Míg a legtöbb telenovellasztár már gyerekkorában közel kerül a tévéhez, addig te csak négy éve élsz a sorozatok bűvkörében. Mesélnél a kezdetről?
Egyszerű családban nőttem fel, az édesapám buszvezetőként dolgozik. A szüleim számára tehát teljesen természetes volt, hogy én is valamilyen tisztességes polgári foglalkozást választok. Asztalosnak tanultam, és 21 éves koromig ezt a szakmát is űztem. De a színészkedés mindig is nagyon érdekelt. Arról álmodoztam, hogy egyszer én is híres leszek.
És aztán jelentkeztél egy válogatásra?
Nem. Elkezdtem magam képezni. Színjátszókörbe jártam, és beszédórákat vettem. A szüleimnek pedig folyton arról panaszkodtam, hogy nem szeretem a szakmám. Erre édesapám azt tanácsolta, hogy legyek én is buszvezető. Amire azonnal igent mondtam, mert apu már 11 éves koromban megtanított vezetni, és imádtam, imádom azokat az autókat. Három évig dolgoztam Buenos Airesben a 71-es járaton. Érdekes volt egésznap a várost járni, folyamatosan új arcokkal
találkozni, de az álmom csak nem hagyott nyugodni.
És 2002-ben végre rád mosolygott a szerencse, és szerepet kaptál.
Igen a Resistire - Mindörökké Júlia, nálunk a Hálózat tévén látható (a szerk.) - című sorozathoz kerestek szereplőket. Ekkor persze csak egy mellékszerepet kaptam, de 2004-ben a Bátor Juan atyában már én játszottam Lautarót. Hihetetlen volt, hogy azokkal az emberekkel, például Facundo Aranaval dolgozhattam együtt, akiket előtte csak a tévében láttam. Ezután pedig jött a Csacska angyal főszerepe, többet nem is kívánhatnék ilyen rövid idő alatt.
Milyen érzés volt egy gyerekeknek, fiataloknak szóló sorozatot készíteni?
Nagy kihívás, hiszen életem első főszerepe, tehát a karrierem szempontjából rendkívül fontos. Ugyanakkor nagyon nagy felelősség is, mivel a gyerekeknek példát kell mutatni. Imádom, amikor az utcán a kicsik utánam kiabálnak: Don Minimo, azaz kicsi gróf, tudod, ahogy Floricienta hív a sorozatban.
Ha már Flornál tartunk, beszéljünk egy kicsit róla. Milyen, mint kolléga?
Nagyszerű színész és rendkívül szórakoztató egyéniség, fáradhatatlan, nagyon jó ember, mindig mindenkihez van egy kedves szava. Örülök, hogy életem első nagyobb megmérettetésénél egy ilyen kolléga áll mellettem.
Van példaképed?
Konkrétan nincs, de vannak színészek, akiket nagyon tisztelek, külföldiek közül például Anthony Hopkins játéka varázsol el a legjobban. Argentínában pedig Ricardo Darin szakmaiságával tudok a leginkább azonosulni.

A retrodobos

Los poketeres, ez annak az együttesnek a neve, ahol Fabio di Tomaso
szabad idejében dobol. A zenekar retrorockzenét játszik, és nagyon
népszerű a fiatalok körében. Sok meghívásnak tesznek eleget. A Csacska angyal Maximója, ha nem forgat és nem dobol, akkor szívesen jár a barátaival moziba vagy színházba.