…(részlet Pál apostol leveleiből)

˝ Ezt még elmondom nektek, Jézusban szerelmetes testvéreim, talán lesz, akin segíteni tudok. Jól figyelmezzetek rám; érdemes feljegyezni!:
A szélhűdés, vagy agyvérzés, (lesz kor, melyben majd infarktusnak is nevezik) nem úgy érkezik, mint derült égből a villámcsapás! Jelzem: Nem váratlanul!
Úgy képzeljétek el, hogy ti álltok egy nap sütötte réten, s szellő sem rezdül körülöttetek.
… A hegynek ezen az oldalán…
De amit egyelőre nem észleltek, az a domb ellentétes felén már készülődik ellenetek. Ezt ti, éppen a hegy miatt nem láthatjátok, de tudjatok róla, hogy van!
Ott már készülődnek a felhők: tornyosulnak, ágaskodnak. Fehér, bárány-pamacsokból mély-fekete bivaly-felhőkké alakulnak át, gyülekező, felgyülemlő gondjaitok sokasága. Minden elhazudott, ésszel letagadott, szívetek alján elfektetett vétkeitek, bűnötök, s fájdalmatok immár tömör vész-sötét viharfellegekké állnak össze. S amiről úgy gondoltátok, hogy eltűnt az Időben, (óh! annak már nyoma sincs régen!) adott pillanatban, gyilkos szándékkal összesűrűsödnek, s életetek ellen fölindulnak.
… S aztán egyszer csak meglátjátok átkúszni ezt az elhihetetlenséget a hegycsúcs fölött…
Még nem is fölöttetek, de már az elmúlás semmivel össze nem téveszthető, őszből-télbe hajló illatát, hangulatát megérzitek.
Jelei ennek: Nyelveteken megkeseredik a nyál. Homlokotok és hátatok verejték fürdeti, fületekben tenger-zúgás indul, s szívetekbe szúr valami, ami kis idő múltán tüdőtöket is könyörtelenül bezárja. Még kapkodnátok levegő után, de már nem lehet…
Szerelmetes testvéreim az Úrban! Most ti azt kérditek tőlem, Isten gyarló senkijétől, hogy ezt az állapotot, végkifejletet miképpen lehet megelőzni, s lehet-e egyáltalán? Aggodalmatok érthető, de sokatok számára tán kiábrándítóan fog hatni egyszerű a válaszom.
Mindösszesen ennyi: Tisztán éljetek!
Amikor ideje van; dolgozzatok! S munkátokat örömmel végezzétek, különben áldás nincs rajta! Amikor ünnepelni kell, az Ünnepet megtartsátok! S az ünnep: Ünnep legyen, ne dorbézolás!
Végül is mindent szabad! Hiszen ez a szabadság az Istentől való származás emléke!
De amit cselekedtek, mindent csak mértékkel! Egymásnak fájdalmat ne okozzatok, hiszen mindannyian egymás testvérei vagytok! Meg kell, hogy értsétek; az a fájdalom, mit társatoknak okoztok, hozzátokelőbb-utóbb visszatalál! Aki ezt tagadni akarja; megteheti, de lelkiismerete elraktározza.
… Ott, a hegyen túl…
És ne féljetek egymást szeretni!
Mert nincsen más, halált megvető, visszatartó gyógyszer!
Istenben-közös Testvéreim!
Meglehet, én már későn lebbentettem fel a fátylat arról a titokról, mely valójában nem is titok, hiszen ez mindannyiunk közös (rejtett-ismert) tudata, mégis, közületek ha csak egynek is segíthettem; már megérte, hogy éltem.
… és csak is akkor érte meg.˝