Tokio Hotel – „Őrültek vagyunk!”

Régóta nem volt ekkora sikere egy német tini bandának sem. Az ikrek Bill és Tom már néhány éve a zenének szentelte önmagát. Tom 7 éves kora óta gitározik, Bill pedig 11 éves kora óta dalokat ír. Egyik fellépésükön találkoztak Gustav Schäferrel (dobos) és Georg Listinggel (basszista) és együtt megalapították a Devilish-t. Debütáló albumok nem hozta meg a várt sikert és eldöntötték, hogy újra neki mennek.

2005-ben kiadták első lemezét a Tokio Hotel, a ’Schrei’ (Scream) és a siker váratlan volt, a fura énekes, Bill Kaulitz, által vezetett gyerekek, hatalmas rajongó táborra tettek szert. Először saját országukban, és most már egész Európa szerte.

A második album már Portugáliában kapható, a Zimmer 483 (Room 483). Hasonlóan honfitársaikhoz, a Rammsteinhez, a Tokio Hotel Németországban énekel… De nagyon szerettek volna szélesebb közönséget is meghódítani, ezért kiadták a Scream-et, az első angol nyelvű lemezüket.

PM: Hogy vagytok?

BILL: Nagyon jól! Épp most jelent meg a másik albumunk, a Scream.

PM: Mi a következő cél?

TOM: Most látnunk kell ennek az eredményét és egy világ körüli turnéra menni. A legjobb része a munkánknak, mikor élőben játszhatunk.

PM: Hol költitek el a pénzeteket?

GEORG: Mint azok a fiúk, akik szeretik a zenét, új hangszereket szoktunk venni.

BILL: Igen, gitárokat stb.

PM: Mi van az ékszerekkel?

TOM: Semmi. Az ékszereink kb. 5 euróba kerülnek (mindenki nevetJ)

PM: Van barátnőtök?

TOM: Nincs!

BILL: Egyikünknek sincs barátnője.

GEORG: Nincs időnk rá.

TOM: Nyilvánvaló, hogy most a zenével kell foglalkoznunk de ha egy nap szerelmesek leszünk, akkor valószínű össze tudjuk majd egyeztetni a munkát a szerelemmel.

PM: Milyen az életetek a turnén?

BILL: Nagyon fárasztó, de nagyon vicces is. Mikor turnézunk, az azt jelenti, hogy minden nap színpadon vagyunk.

TOM: De, különben is mi mind őrültek vagyunk! (nevetnekJ)

GEORG: Ez így igaz!

PM: Volt már rossz fellépésetek?

TOM: Néha, a dolgok nem úgy mennek, ahogy reméltük. Csináltunk már jó showkat és rossz showkat.

BILL: Néha, elrontom a dalok sorrendjét. De ettől eltekintve attól ami történhet, mindig befejezzük a showkat.

PM: Jellemezzétek a zenéteket. Miből születik?

BILL: Nem szeretnénk jellemezni. Nem akarjuk beskatulyázni.

TOM: Mi vagyunk a Tokio Hotel, német zenét csinálunk.

GEORG: Pontosan! (Imádom Georg egy két szavas benyögéseit, mert annyira benne van az igazság!! XD)

PM: Ok! Ha a dalaitok állat volna…

TOM: Panda lenne! (nevetnekJ)

GEORG: Istenem, egy panda! Elismerésem, mert ez az első alkalom, hogy ilyet kérdeznek tőlünk. Talán mondanunk kéne egy veszélyesebb állatot de az sem lenne túl meggyőző. Szerintem mi néhány állat keveréke vagyunk.

PM: Vannak olyan napok amikor elegetek van mindenből?

BILL: Nyilvánvalóan, vannak napok, amikor nagyon fáradtnak érezzük magunkat és semmit sem akarunk csinálni.

TOM: Szerencsére, ilyenkor pihenünk és meglátogatjuk a szüleinket. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor ágyba akarunk maradni, kivéve Gustavot.

GUSTAV: Általában én reggel 8-kor reggelizem, és délbe ebédelek. Így tudom élvezni a napot.

GEORG: Másrészről, annyit próbálunk aludni amennyit csak lehetséges. Kimászunk a hűtőhöz, hogy együnk valamit aztán vissza az ágyba. Ilyen a tökéletes nap. (nevetJ)

PM: Miben rejlett a Schrei album egyik dalának, a Rette mich-nek (Rescue Me) sikere?

BILL: Ez egy nagyon bensőséged dal a Tokio Hotel első albumáról. Arról a pillanatokról mesél, mikor nagyon egyedül érezzük magunkat és a dolgok amiket legjobban akarunk és, hogy valaki mentsen meg minket. Ez egy szerelmes dal.

PM: A dalaitok szomorúak?

MINDENKI EGYSZERRE: Nem!

TOM: Vannak vidám dalaink és van olyan dalunk is amely a szülők szétválásáról szól.

PM: A siker amit elértetek, megváltoztatott titeket?

BILL: Szerintem nem. Természetesen gyorsabban nőttünk fel mint a többi korunkbeli de, a barátaink és a szüleink véleménye szerint nem változtunk. Ha ez bekövetkezne, megvárnánk, hogy először ők mondják meg nekünk.

PM: Bill, mit szeretnél mondani azoknak az embereknek akik furcsának gondolnak téged?

BILL: Semmit. Ez jó, hogy vannak emberek akik azt gondolják, hogy furcsa vagyok. Habár, én is ezt gondolom néhány személyről. Jól érzem magam így.

PM: Megosztanál velünk néhány sminkelési titkot?

BILL: Addig kell próbálkoznod, amíg megtalálod a hozzád legjobban illő színt. Én rendszerint feketét használok.

PM: Vonzódtok az olyan lányokhoz akik piercinget és tetoválást viselnek?

TOM: Igen, szerintem ez nagyszerű mert nekem is van egy piercingem. Ha nem lenne, akkor gondolom, nem tetszenének az ilyen lányok.

BILL: Király. Nem tudom, hogy a lányoknak kell-e vagy sem piercing vagy tetoválás.

GUSTAV: Jobban szeretem a tipikus derék tetoválás nélküli lányokat.

PM: Mikor színpadon vagytok, az emberek dobálnak fel dolgokat a színpadra?

GEORG: Igen!

TOM: Plüss macikat…

GEORG: Fehérneműeket

BILL: Macikat, kézi bilincseket, posztereket…

TOM: Ez egy kedves és aranyos módja, hogy elmondják mennyire becsülik a munkánkat.