1. fejezet: Az új műsor


Már lassan egy hónapja annak hogy Sora és Leon előadták az Angyalok Táncát. Sora kezdte unni a semmittevést, Leonnal ellentétben. Sora addig-addig sipítozott, amíg Kalos meg nem gondolta magát; mivelhogy jobban sikerült az előadás mint gondolták volna ezért, a főnök úgy döntött, hogy mindenki megérdemel egy kis pihenést.
- Jólvan, ha mindenkit rá tudsz venni, akkor sok szerencsét!- mondta Kalos és leült a székére.
- Köszönöm főnök! Máris megyek edzeni! Egy-két óra múlva Sora az edzőteremben edz, Leon éppen arra jár.
- Hát te meg mit csinálsz?- kérdezett rá Leon.
- Ha nem vetted volna észre, edzek!- válaszolt Sora gúnyosan.
- De hát minek?- értetlenkedett a férfi.
- Az új előadásra. Rávettem a főnököt, hogy adjunk elő egy színdarabot.
- Micsoda?- Lépett be az ajtón Mia, Anna, May és Rosetta.
- Mindenki élvezi a pihenőt, csak te nem. De miért Sora?- kérdezte Rosetta. Mia gondolkozott, hogy mi legyen az új darab.
- Várjunk csak! Van egy remek ötletem!- pattant fel Mia.
- Mégis mi az?- kérdezte Layla, aki éppen most toppant be Yurival. A többiek meglepődtek, hogy Layla itt van.
- Akkor mond el mi az a remek ötlet.
- Hát az úgy, hogy, van hogy, úgy!- Mia idegeskedett, „lehet, hogy nem tetszik az ötlet”.
- Bökd már ki!- szólt rá Anna.
- Mit szólnátok a Démoni szívhez?
- Ez mi a csuda?- érdeklődött Sora.
- Ez nem a küzdelemről szól; hiszen tudom, hogy te nem szereted a harcokat. Ez egy gyönyörű szép szerelmi szálat takar magában. Van egy kis tündér, aki beleszeret egy démonba. A tündér azt hiszi a démon, nem szereti de, téved. Csak annyi a baki, hogy a démonnak el kell vennie feleségül egy másik démont. De a démon és a tündér szerelme egyre szenvedélyesebb, ezt észre veszi a démonhölgy, és mindenképpen próbálja távol tartani a tündért, de ez nem sikerül. Az esküvő napján a tündér és a démon elszöknek úgy, hogy senki nem veszi észre. Az esküvőn várják, hogy végre megjelenjen a démon. De nem jelenik meg. A démonhölgy utánuk küld egy egész sereget, hogy hozzák vissza a vőlegényét, és vessék tömlöcbe a tündért. A sereg megtalálta őket de a szerelme nem engedte, hogy bántsák őt. A démonhölgy fájdalmasan de elengedte kedvesét, mert látta hogy ő a tündér lányt szereti. Hát nem csodálatos?- hadarta el Mia.
- Mi lesz Leon?
- Hát?
- Belevágunk, vagy inkább még pihensz egy-két hónapot?
- Ezzel most mire céloztál?
- Leon miért kell mindig kérdésemre kérdéssel válaszolnod? Vagy ne talántán ilyen lusta disznó lennél?- Sora félbe szakítva a férfit, jól letolta.
- Sora ne csináld, megfájdul a fejem! Én éppen azt akartam mondani, hogy benne vagyok!
- Akkor jó, vállalod?
- Igen…… Hu ez meleg volt!- motyogta magában Leon.
- Szóltál?
- Nem.
- Hát akkor kezdjük már!!!
- Sora, tetszik az ötlet? – kérdezte aggódva Mia
- Remek.
- Mi lesz a szereposztással?- kérdezte May.
- Erről megfeledkeztem. Mindegy. Gyorsan menjünk a főnökhöz! Layla és Yurin kívül mindenki Kalos irodájába csődült.
- Mi ez a nagy zsivaj?- kérdezte.
- A szereposztást szeretnénk jóváhagyatni- szólt Sora. Kalos rábólintott.
- A tündérhercegnőt Sora játssza. A démonherceget Leon; a démonhölgyet May…
Layla-ék nem várták meg a szereposztást hisz úgyis tudják, hogy a főszerepet Sora és Leon kapja. Layla éppen szállt be a kocsiba; mivel Yuri felajánlotta hogy haza viszi.
- Layla kisasszony várj! Miért nem vártad meg a?- Sora lihegve futott Layla után.
- Tudom. Úgyis tiéd meg Leoné a szerep.
- Amúgy miért jöttél vissza?
- Már nem is jöhetek ide? Megnézni az új sztárt.
- Bocsáss meg Layla, hogy így letámadtalak!
- Ha meg bocsátasz, mi most elmegyünk- ezzel beszállt a kocsiba. A lányt egy kicsit megbántotta.
Már javában folyt az edzés, amikor Sora meg szédült egy kicsit, és leesett a trapézról; de Leon utána ugrott és elkapta. A hálóba estek; a francia fiú volt alul, Sora pedig felül.
- Köszi szépen, de miért ugrottál utánam?- értetlenkedett Sora - Így is-úgy is puhára estem volna.
- Legalább nem sérültél meg.
- Te féltettél?
- Azt nem úgy mondanám, inkább aggódtam. Sora nagyon kedvesen nézett a fiúra.
- Ne nézz így!
- Miért ne nézzek így rád? Mi nem tetszik neked már megint ebben?
- Jól van, féltettelek. Most boldog vagy?- durcizott Leon.
- Leon!- Sora kedvesen szólt. Lassan odahajolt hozzá, és megcsókolta. A fiú viszonozta a csókot. Pár-perc elteltével Marion nyit be. A szerelmes pár még mindig csókolózott, az ajtónyílásra hagyták abba, és tolta el magától Leont.
- Sziasztok! hogy halad az edzés?- kérdezte a lány Johnival a fején. Marion észre vette, hogy Leon és Sora egymást nézik.
- Mi történt itt?
- Leestünk a trapézról- nevetett Sora. Marion és Johni vakarta a fejét, hogy lehet, ez hogy; a „nagy” Leon Oswald leesik a trapézról, ráadásul Sorával nevet együtt? „Ezek között biztos van valami” – gondolta Marion-„Inkább nem szólok senkinek”.
- Hát akkor minden jót! Ezzel Marion kiment az edzőteremből. Sora és Leon felálltak hogy visszamenjenek a trapézra gyakorolni. Az égbolt szürkülni kezdett; este fele van már de, a szerelmespár még mindig edz.
- Itt az ideje hogy abba hagyjuk a gyakorlást!- szólt Leon Sora-ra. Mentek ki az edzőteremből, de az ajtó előtt megálltak. Leon megcsókolta Sorát szenvedélyesen, s a lány visszacsókolta.
- Ez most mit jelent? Akkor most mi van köztünk? Végül is szeretjük egymást, vagy nem?
- Ez buta kérdés volt.
- Igen. Az volt.
- De most ne törődjünk ezzel csak az érzéseink számítanak.
Adtak egymásnak egy jó éjt puszit és egy „szeretlek”-kel váltak el; ezután mindenki ment a szállására. Sora jókedvűen lépett a szobájába és ez nem kerülte el Fantom figyelmét.
- Veled meg mi történt?
- Hát nem látod? Boldog vagyok. Sora felkapta a szellemet és körbe-körbe forgott vele.
- Azt lááááttoomm!!!!!!! Eressz el, kérlek!- visított fantom.
- Rendben te akartad. Ezzel eleresztette és repült, amíg az ajtó üveg fel nem fogta.
- A nyilas fényesebben ragyog, mint valaha, de a kétkedés köde közelít. A skorpióval ugyan ez van- jósolta a pici perverz szerzet.
- Ez mit jelent Fantom? Miért kell mindig rébuszokban beszélned!! Kérlek legalább erre válaszolj!
- Rendben van, ha már ilyen szépen kéred. Lehet hogy most minden szépnek tűnik, de valaki mindig közbeszól!
- Milyen problémák? Azonnal mondd el!
- Ezt én sem tudom. Nem akarsz menni zuhanyozni?
- Ugye tudod hogy az életeddel játszol?
- Nyugi van csak vicceltem. Ez nem igazság! De azért nem mész?
- Kidobjalak? Miért kell mindig a fontos dolgokról elterelned a szót a zuhanyzásra.
- Mert nekem is kell egy kis boldogság!!!
- Azért nem kéne túlzásba esned!
- De mért csak azt mondtam menj el zuhanyozni nem pedig azt hogy gyere hozzám!
- Na most már elég!! Repülsz!!!!!!!!!!!!!!!