Higgy!
Higgy varázsos önmagadban,
szárnyalj szélnél szabadabban,
jeges télen higgy a nyárban,
esőben a szivárványban.
Higyj ha nem hisz benne senki
ha jobb volna elfeledni,
régi napok szép emlékét
nyári alkony piros fényét.
Hinni kell, ha összetörnek
gonosz lelkek meggyötörnek,
ha átkoznak gonosz nyelvek
nem szeretnek, nem ismernek,
mert ha nem hisz többé senki,
álmainkat elfeledni,
a csodákat eltemetni
jaj az ember kénytelen.
Nem lesz többé semmi sem.
Hamvába hal a varázslat,
táltos dobon sosem szállhat,
szárnya törik a tündérnek,
sírból a halottak kélnek,
csontkarmukat feléd nyújtják.
nincs segítség, nincs biztonság.
Mitől csak a hited védett,
csontdémonok, hideg rémek,
világodat elözönlik,
halálodat így köszöntik.
Rabszolgája lész a holtnak,
búcsút inthetsz napnak, holdnak,
örökláncok leigáznak,
ha a mesék nem vigyáznak.
szállj a szélnél magasabban.
csókold meg az öreg holdat,
távoltartja ő a holtat.
világok kapuját őrzi
míg ősregéit meséli.
Mert a mesék, csodás álmok
megfojtják azt ami álnok
Hinnem kell hát a mesékben,
minden éjjel megidézem
vén sámánok szellemét.
tanulom az őszenét.
Mert ha egyszer elfeledjük,
világunkat eltemetjük
legyőznek az árnylidércek
gyermekeid éjjel félnek,
ha meséid nem védik meg
világlátó szép szemük.
holttá válik életük.
Ellenálltam
Ellenálltam, én próbáltam.
De nem tudtam még, hogy
Mire vállalkozok.
Hívót csalogatva kedveskedd.
Az erőm a végét járta.
Egyre csak hívót
Csábított semmi
Sem volt elég neki.
Végül megadtam magam
Ő átölelt beburkolva rám borult.
Lelkem mélyére hatol kiragadva onnét.
Mindent, ami még szép és jó.
Hogy mit művelt velem.
Azt leírni lehetetlen.
De már tudom, hogy
Neki ellenállni hasztalan
.
Ő végül mindent meg kap.
Ő ki világok és emberek meg rontója.
Ő a ki elrekedte lelkem magához csábítva.
De már tudom, hogy mindig is velem volt.
Csak várt, hogy eljöjjön az idő.
Hogy ki ő? Még mindig nem ismersz rá?
Hát néz magadba mélyen. Veled is ott van.
Minden hol ott van, csak nyisd ki a szemed!
AJÁNLOM AZ OLDALT
