Higgy!
Higgy varázsos önmagadban,
szárnyalj szélnél szabadabban,
jeges télen higgy a nyárban,
esőben a szivárványban.
Higyj ha nem hisz benne senki
ha jobb volna elfeledni,
régi napok szép emlékét
nyári alkony piros fényét.
Hinni kell, ha összetörnek
gonosz lelkek meggyötörnek,
ha átkoznak gonosz nyelvek
nem szeretnek, nem ismernek,
mert ha nem hisz többé senki,
álmainkat elfeledni,
a csodákat eltemetni
jaj az ember kénytelen.
Nem lesz többé semmi sem.
Hamvába hal a varázslat,
táltos dobon sosem szállhat,
szárnya törik a tündérnek,
sírból a halottak kélnek,
csontkarmukat feléd nyújtják.
nincs segítség, nincs biztonság.
Mitől csak a hited védett,
csontdémonok, hideg rémek,
világodat elözönlik,
halálodat így köszöntik.
Rabszolgája lész a holtnak,
búcsút inthetsz napnak, holdnak,
örökláncok leigáznak,
ha a mesék nem vigyáznak.
szállj a szélnél magasabban.
csókold meg az öreg holdat,
távoltartja ő a holtat.
világok kapuját őrzi
míg ősregéit meséli.
Mert a mesék, csodás álmok
megfojtják azt ami álnok
Hinnem kell hát a mesékben,
minden éjjel megidézem
vén sámánok szellemét.
tanulom az őszenét.
Mert ha egyszer elfeledjük,
világunkat eltemetjük
legyőznek az árnylidércek
gyermekeid éjjel félnek,
ha meséid nem védik meg
világlátó szép szemük.
holttá válik életük.
Haláli barátság
Fáj az igazság, tudom jól,
De olyakor te meghazudtolsz.
Azt mondod: a barátok vagyunk.
A hátam mögött kicsúfolsz.
Ha nem kedvelsz miért nem mondod?
Segítek, de te nem hagyod.
Nem tudom, hogy mire gondolsz.
Fárasztó ez a hajcihó…
Te persze az istent játszod,
Én meg persze szolga vagyok.
Ez vagyok a te szemedben.
Szolga meg persze, a gyermek.
De a gyermek nem hazudik,
Nem tudni ezt, hogy miért is.
Szeretik a gyerekben,
Azt a szikrát a szemükben.
Az őszinteség szent szikráját,
Az elménk legmélyebb pontján.
Ez a csöpp hely egy sivatag,
Melyben élet is fakad.
Semminek sincsen itt vége.
Azt mondják a halál egy vég,
De szerintem egy születés.
Nincsen vége itt semminek sem,
Az életnek, s halálnak sem.
Miért lenne vége ennek?
Minden út csak hozzád vezet.
Hozzád, te Sors keze,
Életnek-halának feje…