ágyra, majd mégis felállt és megölelte Maet, aki viszonozta. Éppen szólni akart,
amikor megérezte Sora rázkódását. Sír. Kirúgták? Leon tényleg megtette? Ez nem igaz! De
amikor megkapta a lány magyarázatát, erősebben ölelte magához.
- Szerelmes vagyok Leonba!