Állapot-ábrázolásaim
1.
Borzas szőrű kóbor kutyák Fához állva eldalolják Szaglolódó bánatom…
2.
Élek a földön, De nem a Földnek A végtelenben létezem; Így képzeletem is végtelen. Fejem közel a sírhoz, Szemem távol az űrben, S hiszek megváltó lázakban.
3.
Vagyok a befagyasztott indulat, Mely olvadozva kiutat kutat.
Vagyok a háborgó hippy-ivadék. Ha dolgozni hívnátok; csak nevetnék.
Vagyok a bús-beteg ˝Tóth Árpád ˝-homály; A társra váró, kiéheztetett magány.
Vagyok és vigyorgok! Egyedül. Így! Igen! Tudtam, hogy ez lesz; nem lesz velem senki sem…
4.
Meg ne nézd, hogy honnan jöttem, Merre megyek, ki vagyok! Hátam mögött ásatások, Földíszített hazugságok Romjai.
Meg ne tudd, hogy mit szeretnék! A te dolgod ennyi csak: Erzsi-csókkal, Anna-testtel, Múló-örök szerelemmel Szeress most!
|