Mikor leértek már szinte mindenki ott volt a kastélyból. Még mindig egymást ölelték, mikor az idegen démon előtt megálltak, akit Sawada szórakoztatott, de a fekete sárkányon látszott, hogy mindjárt darabokra szedi a bohókás démont, aki beszélt neki. Már éppen le akarta állítani Sawadát, amikor észre vette, hogy megérkezett Sesshomaru és Kagome. Végig nézett a mikon, aki mint mindig most is káprázatos látványt nyújtott. Halványan elmosolyodott, de a mosoly azonnal el is tűnt az arcáról, mikor meglátta, hogy Sesshomaru a lányt öleli. Eszébe jutott egy eset, amikor még kicsik voltak és ő itt volt. Akkor bedobta Sesshomarut a tóba, viszont Kagome meg őt lökte be. A kicsi miko elsétált Sesshomaruval, faképnél hagyva őt. Az arca megfeszült az emléktől. De azt is tudta hogy előnye van a youkaival szemben, mert a démon még soha nem vallotta be az érzéseit a lánynak.

- Üdvözöllek, Yarita! Rég láttalak.- mondta közömbösen Kagome.- Miért jöttél?- tért rögtön a lényegre.

A démonnak derékig érő fekete haja volt. Szintén fekete szemei, miben ridegség tükröződött. Egy sötétkék kimono volt rajta, amit egy fekete- fehér övvel kötött meg. Ugyan úgy vértet hordott, mint Sesshomaru. Jóképű volt. Izmos, és edzett.

- Én is örülök neked, Kagome.- mondta enyhe gúnnyal a hangjában a démon.- Látom ugyan olyan vagy mint régen. Nem változtál semmit. Most sem szereted a kertelést és a mellé beszélést.- mosolyodott el halványan.- És gondolom, most sem szereted, ha bókolnak neked, így nem teszem, pedig tudnék mit mondani.
- Így van.- bólintott komoly arccal a lány.- Úgyhogy légy szíves azt mond hogy miért jöttél.
- Ahogy akarod.- hajolt meg színpadiasan.- Két oka van a látogatásomnak.- kezdte.- Az egyik, hogy hallottam, hogy visszatértél. És látni akartalak.
- Jó. Láttál.- mondta hidegen a lány, ami emlékeztette a démont, Sesshomaru viselkedésére.- Mi másik?- kérdezte türelmetlenül.
- A másik...- nézett Sesshomarura, és gúnyosan elmoslyodott.- Meg akarom kérni a kezedet!
- Miii?- döbbent le mindenki.
- Hú azt a...- vigyorgott Sawada.- Te nagyon hülye vagy.- mondta Yaritának.- Nem hiszem, hogy elhagyná Sesshomarut miattad. Még miattam se tette meg, pedig megjegyzem én, jobban nézek ki nálad.- vigyorgott, de hirtelen kiütötték.
- Pofa be kölyök!- mondta mérgesen majd ismét a mikora nézett.- Nos Kagome, meg akarom kérni a kezed.

Mindenki csak nézett, hol Yaritára, hol a Sesshomaru- Kagome párosra. Mint az várható volt, Sesshomaru elvette a kezét Kagome derekáról, és hidegen nézett riválisa szemébe. Belül viszont majd felemésztette a féltékenység. A mellette álló mikora nézett, és hirtelen kétségbeesés járta át. Kagome szeme egy pillanatra megrebbent, majd újra teljesen közömbössé váltak vonásai. Sesshomaru azt hitte a lány vissza, fogja rögtön utasítani, de láthatólag fontolgatta az ajánlatot. Inuyasha aggódva nézett hol a mikora, hol a bátyjára. Tudta, hogy most a testvére további élete függ ettől a választástól. De azt is tudta, hogy Yarita jóképű volt, izmos, és nagyon erős. Bármelyik nő szívesen lett volna a felesége. Bár azzal is tisztában volt, hogy Sesshomaru még így is jobban nézett ki, és férfiasabb volt, de még soha nem mondta Kagomének hogy, szereti, és ez hátrány. Ám amikor a miko arcára nézett, rögtön megnyugodott. A lány arcára egy gúnyos mosoly kúszott fel.

- Igen?- kérdezte gúnyosan.- És miért kellene elfogadnom?- közeledett a sárkány felé.
- Mert sokkal többet tudok neked adni, mint ez a szerencsétlen.- nézett megvetően Sesshomarura.
- És honnan tudod, hogy nekem kell az, amit te tudsz nekem nyújtani?- közeledett még mindig.
- Ugyan. Minden nőnek kellene.- mondta nagyképűen.
- Hahaha...- nevetett fel a miko.- Persze kellene. De csak addig, amíg nem találkoztak Sesshomaruval.
- Lehet, hogy minden nő Sesshomaru kegyét keresi, de ez a szeerencsétlen még csak ki sem tudja mondani, amit érez. - mondta lenézően.- Lehet, hogy nem is érzi, csak jót tesz a büszkeségének, hogy Te vagy vele. Ez biztos. Élvezi és tetszik neki, hogy egy őrjítő istennő van vele. Kiéli a vágyait, de nem érez többet. Mond, csak hányszor tesz magáévá egy nap? És legalább te is élvezed? Én sokkal többet tudok neked nyújtani. Próbáld ki, cica.- mosolygott és karjaiba vonta a lányt.

Ha Sesshomaru eddig ideges volt, akkor most egyenesen megőrült. Már azok a szavak is sértették, amiket a démon mondott, de amikor Kagomét átölelte az már végleg betett nála. Szemei vörösen kezdtek izzani, és már éppen neki akart menni a mikot ölelő sárkánynak, de Inuyasha mellé állt, és karjánál fogva visszarántotta.

- Bízz benne!- suttogta bátyja fülébe.- Nem fog elhagyni téged.- mondta, mire a youkai szeme kitisztult.- Hagyd hogy ő intézze el, és nyugdj meg!- Sesshomaru bólintott, és csendben figyelt, de belül majd szét robbant.
- Csak mondok valamit.- mondta Kagome Yairta folytogató ölelésében.- Pontosan tudom, hogy Sesshomaru mit érez, és mit nem. Jobban ismerem, mint gondolnád. És nem fogom elhagyni csak azért, mert nem tud kimondani egy szót, aminek igazából nincs is jelentősége. Érzi és érezteti. Ez számomra pont elég.- suttogta, de tudta hogy az itt lévő kutya démonok mindegyike hallja. Majd a miko keze megfeszült és körmei helyét karmok vették át.- És még valami. Ne merd sértegetni őt és vedd le rólam a kezed!- mondta majd pofon vágta a döbbent sárkány démont, úgy hogy annak utána 3 gyönyörű véres csík éktelenkedett az arcán, hála a mikonak.
- Te...- morogta Yarita és letörölte a vért az arcáról.
- Nos, további szép napot. Nithara megmutatja a szobádat, mert gondolom, nem akarsz elmenni.- majd megfordult és az emelet felé vette az irányt. Végig Sesshomaru szemébe nézett, és amikor mellé ért, lágyan megérintette a karját, jelezve, hogy kövesse.

A youkainak nem kellet kétszer mondani, rögtön a lány után fordult. Megfogta Kagome kezét, és hagyta hogy a miko maga után húzza. Mikor felértek arra az emeletre ahol kettejük szobája volt, Kagome nem a a sajátjába, hanem a youkai szobájába ment, és húzta maga után Sesshomarut is. Bent a miko elengedte a démon kezét, míg az bezárta az ajtót. Mikor visszafordult már csak azt látta, hogy a lány sóhajtva elnyúl az ágyon. Halványan elmosolyodott és oda sétált hozzá. A youkai követve a miko példáját elfeküdt az ágyon. Egy ideig így feküdtek némán, egymás mellett. Nem szóltak semmit, viszont mind a ketten érezték, hogy másik ott van vele. Egy idő után Kagome fordult egyet, így félig ráfeküdt Sesshomaru mellkasára. Nézték egymást, majd a miko lusta mosolyra húzta ajkait.

- Mit akarsz mondani?- kérdezte mosolyogva, miközben a démon arcát kezdte simogatni.
- Az a barom cicának nevezett!- mérgelődött.- Ráadásul meg is ölelt.- morgott.
- Jujj...- mosolygott hamiskásan a miko.- Féltékeny vagy?
- Én ugyan nem.- játszotta a morcost tovább.- Miért lennék?
- Ugyan. Valld be nyugodtan.- nevetett.- Csak én fogom hallani. Féltékeny vagy?
- Pokolian.- ölelte magához a mikot, és fordult egyet hogy ő kerüljön felülre.- Kipróbálnád, hogy milyen vele?- nézett mélyen a lány szemébe.
- Sesshomaru!- emelte fel a hangját a lány, és szemei szikrákat szórtak.- Mégis kinek nézel te engem?- kiáltotta és felállt.- Nem vagyok szajha. Megelégszem egy férfival, és csak neki adom oda magam, senki másnak.- dühöngött.- És ez a férfi jelen helyzetben te vagy. Egyszer már megmondtam neked, hogy azzal a férfival leszek, először akit szeretek, és egész életemben csak az övé leszek. Ez ha jól emlékszem te voltál.- Kagome közelebb lépett a youkaihoz.- És az előbb nem mondtam volna azokat Yaritának, ha le akarnék vele feküdni!- majd hangja dühösből átváltott szomorúba.- Azt hittem ismersz.- mondta majd kiment a szobából, magára hagyva a lelkiismeret furdalással küszködő Sesshomarut.
- Istenem milyen hülye vagyok.- korholta magát.- A rohadt életbe.- dühöngött.

Kagome eközben kiment ahhoz a forráshoz, ami nem messze van a falutól. Leült a bársonyos, hűs fűbe. Térdét átölelve hagyta, hogy a szél lágyan játszon éjfekete hajával. Gondolatai mindig visszatértek Sesshomaruhoz. Fájt neki, hogy a démon ennyire nem bízik benne. Mindig bízott benne, az életét is rábízta, de most...
Gondolatai, váratlanul az apjára kalandoztak. Eszébe jutott, amikor kb. 9 éves korában azt ecsetelte az apjának, hogy nem akar az lenni aki. Akkor Rio egy sétát tett vele. Elmagyarázta neki, hogy az ilyen dolgokba senkinek nincs beleszólása.

- Apa!- nézett bele a tóba a kicsi Kagome.- Én más szeretnék lenni. Ez a sors nem az amit követni szeretnék.
- Kagome! Félsz?- lépett mellé.- Még most gyengének tűnsz, de minden csatát meg fogsz nyerni.
- Lehet.- nézett a tükörképre a vízben. Apja büszke tartása, hogy lehetne ő olyan erős?- Most a szívem hajt. Azt kell tennem, amit diktál.
- Tedd azt. Nem soká te is észre veszed magadban azokat a tulajdonságokat amik miatt nem lehetsz egy egyszerű papnő.- hajolt le hozzá, majd a youkai elsétált.

A kép változott, és újra apját látta, ahogy egy démonhordával szemben állt. Büszke volt, egy nemes. Majd meglátta magát; 15 éves volt. Tartása az apjáéhoz hasonló volt. De szemében tűz égett. Látta már; a sorsa ez volt. Olyan adatott meg neki, ami senki másnak. Követte hát sorsa útját. És ahogy apja megmondta, minden csatát megnyert. Fizikai, szellemi és érzelmi csatát egyaránt. A következő kép amit látott, hogy apja mellett áll egy sziklaszirten és mind a ketten a távolba néznek néznek.

- Megmondtam.- szólalt meg Rio hirtelen.- Föld és ég. Te és én. Bennünk ér össze a táj. Az erőd megadatott. Már csak rajtad múlik, hogy mire használod. De egyet ne felejts! Soha ne törj meg. Akármi történik. Ha harcolsz, akkor győzni fogsz. Kagome, az életben mindenért meg kell küzdeni. Nem szabad elmenekülni a problémák elől. És ne feledd, van valaki, aki teljes mértékig bízik benned, és melletted, van. Ha kétségei lesznek akkor az nem azért van mert nem bízik benned, hanem azért mert fél. Fél hogy elveszít. Maradj vele, és harcoljatok együtt.

Majd gondolataiban apja alakja halványodni kezdett. És végleg eltűnt. Mosolyogva gondolt vissza erre az emlékre, majd megfogadva apja tanácsát, visszaindult Sesshomaruhoz, de valaki útját állta. Kagome mérgesen nézett az előtte lévő sárkány- démonra. Megpróbálta kikerülni, de az nem hagyta.

- Jól van.- mondta Kagome kicsit türelmetlenül.- Mit akarsz?
- Hogy mit?- nézett rá a fekete sárkány kajánul, szinte levetkőztette a lányt a tekintetével.- Már mondtam. Téged.- ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést és magához rántotta a döbbent mikot.
- Ajánlom, hogy gyorsan engedj el, különben nem állok jót magamért.- morgott a lány.
- És ha nem akkor is mit tudsz csinálni?- nevetett gúnyosan Yarita.
- Engedj el!- kiáltott a lány.- Hallod? Ha nem engedsz el, esküszöm, hogy ebben a percben megöllek.
- Azt nem hiszem.- mosolygott ördögien.- Tudod a fekete sárkányoknak, van egy olyan különleges adottságuk, hogy egy időre blokkolni tudják az ellenfelük erejét, de csak akkor, ha az ilyen közel van hozzá.- hajolt egészen közel a lányhoz.
- Mi?- kiáltott Kagome döbbenten.- Az nem lehet.- esett teljesen kétségbe. Itt volt egy tisztáson, amit fák szegélyeztek, egyedül, messze a falutól. Senki nem hallaná meg azt, ha kiáltana. Kagome az élete során nem sokszor volt kiszolgáltatott helyzetben, és ez most nagyon bosszantotta.- Engedj el! Mit akarsz?
- Már mondtam. Téged. És most az enyém leszel.- azzal eldöntötte Kagomét a földön.- Most nem ment meg senki. És miután az enyém lettél, hozzám kell jönnöd feleségül, ha nem akarod, hogy a hatalmas Kagome úrnőt mindenki egy ócska szajhának tartsa.- nevetett fel.- Nyugi cicám, nem fog fájni.- mondta és máris hozzá kezdett a miko '' kényeztetéséhez".

Erőszakosan megcsókolta, miközben a lány kezeit, lefogta a feje fölött. A miko torka szakadtából kiabált, de ez nem hatotta meg a démont, hanem még inkább feltüzelte. Egyik kezével elengedte a miko kezeit, és tépni kezdte arról a kimono felsőt. Mikor ezzel megvolt, szinte elbűvölten simított mégig, a lány mellein, és hasán. Majd Kagome nyakát kezdte csókolgatni, miközben a keze már a lány nadrágjának övénél járt, kikötötte, és benyúlt a nadrágba. Keze rögtön megtalálta a lány legtitkosabb pontját. Simogatni kezdte, miközben szája leljebb vándorolt, a lány melleire. Kagome ekkor már ott tartott, hogy mindjárt sírni kezd. De helyette egy hatalmasat ordított.

- SESSHOMARU!!!- ordított fel kétségbe esetten.

A youkai még mindig a kastélyban volt, mikor egy kiáltást hallott. Rögtön felismerte a hangot. Nem késlekedett; felpattant az ágyról és szélsebesen szaladt lefelé. Inutasihou és Inuyasha szintén hallotta a kiáltást, így már csak arra vártak, hogy a youkai mikorra ér le. Az egész csapat összegyűlt, amikor Sesshomaru úgy suhant el mellettük, hogy szinte semmit sem lehetett látni belőle. A többiek pedig mentek utána. Inuyasha és Inutaishou próbálta beérni a fedúlt Sesshomarut, de az olyan gyorsasággal cikázott a fák közt, hogy szinte nem is látták, utolérni meg pláne nem tudták. A kiáltások egyre erősödtek, a youkai pedig egyre idegesebb lett, mert nem tudta, hogy amikor megtalálja szerelmét, mit fog látni. Hirtelen megérezte Yarita szagát a mikoéval keveredni. Megértette. Annyira dühös lett, hogy futás közben átváltozott inu- youkaivá. Hatalmas démon kutyaként folytatta útját, aki bosszúra volt szomjas. Pár pillanattal később már látta, mi folyik a tisztáson. Nem állt, meg hanem lendületből szaladt neki ellenfelének.
Kagome már azt hitte, hogy innen már nem tud menekülni, mikor megérezte a föld remegését. Yarita gonoszan vigyorgott rá, majd egyik percről a másikra eltűnt róla. Egy hatalmas fehér árny suhant el fölötte, lesodorva róla a sárkány démont. Szinte reflexből lehunyta a szemeit, és amikor újra kinyitotta egy nagy inu- youkai állt előtte, ellálva a sárkány útját felé. Szemei megteltek a megkönnyebülés könnyeivel. Lehunyta hát, hogy még véletlenül se szabaduljon egy csepp se, mert tudta, hogy az teljesen megvadítaná Sesshomarut. Ránézett a kutyára, aki védelmezőleg állt előtte, aki idegesen morott, szemei vérben úsztak. Mégis maradt a helyén. Most nem a harcra gondolt, hanem arra, hogy megvédje a mikot.

- Sesshomaru...- suttogta Kagome megkönnyebbülve.
- Jól vagy, Kagome? Nem ért hozzád?- kérdezte a youkai, de eg pillanatra sem vette le a tekintetét Yaritáról.
- Nem.- mondta és össze húzta magán a felsőt, mielőtt a youkai észre vette volna, de elkésett; Sesshomaru már látta.
- Te fattyú...- morgott a youkai és a szeme ha lehet még vörösebb lett.- Hogy mertél hozzá nyúlni?- ordított.
- Elég!- tápászkodott fel Yarita.- Kagome az enyém lesz!- üvöltötte.
- Nem, amíg én élek.- morgott Sesshomaru.
- Akkor megöllek téged.- mondta önkívületben.

Yarita szeme sárgán kezdett izzani, majd eltűnt egy fekete füstfelhőben. Pár pillanattal később egy óriási fekete sárkány állt Sesshomaru előtt. Közel ugyan akkorák voltak az ellenfelek. A fekete sárkány roppant izmos volt, mégis látszott rajta, hogy nem szenved hiányt kecsességben sem. Szemei sárgán izzottak. Hatalmas szárnyainak a fesztávolsága közel 10 méter volt. Karmai kb. 30 centisek, közben sárgás füstöt fújt. Sesshomarut egyáltalán nem érdekelték ezek a dolgok, amiktől akárki fejvesztve menekült volna. Nem várta meg amíg a sárkány támad. Egyenesen neki szaladt az ellenfelének. Iszonyatos morgás, fújtatás, hörgés és visító hang kísérte a csatájukat. Hol az egyik támadt hol a másik. Vér fröccsent. Patakokban folyt. Kagome kétségbe esve nézte a két csazázót. Már mind a kettőt több helyen sebek borították, és vér. Végre a többiek is megérkeztek, és csak azt látták, ahogy a két hatalmas démon életre- halálra küzd. Mindenkit elborzasztott a látvány. Inuyasha és Sawada egyszerre rántottak kardot, hogy segítsenek a már fáradó Sesshomarunak, de Inutaishou nem engedte. Helyette Kagome felé vette az irányt.

- Inutasihou csinálj valamit!- kiáltotta a lány a sírás határán.
- Nem tehetek semmit, Kagome.- mondta szomorúan a dai- youkai, és letérdelt a miko elé.- Ez az ő harca.
- Mi az, hogy az ő harca?- kiabált kétségbe esetten, de abban a pillanatban el is hallgatott és a csatázók felé fordította a fejét.

Egy hatalmas reccsenést lehetett hallani, és egy óriási dübbenést. Kagome döbbenten nézte, ahogy a hatalmas fehér kutya a földön landol. Pár pillanattal később mikor fel akart állni, a fekete sárkány hatalmas karmait átszúrta a youkai tüdején. Mikor kihúzta a kutya démon fehér szőrét vörösre festette a saját vére. Fájdalmasan felüvöltött. Sesshomaru üvöltése mellett egy női sikoly is felhangzott. Az inu- youkai tudta kitől szólt. Fájdalmas arany szemeit a mikora emelte, akit az apjának le kellett fognia, mert oda akart menni hozzá. Hirtelen újra eszébe jutott, hogy Yarita mit akart művelni Kagoméval. Szemei újra vörösbe csaptak át, és szint észre sem véve a fájdalmat felállt. Morogva neki esett a fekete sárkánynak, aki a lendülettől hátra esett. Sesshomaru karmaival, mélyen végig szántotta a sárkány mellkasát, és az elég mély sebbe került egy kis sav is, így az elég szépen marta Yarita belsejét. A démon felordított, majd szite refllexből mérgező leheletet fújt Sesshomarura, aki kénytelen volt leszállni ellenfeléről. Kagome felszisszent és fájdalmasan elfordította a fejét. A többiek döbbenten nézték, meg sem tudtak mozdulni. Yarita már nem igen tudott mozogni, a szervezetébe került sav miatt. Sesshomaru is nagyon fárdat volt már, és több helyen vérzett. Végül az inu- youkai még egyszer neki indult, és még egyszer végig  szántott az előző seb helyen. A sárkány megtántorodott, és egy jó adag vértől szabadult meg, ahogy az előző támadástól, a mellkasa szinte szétrepedt. Ő is neki akart támadni a kutya démonnak, de ekkor egy hatalmas fehér fény jelent meg közöttük.

Folytatása következik...