Váratlan vendég

Mielõtt kinyitottam a szemem, elmondtam egy imát, hogy ne megint Yami Bakurába ütközzek, azonban félelmem alaptalannak bizonyult. A földön egy hosszú barna hajú, zöld szemû lány ült, hátát dörzsölgetve.

- Bocsi. Véletlen volt. Nem figyeltem oda. – kértem tõle bocsánatot, miután gyorsan talpra álltam. – Segítek felállni.

- Köszi. – válaszolta és megfogta a felé nyújtott kezemet. Abban a pillanatban hirtelen minden elsötétült és teljesen lebénultam. Meg akartam mozdulni, de a testem nem engedelmeskedett az akaratomnak. Csak álltam a sötétben, majd megszólalt egy hang. De ez a hang teljesen más volt, mint az elõzõek.

- A végzet csillaga felragyogott! – mondta. Még fel sem tudtam eszmélni a mondatból, már újra tiszta volt a kép, és Atem állt elõttem. Már eléggé ki lehetett készülve ettõl a sok furcsaságtól.

- Jól vagy? - kérdezte tõlem.

- Persze, csodásan, de hová lett az a lány? – mire kimondtam a kérdést, már meg is pillantottam a választ. A csajszi kiütve feküdt a földön.

- Lehetne még ennél is rosszabb? – kérdeztem dühösen választ nem várva. – Na és most mi legyen?

- Csak nem hagyhatjuk itt.

- Akkor nincs más hátra, elvisszük hozzánk.

- Rendben.

Két oldalról közre fogtuk a csajt, és elindultunk vissza.

- Egyébként mi történt? – kérdezte Atem. Kívülrõl elég hülyén nézhettünk ki.

- Hirtelen minden elsötétült, és megszólalt egy hang. De nem a fejemben.

- És mit mondott az a hang?

- Azt, hogy A végzet csillaga felragyogott!

- Ez elég durván hangzik.

- Szerintem is -_-„, de ez várható volt. Atem nem szól semmit, csak mélyet sóhajtott. Az út hátralévõ része némaságba burkolózott. Atem gondolataiba merülve lépdelt a lány jobb oldalán. Én pedig a másikon. Amikor megpillantottam a házat nagyon örültem, hogy végre nem kell tovább elviselnem ezt a szótlanságot. Amint beléptünk a szobába megláttam a többieket, akik a szendvicseket majszolták addig, amíg meg nem pillantottak minket.

- Mi történt? – kérdezte Yugi.

- És ki ez a lány?- tette fel a kérdést Bakura.

- Nem tudjuk, hogy ki õ. – válaszoltam Bakura kérdésére. – És fogalmam sincs, hogy pontosan mi történt.

Lefektettem a lányt a kanapéra, és figyeltem, hogy mikor ébred föl. Mindenki néma csendben -_-’’ .Na de jó. Aztán pár perc múlva elkezdett ébredezni az új „vendégünk”.

- Hol vagyok? – kérdezte egy kicsit kómásan. – És mi történt?

- A mostani tartózkodási helyed, Yume út 7. ha mond ez neked valamit. És, hogy mi történt, arra én is kíváncsi vagyok. – válaszoltam kimerítõen. – Bakura hozol egy pohár vizet?

- Persze, egy pillanat.

Megvártuk, amíg Bakura idehozza a vizet, addig mindenki (még mindig) néma csendben ült (Atem esetében állt) a helyén. Majd kisvártatva megjelent Bakura egy pohár vízzel a kezében, amit egyenesen a lánynak nyújtott.

- Köszönöm. – mondta miközben megbabonázva nézte Bakurát. Baku is furi volt, mintha még életében nem látott volna lányt. A románcnak végül én vetettem véget azzal, hogy meglöktem a lány, hogy ébredjen már fel és vegye el a vizet, ha már Bakura idehozta. A csajszit, mintha hipnotizálásból ébresztettem volna. Majd mire ráeszmélt, hogy mindenki õt lesi gyorsan elvette a vizet, és zavartan belekortyolt.

- Nos, akkor megbeszélhetnénk, hogy mi is történt. Amikor megérintetted a kezem, minden elsötétült, és megszólalt egy hang a fejemben.

- Már megint! Ez ne igaz. – fakadt ki.

- Mi az, hogy már megint? Gyakran történik veled ilyesmi?

- Igen. Elég gyakran. Bár mostanában egyre ritkábban.

- Van különleges képességed?

- Aham. Meg tudom jósolni a közeljövõt, de nem mindig, és ha veszélyben vagyok, akkor automatikusan aktiválódik egy védõpajzs körém, de sajna ezeken még van mit csiszolni.

- Õõõõ…izé…értem. Vagyis mégsem. Embereknek is lehet különleges képességük?

- Persze. Miért? Te nem ember vagy?

- Izé…de persze, hogy az vagyok, de az én esetem orvosi XD tehát nem mindennapi.

- Ja az más. Egyébként Ai-nak hívnak.

- Én Yumiko vagyok.

- Az én nevem Bakura. – mutatkozott be tesókám egy angyali mosoly kíséretében.

- Engem Yugi-nak hívnak.

- Én pedig Téa vagyok.

- Huh. Ugye nem baj, ha nem tudom mindenki nevét elsõre megjegyezni?

- Persze, hogy nem. – válaszoltam.

- És ki az a srác ott az ablaknál? Mert ha jól emléxem, akkor õ is veled volt, amikor neked rohantam.

- Ja õ Atem.

- Úgy nézem, õ sem egyszerû eset.

- Jól látod.

- Egyébként te és Bakura testvérek vagytok. Igaz?

- Ja. Ikertestvérek.

- Komoly?

- Ahan.

- De jó neked. És fúú ez a ház sem semmi. – mondta, miután körbenézett a nappaliban.

- Köszi. Egyébként hol laksz?

- A város másik végében -_-’’

- Ehh az nem rossz. Akkor sajna nem tudunk hazakísérni. Úgyhogy hajlandó lennél itt maradni?

- Ugyan. Nem akarlak ezzel terhelni. Szerintem a szüleid sem engednék meg.

- A szüleim nincsenek itthon. Szal azt csinálok amit csak akarok.

- Hát…akkor, ha nem baj maradok.

- Végül is minél több annál jobb…vagyis minél többen, vagyunk, annál jobb. HEHE. – nyögtem be egy hülye mondatot.

- Lehetne egy bizalmas kérdésem 4 szem közt? – kérdezte Ai tõlem.

- Persze. – mondtam, és kisétáltunk a folyosóra.

- Nos,… csak arról lenne szó, hogy…izé.

- Hogy Bakurának van-e barátnõje?

- Ezt meg hogy találtad ki?

- Nem tom ráéreztem. Egyébként tudtommal nincs. – ahogy kimondtam a nincs szót Ai-t mintha, kicserélték volna. Szinte ugrándozott örömében.

- Akkor most már csak egy kérdésem lenne. Hogy hol van a fürdõszoba.

- Itt van rögtön a folyosó végén jobbra az uccsó ajtó. Bent találsz törölközõt, és tiszta hálóinget is, ha kell.

- Köcce.

- Szív! – mondtam, és visszamentem a többiekhez. – Bakura gyere egy kicsit.

- Megyek.

- Tetszik neked Ai eltaláltam?

- Ezt meg mibõl gondolod?

- Még hogy mibõl bazmeg jobban bámultad õt, mint én Atemet.

- Õõõ…tényleg…ehh…izé *pirul*

- Emléxel még, hogy mit mondtál nekem, amikor legutóbb négyszemközt beszélgettünk?

- Õõõ…igen…dee…

- Hát akkor meg? Mondd meg Ai-nak, hogy mi érzel. Még mielõtt lecsap rá valaki más.

- Miért? Nincs pasija?

- Sztem nincs.

- Ez most komoly?! Jupíííí!! Vagyis ehhm.

- HEHE. Nah megyek vissza a többiekhez.

Újra a nappaliban:

- Ti nem vagytok éhesek? – kérdeztem tõlük.

- Nem.

- Ja persze, hiszen megettétek a szendvicseket. Mind1 csinálok valami kaját.

Kimentem a konyhába és megpróbáltam valami ehetõt kreálni. Tejbegríz. Király. Remélem, nem égetem le, mint a múltkor XD. Végül is nagy nehezen elkezdetem a fõzõcskét. A tej melegedését figyelve hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, mintha valaki figyelne. Megijedtem azt hittem, hogy valaki rám akar támadni. Azonban amikor hátranéztem, megláttam Atemet. A falnak dõlve, karba tett kézzel nézte, ahogy bénázok.

- Megijesztettél.

- Bocsi. Nem direkt volt. Csak olyan jó nézni téged.

- *pirul* Izé...

Atem elmosolyodott, odalépett hozzám és átölelt. Ez már nagyon hiányzott nekem. Egy meghitt és csöndes perc után én szólaltam meg elõször.

- Mi lesz, ha elkaptad Yami Bakurát? – kérdeztem, magam sem tudom, hogy miért. Atem egy kicsit meglepõdött a kérdés hallatán, de amikor megpillantotta a könnycseppet a szememben, válaszolt.

- Még nem tudom.

- Visszamész a Holtak Birodalmába?

- Nem. Nem fogok visszamenni oda. – mondta és letörölte a könnyeimet. – Ott minden túl tökéletes. Nem érzed a nap melegét, a hûs vizet, a forró homokot a sivatagban. Nincs éjszaka, és senki sem csinál semmit. Minden pillanat éveknek tûnik. És nincs veled más, csak a lelkedben tátongó üresség, hogy valamit nem rendeztél el. Hisz mindenkit csak úgy otthagytál.

- Ilyen szörnyû lenne az élet a halál után.

- Igen. Sajnos.

- Akkor csak az a fontos, hogy szeretlek. – suttogtam a fülébe.

- Én is szeretlek.

Ekkor azonban ismerõs sistergõ hang ütötte meg a fülemet. Kifutott a tej, és ráfolyt a gáztûzhelyre. A rohadt életbe! Gondoltam magamban és Atem ölelésébõl kibújva gyorsan takarékra csavartam a gázt megállítva a lábasból ömlõ tejáradatot.

- Atem. Elõre figyelmeztetlek, hogy ne vegyél feleségül, csak akkor, ha bírod a szar kaját XD

- Nem hiszem, hogy olyan rosszul fõzöl.

- Hát....

- Itt maradhatok veled?

- Õõõ persze, de miért szeretnél velem lenni, amikor ott a társaság a nappaliban.

-2 ok miatt. Az elsõ, mert veled akarok lenni. A másik meg az, hogy Téa teljesen rám akaszkodott. Csak akkor bírom lerázni, ha veled vagyok.

- A rohadt ribanc. Kinyírjam?

- Ehh szerintem nem szükséges. Úgy is csak egy darabig viselem el. Ha nem hagyja abba, akkor megmondom neki, hogy szálljon le rólam.

- Csak ezt minél hamarabb mondd meg neki, mert esküszöm, hogy megölöm.

- Rendi. Ha legközelebb rám száll, akkor lekoptatom.

- Okés. – mondtam és ismét rákoncentráltam a tejbegrízre, azonban éppen hogy beleszórtam a grízt, valami szõrös dolog hozzáért a lábamhoz. Lenéztem és megpillantottam Ramszeszt, a cicámat.

- Látom megtámadott egy vadállat. – mondta Atem mosolyogva.

- Ja… Éhes. – jelentettem ki. És már ki is vettem a hûtõbõl a konzervkaját. Majd belelöktem egy jó adagot a tányérjába. Azonnal rávetette magát. Mintha nem lenne így is épp elég kövér -_-„ én pedig, nehogy még egy konyhai bakim legyen. Gyorsan elkezdtem kavargatni a tejbegríznek még alig nevezhetõ izét, ami szép lassan kezdett sûrûsödni.

- Nem valami bizalomgerjesztõ. - szólaltam meg. – De végül is mind egy, hogy hogyan néz ki. Én fogom megenni XD.

Mikor úgy láttam, hogy ehetõ állapotban van, levettem a gázról és kiöntöttem volna egy tányérra, de csak volna, mert túl sok lett, és elõ kellett vennem még egy tálat.

- A francba. Ennyit nem tudok megenni és már a macska is dugig van.

- Majd megeszem én. – mondta Atem.

- Izé…sztem nem jó ötlet.

- Miért ne lenne.

- Oké, de saját felelõsségre. Várj! Elõször megkóstolom én.

Lenyaltam a fakanalat. Annyira nem is sikerült szarul. Gondoltam magamban.

- Ugye, hogy nem olyan rossz. – mondta Atem az elégedett arcomat látva.

- Na jó elismerem, hogy ez most messze átlagon felül hozzám képest, de nem garantálom, hogy ízleni fog.

- Ugyan. Amikor eltévedtem a sivatagban skorpiót, meg gyíkot ettem, hogy ne haljak éhen.

- Õõõõ…jó étvágyat. – mondtam döbbenten.

- Köszi. – válaszolt vigyorogva. Leült a székre és minden félelem nélkül megkóstolta. – Hmmm. Nagyon finom.

- Ehh tényleg?

- Igen. Szerintem nagyon jó.

- Köszi.

Vagy tényleg ízlik neki, vagy csak nem akar megbántani. Gondoltam magamban. És én is nekiláttam az evésnek. Atem gyorsabban végzett vele, mint én. Pedig rekord gyorsasággal szoktam kajálni. A két tányért belelöktem a mosogatógépbe. És visszamentünk a nappaliba. Bakura és Ai TV-ztek. Yugi meg Téát oktatta, hogy melyik kártya mire való. Téának persze gyorsan elterelõdött a figyelme, amint meglátta Atemet. Rámosolygott. Aztán találkozott a tekintetünk. Azonnal ráfagyott a mosoly a pofájára. Nem is csodálom. A többiek is ijedten pislogtak, amikor megláttak, én pedig gyilkos tekintetbõl mosolygósra váltottam.

- Mi az? – kérdeztem. – Már csúnyán se lehet nézni?

- Õõõ…de. Persze, hogy lehet, csak egy kicsit meglepõdtünk.

- Ja értem. – mondtam, majd rápillantottam a faliórára hajnali 2! – Tudjátok, hogy mennyi az idõ?

- Nem. Miért? Mennyi? – kérdezte Bakura.

- Hajnali 2!

- Akkor, menni kéne aludni. – mondta Yugi.

- Ja.

- Öhm. Én hol aludjak? – kérdezte Ai. A mázlista. Õ már hálóingben volt.

- Bakura mellett van egy szabad szoba. Az jó lesz?

- Persze!

- Akkor ezt megbeszéltük. Enyém az egyik fürdõszoba!

- Hé ez nem ér! – kiáltotta Bakura utánam, de én már rég felrohantam az emeletre, egyenesen a fürdõszobát célozva meg. A többiek rohantak fel az emeletre, de én már a kilincset fogtam.

- 4 fürdõszoba van a házban! Csak meg tudtok egyezni.

- Micsoda? 4 fürdõtök van?

- Ja. – válaszoltam és becsuktam magam után az ajtót.

A zuhany alatt állva elgondolkoztam. Mit jelenthet a végzet csillaga? Miért olyan ellenséges velem Yami Bakura? Miért futottam össze Ai-val? Rave miért követi Yami Bakurát? Ki lehet a démon bennem? Vajon meg tudom-e érteni valaha is Atemet, ha még a múltjáról is alig tudok valamit? És miért nem tudom elfelejteni azokat a szörnyû emlékeket? Ez a sok kérdés. Miért nem teszek valamit, hogy megkapjam rá a válaszokat? Miért? Miért? Miért?

A következõ részben Yumiko elhatározza, hogy végleg hátat fordít múltja sötét árnyékainak, ám a véletlenek felszínre hozzák a szörnyû emlékeket. Azt, hogy mit érez, csak azok érezhetik át, akik változni és felejteni akarnak…